Hirdetés
Hirdetés

Csendes 1956 Erdélyben

•  Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

„Magyar, szavad világ értse: / Anyanyelvünk létünk vére” – írta Bartis Ferenc az Utószó című versében. Ugyan e sorokat nem az 1956-os események inspirálták, a forradalom erdélyi történetéhez annál inkább kapcsolódik. Ugyanis a költő ezt a verset olvasta fel a Házsongárdi temetőben november elsején, amiért többéves börtönbüntetést kapott. De mit őriz ma az emlékezet, és hogyan válik a nyelvjárás az identitás megmaradásának egyik fontos menedékévé? Sántha Attila költővel beszélgettünk.

Ilyés Krisztinka

2025. október 23., 12:582025. október 23., 12:58

– Marchut Réka történész azt mondta, hogy „március 15. tudja a leginkább összekovácsolni a magyarságot, október 23. a legkevésbé, augusztus 20. pedig valahol a kettő között foglal helyet”. Mit gondolsz erről, milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban Székelyföldön?

– Nálunkfelé 1989 előtt nyilván nem lehetett hallani az iskolában az 1956-os forradalomról, ami kevés információval rendelkeztünk, azt a Szabad Európa Rádióból szereztük be. Kissé olyan volt, mint a távolba szakadt testvérek bizonyára hősies, ám minket kevésbé érintő küzdelme. Csak a ’89-es változások után lehetett többet megtudni, ekkor derült ki, hogy bizony Erdélyben is voltak a magyarországi felkelőkkel szimpatizáló megmozdulások, annak résztvevőit pedig a lehető legsúlyosabban megbüntették. Ám minderről mai napig csak az tud, akit érdekel a téma: a többség udvariasan elmegy, vagy el sem megy az október 23-ai megemlékezésekre, és ennyi.

Hirdetés

Sántha Attila Galéria

Sántha Attila

– Milyen szerepet játszik a székely közösség emlékezete az identitás megőrzésében, és milyen eszközökkel lehet ezt a hagyományt a mindennapokban továbbadni?

– Ha általánosabban nézzük a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy a közösségi emlékezetet tovább kell vinni.

Amennyiben ez nem történik meg, bármely közösség elveszíti az identitását.

A közösségi emlékezet ugyanis valós eseményekre épül – ha ez megszakad, akkor ki vagyunk téve mindenféle, központilag konstruált ideológia támadásának. Elég sokféleképpen lehet továbbadni, kezdve azzal, hogy nem fogadjuk el az iskolában ránk oktrojált nézetet, miszerint a nyelvjárás rossz, az irodalmi nyelv jó – és nem törjük ki a nyelvünket, hanem éltetjük a nyelvjárást mint őseink egyik legbecsesebb örökségét. A tapasztalatom az, hogy aki „kitöri a nyelvit”, az mindenféle disznóságra képes. Én ezért használom számos írásomban a nyelvjárást, ezért próbáltam az Ágtól ágig című verskötetemben a család történetét hetedízig visszamenően megírni a fennmaradt történetek, emlékezetfoszlányok alapján.

•  Fotó: László Ildikó Galéria

Fotó: László Ildikó

– S hogyan látjuk, látja a székely közösség az 1956-os forradalmat?

– 1956-ban a székely falvak többségében még nemhogy rádió, de villany sem volt, és az emberek amúgy is a kollektivizálással voltak elfoglalva. A székelyek képzeletét sokkal inkább megfogták a Pusztai, Jeges, Dézsi-féle betyárok, akik ott voltak mellettünk, s akikről mindenkinek volt egy története (a szüleimnek is).

Így akkor, melegében, nem sokat lehetett tudni róla.

Ma viszont büszke vagyok arra, hogy egy nép, méghozzá az én népem határontúli része szembe mert szállni a Szovjetunióval, még ha rövid időre is. A kommunizmus és a nácizmus között semmi különbséget nem látok, úgyhogy ezt az erkölcs győzelmének tartom, még ha el is bukott a forradalom szerintem egyetlen megengedett formája, az ellenforradalom. Az utópia megvalósítása érdekében születő forradalom hülyeség; az ellenforradalom visszaállítja a szerves fejlődés lehetőségét.

korábban írtuk

A közös történelmi emlékezés lehetősége
A közös történelmi emlékezés lehetősége

Mire emlékezünk augusztus 20-án, és mit jelent mindez Erdélyben? Marchut Réka történésszel arról beszélgettünk, hogyan változott az ünnep értelmezése a történelem során.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 02., csütörtök

„Nem baj, hogy te más vagy, játszhatunk együtt”

Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.

„Nem baj, hogy te más vagy, játszhatunk együtt”
Hirdetés
2026. március 31., kedd

Egy album a szerelem, a költészet és a zene erejéről

Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.

Egy album a szerelem, a költészet és a zene erejéről
2026. március 30., hétfő

A gyerekeknek jó az, hogyha „ledobja” őket a fal

A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.

A gyerekeknek jó az, hogyha „ledobja” őket a fal
2026. március 29., vasárnap

A múlt rekonstrukciója a jelen kérdésein keresztül: AnnART Archívum

Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.

A múlt rekonstrukciója a jelen kérdésein keresztül: AnnART Archívum
Hirdetés
2026. március 27., péntek

Világnaptól világnapig: színház a Ligeten

„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.

Világnaptól világnapig: színház a Ligeten
2026. március 26., csütörtök

A hiányban is a szépet látni

Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.

A hiányban is a szépet látni
A hiányban is a szépet látni
2026. március 26., csütörtök

A hiányban is a szépet látni

2026. március 25., szerda

Szerelem első látásra? Menyegzők, amelyekről csupán egyetlen kép maradt ránk

Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.

Szerelem első látásra? Menyegzők, amelyekről csupán egyetlen kép maradt ránk
Hirdetés
2026. március 22., vasárnap

Az emberi test tájképei: Verebes György világa

Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.

Az emberi test tájképei: Verebes György világa
2026. március 21., szombat

Gyermekszemmel a felnőttek világa

Azok a jó mesék, amelyek megőriztek valamit aktualitásukból, tehát örökérvényű tanulságokkal bírnak – véli Dávid Péter rendező, akivel a bábszínház világnapja és Janikovszky Éva születésének centenáriuma apropóján beszélgettünk.

Gyermekszemmel a felnőttek világa
Gyermekszemmel a felnőttek világa
2026. március 21., szombat

Gyermekszemmel a felnőttek világa

2026. március 20., péntek

A kör bezárult – egy este Halász Péter emlékére

Nem így kezdődik egy kiállításmegnyitó. Egy mondattal azonban minden megváltozott: Halász Péter aznap reggel meghalt. Csíkszeredában az életmű bemutatása egy időben vált búcsúvá és végleges lezárássá. A kör bezárult.

A kör bezárult – egy este Halász Péter emlékére
Hirdetés