
A csíkszeredai könyvbemutatón Szabó Eszter irodalomnépszerűsítő beszélgetett Németh Gyulával és Vörös Andrással. A boszorkány új arcát már nem máglyafény, hanem reflektor világítja meg
Fotó: Nagy Lilla
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
2025. november 04., 16:322025. november 04., 16:32
2025. november 12., 16:392025. november 12., 16:39
A magyar hiedelemvilág nem szegényes, csak elfelejtettük, hova rejtettük. A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum, a Cser Kiadó gondozásában megjelent új kötet most épp ezt a rejtett örökséget porolja le. A három alkotó – Magyar Zoltán, Németh Gyula és P. Szathmáry István – munkája nem egyszerű folklorisztikai gyűjtemény: ez a könyv a magyar boszorkány és mitikus lények világát mutatja be úgy, hogy közben a mai olvasóhoz is szól.
A csíkszeredai könyvbemutatón – amelyet az Okulusz és a PontMost olvasom szervezett – Szabó Eszter irodalomnépszerűsítő beszélgetett a szerzőkkel. A jelenlévők tanúsíthatták, hogy itt
„Nem szakkönyv, mégis szakmai” – foglalta össze találóan Vörös András, a kiadó vezetője. A cél az volt, hogy a Magyar boszorkánykönyv ne csak a kutatóknak szóljon, hanem mindenkinek, aki szeretné megérteni, milyenek voltak a mi boszorkányaink, a mi szörnyeink, a mi mumusaink. Magyar Zoltán hatalmas néprajzi anyagából kellett létrehozni azt a bestiáriumot, amely egyszerre működik tudományos lexikonként és művészeti albumként – a két illusztrátor, Németh Gyula és P. Szathmáry István közreműködésével.
A Magyar bestiárium és a Magyar boszorkánykönyv: két testvérkötet, amely egyszerre tudományos gyűjtés és művészeti album – a magyar mítoszvilág újragondolva
Fotó: Nagy Lilla
A Magyar boszorkánykönyv a korábban megjelent Magyar bestiárium testvérkötete. A két mű közti különbség lényegi: míg a bestiárium a néphit lényeit, a sárkányt, a lidércet vagy a turult térképezte fel, a boszorkánykönyv egyetlen entitás, a boszorkány különféle alakváltozatait vizsgálja. „A bestiáriumban a boszorkány a svájci bicska volt – mindenhez értett. Itt viszont ő a főszereplő” – fogalmazott Németh Gyula.
A kötetben háromféle boszorkánytípust különítenek el: a mesék vasorrú bábáját, a néphit ártó boszorkányát, valamint a szépasszonyokat, akik már a tündér és a boszorkány lét határán lebegnek.
– mondja Németh. A könyv nem moralizál, nem ítélkezik: egyszerűen bemutatja, hogyan látták elődeink a világ sötétebb oldalát.
A boszorkány mindig is több volt puszta ijesztgető figuránál. Ő volt a félelem, a vágy, a hatalom és a szabadság allegóriája – legtöbbször női alakban. A seprűn repülő, meztelenül szabadságát visszanyerő nő éppúgy a közösségi félelmek kivetülése, mint a vágyakozásé. Ugyanakkor a férfi boszorkányok sem ismeretlenek, csak ritkábbak: a szépség és a torzság, a vonzás és taszítás kettőssége mindkét nemre igaz volt.
A történelmi vonatkozások sem hiányoznak: már Szent István korában törvény szabályozta, mit tehet a hatalom az „ördöggel cimborálókkal”.
A könyv vizuális világa külön említést érdemel. A két illusztrátor két világot hozott el: P. Szathmáry István piros-fekete linómetszetei a népi nyomdák világát idézik, Németh Gyula fekete-fehér grafikái pedig a modern képregények, fantasy illusztrációk felé nyitnak. Az eredmény: időtlen hangulat, amely a múlt és a jelen között húz láthatatlan, de erős szálakat. „Sokan azt hiszik, hogy csak a nyugatnak vannak szörnyei, de nekünk is megvan a magunk bestiáriuma” – mondta Vörös András. „Nem kell importálnunk a zombit, amikor itt a lidérc.”
És valóban: a kötet egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy visszaadja önbizalmunkat a saját mítoszainkban. Ahogy Németh Gyula megfogalmazta: „Eddig szláv vagy északi legendákat fogyasztottunk filmekben, játékokban, de mi is tudunk mesélni – csak el kell hinni, hogy a mi sárkányunk is különleges. Nálunk kardot ragad, más népeknél nem.”
Németh Gyula és O. Szathmáry István illusztrációi a múlt és a jelen határán mozognak: linómetszet és modern grafika, boszorkány és szépasszony, tudomány és mítosz egy lapra rajzolva
Fotó: Nagy Lilla
A könyv létrejötte mögött nemcsak néprajzi kutatás, hanem személyes szenvedély is áll. Németh eredetileg illusztrációs portfóliónak szánta a projektet, de ahogy elmerült a magyar hiedelmekben, egyre világosabbá vált: ez nem puszta vizuális játék, hanem kulturális örökségmentés. Az anyag bővült, mélyült – és végül megszületett az a kötet, amelyből ma már az ötödik utánnyomás fogy.
Nincs benne ezoterikus mellébeszélés, sem modern feminizmus, sem moralizálás – csak a tények, a történetek, és az a felismerés, hogy a boszorkány, a szépasszony, a sárkány és a turul mind-mind mi vagyunk. A félelmeink, vágyaink és képzeletünk tükrei.
Ez a könyv nem csupán a múltról szól – arról is, hogy ma, a popkultúra és a fantasy korában hogyan tudjuk újraértelmezni a saját legendáinkat. A magyar boszorkány újraéledt, és most már nem a máglyán, hanem a könyvespolcokon lobog körülötte a „tűz”.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
Nem tudom, hogy csinálta. És ahogy telik az idő, és mindinkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
Baka István versei képpé váltak Csíkszeredában: a diákok alkotásai személyes és közös olvasatokként mutatják meg, hogyan él tovább a költészet egy új generáció látásmódjában.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
szóljon hozzá!