Fűszernövények és desszertgomba

Más hasonló fajokkal összetéveszthető, az aprócsalánnal, árvacsalánokkal és a fekete pesztercével is. A levele mindig sötétzöld és szőrök borítják, ha közelről megfigyeljük. Hajápolóként nagyon kedvelt alapanyag, szárított leveleit leforrázva hajöblítéshez lehet használni.

Magas vastartalma miatt nők kedvelt teája, főzelékként és levesként is beépíthetjük étrendünkbe. Keverhetjük is spenóttal, sóskával, így kevésbé lesz fémes ízű a végeredmény. Nyersen felhasználva turmixokba és kenőkrémekbe csempészhetjük be. Teáját (infúzió) rendszeresen fogyaszthatjuk, 1 evőkanál szárítmányt forrázzunk le 3 deci vízzel és áztassuk 7-8 percig. Mindig a friss, legfelső hajtásait csipegessük, így hosszú ideig fog újrahajtani és zsenge levelekkel megajándékozni.

Várandósság alatt nem ajánlott fogyasztani, veseproblémák esetén is kerüljük. Érett magjai kendermagszerűen fogyaszthatóak, érdemes kipróbálni ebben a formában is. Számos lepkefaj tápnövénye, kaszálás közben mindig hagyjunk meg belőle, ne vágjuk le teljesen. A hernyók mellett a kifejlett pillangók is látogatják nektárja miatt, az atlantalepkék és nappali pávaszemek elsődleges tápanyagforrása. A csalánszőr hangyasavat is tartalmaz, ezért annyira kellemetlen az érintkezés leveleivel. Rostjait régen vászon szövéséhez használták, de újra felkapott alapanyag lett, és vásárolhatunk csalánvászonból készült párnahuzatot és terítőt is. A kertészkedésben erjesztett csalánléként felhasználva természetes növényvédőként és tápanyag utánpótlóként használhatjuk, a Vadókánál mindig sok mennyiség erjed belőle hordókban, a diófák árnyékában.

A gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

A tavaszi hírnökök egyik pompás virága. Túlélési ösztöne irigylésre méltó, bárhol találjon egy kis repedést, még az aszfalt között is megtelepszik és jól is érzi magát, a körülményektől függetlenül. A növény minden része fogyasztható,

Enyhén kesernyés ízű, ezért javasolt keverni más salátafélékkel. Ahogy idősödnek a levelei, egyre keserűbb lesz, így kimondottan a tavaszi időszakban érdemes gyűjteni kis méretű leveleit. Bimbóit savanyíthatjuk ecetes felöntéssel, de fermentálással is, 3 százalékos sózással.

Virágaiból úgynevezett vegán méz is készülhet, ami egy cukros sűrű szirup, és kellemes ízével desszertek kiváló kiegészítője lehet. Teája segítheti az emésztést, szárított leveleiből használhatunk 1 teáskanál mennyiséget, forrázuk le 3 deci vízzel, lefedve hagyjuk ázni 8-10 percig. Ősszel kiásott gyökereit kávépótlóként használták régen, jó koffeinmentes alternatíva, és megpörkölés után tényleg hasonlít íze a kávéhoz. Vadóka a téli időszakban rendszeresen fogyasztja, fahéjjal és más pörkölt gabonák felhasználásával. Bolygatott, napsütötte területek, rétek és parkok növénye, ezért gyűjtésekor figyeljünk, hogy csak valóban tiszta és érintetlen területről szedjük.

Magjai könnyen szélnek erednek megfújást követően, ezért szoktuk pitypangozni is. Gyerekek gyakran játszodják, hogy elfújás közbe kívánnak valamit, aminek teljesülését remélik a pitypangtól. A csalánhoz hasonlóan nehezen írtható, ezért inkább tanuljuk meg felhasználási módjait, és hasznosítsuk a lehetőségeinkhez mérten. Nem javasolt gyomként kezelni, hiszen fontos táplálékforrása a tavaszi élővilágnak. Nem csak a méhek kedvence, bundásbogarak sokasága csemegézik rajta és pihen sárga szirmai között. A mi kedvenc gyógynövényünkké is válhat, ha igyekszünk közelebbről megismerni.

Kis mennyiségben fogyasztható várandósság és szoptatás ideje alatt is, lehetséges vízhajtó és puffadáscsökkentő hatása miatt javasolt is.

