Ha tizenkét embert összezárnak

Vladimir Anton rendezésében a történet különös aktualitást nyer. Az instant vélemények, kommentmezők és virtuális viták világában, a 12 dühös ember arra emlékeztet, milyen nehéz – és mennyire nélkülözhetetlen – kilépni a véleménybuborékokból, valóban találkozni és párbeszédet folytatni egymással. Reginald Rose ikonikus drámája az igazság, az előítéletek és a közös döntéshozatal törékeny természetét vizsgálja – áll az előadás ismertetőjében.

Reginald Rose a Tizenkét dühös ember történetét egy tévéfilm forgatókönyveként írta meg, később mozifilmet készítettek belőle. A Henry Fonda főszereplésével készült, 1957-es Sidney Lumet rendezte film mára már filmtörténeti klasszikussá vált. Ez alapján készült el 1997-ben azonos címen a William Friedkin által rendezett televíziós játékfilm, Jack Lemmonnal a főszerepben. Színpadi adaptációja is született, az évek során számos színház a műsorára tűzte. A forgatókönyvet Fábry Péter fordította le magyar nyelvre, ezt vette alapul a Csíki Játékszín alkotógárdája is.

„Ez egy tárgyalótermi dráma, amely az ’50-es években, a második világháború után íródott, és képviseli az amerikai jogi rendszernek az alapját, miszerint: mindenki ártatlan mindaddig, amíg be nem bizonyítják, hogy nem az. De, ami minket elsősorban megfogott a darabban, az az egy ember ereje. Tehát, hogy hogyan tud megváltoztatni egyetlen egy ember másokat is, és megfordítani egy egész történetet. És itt van tizenkét ember, és közülük tizenegy a történés során bizonyos alapvető meggyőződését változtatja meg. Ez volt az, ami minket érdekelt elsősorban, mert úgy érezzük, hogy ez alapvetően hiányzik a mai társadalomból, az emberek nagyon nehezen változtatják meg a meggyőződésüket. Például sokszor tapasztaljuk, hogy bekerülnek az emberek a social media különböző buborékjaiba, és mind azzal találkoznak, ami arra rezonál, amit ők gondolnak. Egyre ritkábban ülnek le személyesen egymással beszélgetni. A darabban pedig tizenkét idegen ember találkozik egy ilyen helyzetben, kommunikációra vannak kényszerítve, és ezáltal megváltoznak bennük dolgok.

Mint mondta, az általa alakított figura egy átlagos férfi, egy építész. „Ő nem akar gyors következtetésekre jutni, szeretné megvizsgálni minden oldalát a dolognak, minden lehetséges nézőpontot, és ez a fajta nyitott keresés párosul egyfajta bátorsággal. Fel meri vállalni a bizonytalanságát és mer küzdeni is. És nem érti, hogy az emberek hogyan tudnak teljesen biztosak lenni valamiben, hiszen az életben kevés olyan dolog van, amiben teljes mértékben biztosak lehetünk.

Első alkalommal dolgozik a társulattal a tatabányai származású, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett Kitay Levent, aki elmondta, nagy szeretettel fogadták itt őt. Az általa megformált karakter is az esküdtek között van, egy üzletkötő, aki szeretné, ha minél hamarabb megszületne a döntés a vádlottal kapcsolatban. „Ő egy harsány fickó, akinek láthatóan fontosabb dolga lenne ennél az ügynél, történetesen egy baseballmeccs. A filmbeli megoldáshoz képest mi másképp közelítettük meg ezt a karaktert. Ő már szeretne menni a dolgára, és nem érti, hogy mit lehet a témáról ennyit beszélgetni.”

Veress Albert hozzáfűzte, többféle szempont felmerül a történetben. Van olyan szereplő, akinek előítéletei vannak egy bizonyos népcsoporttal szemben, amibe tartozik a vádlott is. Ezért általánosít, sarkít, és mindenkire próbálja ráhúzni az ő elképzelését. Van olyan, akinek személyes problémája van a saját fiával és ezáltal színeződik be az értékelése. Van, aki bevándorlóként nagy tisztelettel van az amerikai jogrendszer iránt, van, aki strukturális gondolkodású, van, aki határozatlan stb.

„Összességében számomra ez a darab és az együtt töltött másfél óra, amíg ezek az emberek össze vannak zárva, arról mesél, hogy mi történik akkor, amikor az emberekből a mindennapi létezésük annyi energiát elvesz, hogy nem marad idejük az empátiára” – osztotta meg velünk Kitay Levent. Mint mondta, van egy képünk az ötvenes évek Amerikájáról, egy idol, ami valójában nem igaz. „Ahogy telik az idő van egy nosztalgia az emberekben, hogy régen minden jobb volt. Nem igaz, mert az egyszerű embernek ugyanannyi problémája volt, az alapvető egzisztenciális létezés alapvető problémát jelentett, és erre próbálja felhívni a figyelmet a darab is.

Sajnos manapság megint valahogy úgy fordult az idő vaskereke, hogy megint egy ilyen helyzetben találjuk magunkat, és nagyon fontos erről a témáról beszélni,

A tizenkét esküdt szerepében Bilibók Attila, Fülöp Zoltán, Hatházi András, Kányádi Szilárd, Kitay Levent, Kosztándi Zsolt, Kozma Attila, Lőrincz András Ernő, Márdirosz Ágnes, Ráduly Beáta, Veress Albert és Zsigmond Éva-Beáta lépnek színpadra, míg a törvényszéki segéd szerepét Giacomello Roberto alakítja. A szereplőgárda a tapasztalt színészek és a fiatalabb generáció együttműködésére épül, ami különleges dinamizmust ad a történetnek, és erősíti a darab egyik alapgondolatát: a különböző nézőpontok találkozása teremti meg a valódi párbeszéd lehetőségét – áll a színház közleményében.

Az előadás dramaturgja Lőkös Ildikó, a díszlettervező Raluca Alexandrescu. Vladimir Anton rendezésének középpontjában az érvelés, a kétely és a véleményváltozás folyamata áll: az a pillanat, amikor egy közösség tagjai kénytelenek újragondolni saját meggyőződéseiket. A Csíki Játékszín előadása arra hívja a nézőket, hogy ne csupán tanúi, hanem gondolkodó résztvevői legyenek a színpadon kibontakozó erkölcsi dilemmának.

A bemutatót március 19-én a Szakszervezetek Művelődési Házában tartják. A nagyszínpadi stúdióban négy oldalról lesz rálátás a játéktérre, javasolt több alkalommal is megnézni az előadást – avattak be az alkotók.

korábban írtuk

A 12 dühös ember című drámát mutatja be a Csíki Játékszín

A Csíki Játékszín először tűzi műsorára Reginald Rose 12 dühös ember című drámáját, Vladimir Anton rendezésében. A produkció olyan témákat állít középpontba, amelyek napjaink társadalmi megosztottságában különösen aktuálisak.