Tizenegy vers a békéért

A rendezvény alapgondolata az évek során mit sem változott: 11 színművész 11 verset tolmácsol, 11 órakor. A forma egyszerűsége mögött azonban minden évben új tartalom és új hangsúlyok jelennek meg. Mint Szabó Enikő elmondta, az ötlet még a 2010-es évek elején született meg, egy olyan szándékból, hogy a költészet kilépjen a színház falai közül, és közvetlenül a város közösségéhez szóljon. A kezdeményezésből az évek során visszatérő, várt esemény lett.

Az idei tematika különösen aktuális: a háború és béke kérdésköre köré szerveződő válogatás olyan verseket szólaltat meg, amelyek a pusztítás és a remény, a félelem és a megnyugvás, a veszteség és a vágyott harmónia közötti feszültséget járják körül. Enikő hangsúlyozta: a témaválasztás nem politikai indíttatású, hanem a jelen világhelyzetre adott természetes reflexió. „Nehéz lenne elfordítani a fejünket attól, ami körülöttünk történik” – fogalmazott.

A műsorban klasszikus és kortárs magyar költők sorai hangzanak el – többek között József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Nagy László, Gyóni Géza, Reményik Sándor, Kányádi Sándor, Jékely Zoltán, Szilágyi Domokos, Lackfi János és Piován Győző művei. Ezek a szövegek nemcsak irodalmi értékük miatt fontosak, hanem azért is, mert képesek megszólítani a mai hallgatót, és közös gondolkodásra hívnak.

A produkció különlegessége idén a fiatal generáció hangsúlyos jelenléte. Rendhagyó módon több csíkszeredai iskola – a Nagy István Művészeti Középiskola, a Nagy Imre Általános Iskola, a József Attila Általános Iskola és a Csíki Waldorf Általános Iskola – V–VIII. osztályos diákjai is csatlakoznak a programhoz. Versmondással és zenei kísérettel kapcsolódnak be az előadásba, ezzel tovább erősítve az esemény közösségi jellegét és generációkat összekötő szerepét.

A Tizenegy története több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, egy egyszerű, de erős ötletből: kilépni a színház falai közül, és a költészetet közvetlenül a város szívébe vinni. Az évek során a kezdeményezés nemcsak megmaradt, hanem egyre szélesebb közönséget szólított meg. Volt, hogy több százan gyűltek össze a téren, máskor az időjárás vagy a körülmények tették próbára a szervezőket és a nézőket egyaránt. A közös azonban minden alkalommal ugyanaz:

Az esemény különleges atmoszféráját idén a helyszín is meghatározza. A felújítás alatt álló színház környezete egyszerre idézi a hiányt és a megújulás lehetőségét. Ez a vizuális keret szinte párbeszédbe lép az elhangzó szövegekkel, amelyek a rombolás és az újjáépítés, a veszteség és a remény kérdéseit járják körül.

Szabó Enikő szerint a Tizenegy lényege változatlan: egy rövid, mégis tartalmas megállás a mindennapok sodrásában. Egy esemény, amely nem kíván sokat a nézőtől, csupán figyelmet – cserébe viszont gondolatokat, érzéseket és közösségi élményt ad. Ahogy Enikő is fogalmazott, a cél az, hogy a költészet ismét közös térbe kerüljön, és képes legyen megszólítani az embereket, akár egyetlen vers erejéig is.