A böjt a szezonalitás tükrében

A civilizáció fejlődésével az ember egyre inkább arra törekszik, hogy eltávolítsa magát a természeti környezetétől. A természet mocskos, zajos és veszélyes. Ma már nagyon zavaró, ha a házba betéved egy-két rovar, ha a kertben a megfelelő helyeken a nem megfelelő növények nőnek, vagy ha a madarak nem oda végzik a dolgukat, ahol nem zavarják az embert.

Így mivel a növények és az állatok nagyobb részét nem tudtuk úgy átnevelni, hogy az ember igényeinek megfelelően viselkedjen,

Téglával, betonnal, fémmel és üveggel körbeépítettük magunkat, éjjel-nappal mesterséges fényt használunk, hogy még véletlenül se tudjon a természet befurakodni az életterünkbe. Így nem csoda, hogy mára már annyira elszakadtunk a természettől és annak ciklikusságától, hogy nagyon sok embernek az a szó, hogy szezonalitás, nem sokat mond, talán csak leginkább egy újabb úri huncutságnak tűnik.

Én is egy ilyen városban nevelkedett, később falura költözött újratanuló vagyok. Azon szocializálódtam, hogy az üzletekben mindig minden van, karácsonykor paradicsom vagy akár dinnye is, és hogy a csirkemell mintha egy külön állatfaj lenne. Aztán elkezdtünk kertészkedni és rádöbbentem, hogy

Hogy az első levest, amibe kizárólag a kertből szedem össze a hozzávalókat, leghamarabb júliusban tudom megfőzni. Hogy fólia nélkül, szabadföldben legfennebb zöld paradicsomot tudok termelni. Tyúkokat tartottunk, és megtapasztaltam azt is, hogy

és hogy a csirkének más alkatrészei is vannak a mellén és combján kívül, amiből ételt lehet készíteni. Sőt még arra is rádöbbentem, hogy nyár elején nincsen a csirkehúsnak szezonja.

Tél végén ülnek meg a szárnyasok (tyúkok, libák, kacsák, pulykák, stb.), az első csibék, pipék tavasszal bújnak ki a tojásokból és nyár végére lesznek akkorák, hogy érdemes legyen levágni őket (persze főleg a kakasokat, mert őket nem érdemes egész télen etetni, és hát ők nem tojnak). Így aztán a szárnyas húsok szezonja leginkább nyár második fele, ősz eleje. Ezen kívül az idősebb tojó állatok közül csak azok kerülnek a fazékba, amelyeket valamilyen betegség miatt vagy más okból muszáj hirtelen levágni. A nyulak is 4-5 hónapos korukban vágásérettek, így nyúlhúshoz is leginkább a nyár vége felé juthatunk. A malacok is egész nyáron növekednek, a disznóvágás szezonja pedig mindenképpen karácsony előtt van, amikor már van annyira hideg odakint, hogy a hús ne romoljon meg.

A kisborjúk is többnyire tavasszal születnek, így borjúhúshoz leginkább a nyári időszakban juthatunk. Egy-egy felnőtt állatot (juhot, marhát) csak nagyobb családi ünnepek, események (lakodalmak, kalákák stb.) alkalmával vágtak, amikor fel is használták mind, mert ekkora mennyiségű húst már nehezebb volt tartósítani, főleg meleg időben.

kipótolva a megmaradt csirke-kakasokkal egy-egy vasárnap.

A szervezetünk megkönnyebbül, feltöltődik, a kolbász farka pedig megmarad húsvétra. A böjt hagyományos keretei valahogy könnyebbé tették, hogy legyen türelmünk kivárni, amíg újra friss hús kerülhet az asztalra (ezúttal bárány, mert annak van szezonja éppen).

És ez így együtt egy fontos ünnep az év ciklikusságában:

A természet és ember ilyen szintű egymásra hangoltsága egy nagyon stabil alapja tudott lenni az évezredek során kialakult vallási és kulturális hagyományainknak.