Olyan érzés síelni, mintha újra látnék! – fogalmazta meg az egyik fiatal a síelés élményét a látássérültek sítáborában Hargitafürdőn.
Kudarcok, tanárság és több évtizedes terepmunka. De nem receptek ezek, hanem egy mélyen személyes vallomás élményekről és tapasztalatokról, amelyekből az olvasó akár okulhat is. Gagyi József tavaly megjelent kötetét mutatták be Csíkszeredában.
A Henter-kúria őrei már régi motorosok: nem az idei az első alkalom, hogy részt vesznek az Örökségünk őrei versenyen. Előzőleg kisfilmet készítettek a diákok, amelyben bemutatták a Henter-kúriát, idén viszont a közelmúlt felidézését célozták meg.
Mindannyian átéltük már azt, hogy milyen a gyász, és mindannyian voltunk már szerelmesek. Ez lehet a kulcsa annak, hogy ilyen sokan tudnak azonosulni ezzel a filmmel – véli Törőcsik Franciska, a Hogyan tudnék élni nélküled? című film Esztere.
Milyen volt egy műkorcsolya-ruházat az 1950-es években? Mi mindenről mesélhet ez a piros gyapjúszövetből készült, flitteres ruha és a fehér színű korcsolya? A téli sportok csíki történetét idézi februárban a Csíki Székely Múzeum kiemelt tárgya.
Korondon a taplógombák kincset érnek. Kevés olyan család maradt a településen, amely még életben tartja a taplászat mesterségét. Nem titkolt céljuk megmenteni, mi több a modern élet igényeire szabni a gomba széles felhasználási és értékesítési módjait.
Miért ne csinálnánk fúvós hangszereken játszó tagokkal egy zenekart? – a kérdés 2021-ben merült fel néhány csíkszéki fiatalban, az ötletet pedig hamar megvalósítás követte.
Óvnunk kell a régi házakat, hiszen azok a múltról tanúskodnak, az identitásunkat erősítik. Ennek vonatkozásában a Népi épített örökségünk gyerekszemmel rajzkiállítás is a kulturális értékek fontosságára hívja fel a figyelmet.
A Magyarországon egyedülálló eredményeket elért, 2024 végén a Budapesti Értéktőzsdére sikeresen bevezetett, innovatív megoldásairól ismert digitális bank fokozza üzleti aktivitását Romániában.
László Zsoltot már háromévesen is a dobolás vonzotta, és a zene mindig is az élete része volt. Ma gyerekeket tanít dobolni, tavaly pedig valóra vált élete egyik nagy álma: az Azahriah-produkció részeseként lehetősége volt fellépni a Puskás Arénában.
A fotográfiában a jelen és a múlt összefügg, viszont nem a múlttal akar foglalkozni, hanem a jelennel, és így letenni a kis jeleket a nagy idő folyamán – vallja magáról Czire Alpár fotográfus, akinek a Molnár István Múzeumban nyílt kiállítása.

Az FK Csíkszereda értékes pontot szerzett Ploiești-en, miközben a Sepsi OSK kiütéssel biztosította helyét a 2. Liga felsőházában. A jégkorongozók a székely derbik jegyében a román bajnokság négyes döntőjére és az Erste Liga rájátszására készülnek.
Búzafüvet termeszt kisgalambfalvi gazdaságában Szabó-Bilibók Attila, egyedüliként a környéken.
A tájképtől egészen az absztrakt műfajokig láthatunk válogatást a Barabás Miklós Céh január 30-án nyílt csíkszeredai kiállításán. A tárlat harminc Hargita megyei képzőművész több mint száz alkotásából áll, Nagy Imrétől a kortárs generációk munkájáig.
Imádnak kísérletezni, kitapasztalni, hogy mi áll jól nekik, és milyen műfajban tudnak hitelesen alkotni – mesélte a DreamFlow zenekar énekesnője lapcsaládunknak novemberben, miután az együttes megnyerte a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázat fődíját.
Milyen az élet Prágában egy erdélyi fiatal számára? Hogyan lehet feldolgozni és túllendülni a gyerekkori traumákon? Miként lehet beépíteni egy verseskötetbe a környezetünk tapasztalatait? A csíkszeredai Gere Nóra Éva kötetét mutatták be Budapesten.
Mi az a sarkazó kulcs? Az erdőlő bakancs? A mosztos? A capina? És a pityókázó járom? Ezek Tánczos Vilmos csíkszentkirályi örökölt tárgyai, amelyek habár régiek, még „nem haltak meg”, hiszen pontosan meg tudjuk nevezni azokat.
A hagyományos eljárásokkal készült művektől egészen a modern korra jellemző technikák, művészeti kifejezőeszközök által alkotott darabokig: több mint háromszáz négyzetméteren állítanak ki a Barabás Miklós Céh Hargita megyei tagjai Csíkszeredában.
Bármelyik otthonnak a díszére lehetnek azok a szebbnél szebb tálak, bögrék, lábasok és időtálló vázák, amelyeket a helyiek a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban található kis műhelyben készítenek.