A kerek repkény (Glechoma hederacea)

Bármerre lépünk, a lábunk alatt megbújva illatozik és sokszor feledésbe merül, hiszen kevésbé ismert gyógynövényeink egyike. Talajtakaró szőnyeget alkot, indáival beteríti a gyümölcsösök, ligetek és félárnyékos helyek legalsó szintjét. Nem nő magasra, ezért kaszálás közben egy picit odafigyelve megkímélhetjük. Talajtakarásával védi a termőföldet a kiszáradástól, óvjuk állományait. Jó fűszernövényünk,

Illatos levelei és apró lilás virágai egyformán fogyaszthatóak és kiváló dekoráció lehet sós és édes ételek kísérőjeként is. Vadóka fermentált üdítő ízesítéséhez szereti felhasználni, három napos érleléssel.

Kertészkedés közben, ha megsérülünk valahol, akkor a sebre dörzsölve segíthet a sebgyógyításban is. Teájához (infúzió) a virágos hajtását levelekkel együtt gyűtjsük. Használjunk egy evőkanál szárítmányt és forrázuk le három deci vízzel, lefedve hagyjuk ázni 7-8 percig. Várandósság és szoptatás ideje alatt csak mértékkel fogyasszuk. Frissen mentára emlékeztető íze van, keverhetjük salátákhoz. Gyógynövényes szirup is készülhet belőle, más növényekkel keverve.

A kerek repkény beporzó csalogató is, érdekes módon jutalmazza a szerencsés rovarokat nektárjával. Némely virágja a megszokott nektármennyiség sokszorosát tartalmazza, így nagy energialöketet biztosít a szerencsés rátalálónak.

Az érdes hagyma (Allium oleraceum)

A vadon termő hagymafélék egyik kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb képviselője. Nyár közepétől késő őszig találkozhatunk vele réteken, cserjésekben, domboldalakon, de olykor még erdős tisztásokon is. Nevét érdes tapintású leveleiről kapta, amelyek a fokhagyma és a metélőhagyma közötti ízvilágot hordozzák. Virágzata júliustól szeptemberig nyílik, halvány rózsaszínes vagy lilás árnyalatú, ernyős virágai apró sarjhagymákkal tarkítottak, melyek az elszóródásukkal terjesztik a növényt. A hagymája apróbb, mint a termesztett fokhagymáé, ám erőteljes aromájú, így

Leveleit és hagymáját egyaránt gyűjthetjük, de fontos, hogy mértékkel szedjünk belőle, és kerüljük a természetes állományok túlzott bolygatását és letarolását. A frissen szedett levelek finoman aprítva levesekhez, omlettekhez vagy túrókrémekhez is adhatók. Gyógyhatását tekintve hasonló a fokhagymához:

Összetéveszthető más vadon élő hagymafajokkal, mint például a bajuszos hagyma, vagy más mérgező tyúktaréj fajokkal. Ha biztosak vagyunk a felismerésében, érdemes kísérletezni vele a konyhában, hiszen egyedi íze különleges karaktert adhat ételeinknek. Gyakori jelenség, hogy megrágott példányokkal találkozunk, őzek és szarvasok előszeretettel rágcsálnak belőle. Olykor a teljes állomány is megrágott, ezeket a részeket ollóval érdemes levágni és ezt követően fogyasztható.

A júdásfüle gomba (Auricularia auricula-judae)

Egy érdekes, kocsonyás állagú gomba, melyet leginkább bodzafák törzsén találhatunk meg. Erdők szélén, ligetekben, kertekben szaprofitaként bonthat faanyagot, de néha élő és megsebzett fa felületén is előfordul parazitaként. A bodza mellett előszeretettel telepszik meg kőrisek, bükkök, akácok és más lombhullató fák felületén. Ökológiai szempontból hasznossága kiemelkedő, hiszen

Nevét jellegzetes, fülre emlékeztető formájáról kapta. Szárítmánya értékes alapanyag, visszaáztatást követően teljesen visszanyeri friss formáját. Az ázsiai konyhában sokra értékelik, főként levesekhez és wokos ételekhez használják. Gyógygombaként is figyelemre méltó, mivel vérhígító és immunerősítő hatásokat tulajdonítanak neki. Gyűjtésénél ügyeljünk arra, hogy friss és nem túl méretes példányokat szedjünk, vágjuk ki azokat a fás részeket, melyekkel a fa felszínével érintkezik.

Kissé hasonló megjelenésű sötét színű mirigygombákkal, vagy a szalagos fülgombával téveszthető össze. Sokszor az enyhe, fagymentes telek ideje alatt is gyűjthető, ezért egész évben kereshetjük csapadékos időjárás esetén. Zselés állaga miatt mókás megérinteni, gyerekekkel történő kirándulás során érdemes megmutatni nekik is az erdei fülecskéket, melyeket vaddisznók és kis erdei rágcsálók is szívesen fogyasztanak.