
Fotó: Thomas Câmpean
A böjt egy hihetetlenül sokrétű kulturális, vallási szokás. Egy teljes testi és lelki megtisztulási folyamat, amely keretében felkészülünk a keresztény kultúrkör két legnagyobb ünnepére, a húsvétra és a karácsonyra.
2025. április 13., 09:002025. április 13., 09:00
2025. április 27., 23:372025. április 27., 23:37
Ilyen vonatkozásban a böjt elsősorban a hústól való tartózkodást jelenti. Ezúttal ennél jobban nem is szeretnék elmélyülni a böjt vallási, antropológiai vagy néprajzi vonatkozásaiban és szimbolikájában, főként azért, mert nem vagyok szakértője a témának. Csak egy lelkes, kíváncsi ember vagyok, akit mindig is érdekeltek a dolgok mögött megbújó folyamatok, a különböző területek közötti összefüggések, és annak a csodája, amikor a nagy egészre való ránézés következtében kibontakozik valami új megértés.
A fenntartható konyhához visszakanyarodva, régóta foglalkoztat, hogy az itt jellemző klíma és ennek következtében a közvetlen természeti környezetünk sajátosságai hogyan hatnak a kulináris kultúránkra, mint például
A civilizáció fejlődésével az ember egyre inkább arra törekszik, hogy eltávolítsa magát a természeti környezetétől. A természet mocskos, zajos és veszélyes. Ma már nagyon zavaró, ha a házba betéved egy-két rovar, ha a kertben a megfelelő helyeken a nem megfelelő növények nőnek, vagy ha a madarak nem oda végzik a dolgukat, ahol nem zavarják az embert.
Így mivel a növények és az állatok nagyobb részét nem tudtuk úgy átnevelni, hogy az ember igényeinek megfelelően viselkedjen,
Téglával, betonnal, fémmel és üveggel körbeépítettük magunkat, éjjel-nappal mesterséges fényt használunk, hogy még véletlenül se tudjon a természet befurakodni az életterünkbe. Így nem csoda, hogy mára már annyira elszakadtunk a természettől és annak ciklikusságától, hogy nagyon sok embernek az a szó, hogy szezonalitás, nem sokat mond, talán csak leginkább egy újabb úri huncutságnak tűnik.
Fotó: Pinti Attila
A Csíki-medencében, főleg a falusi környezetben viszont van még hagyománya a háztáji gazdálkodásnak, ez a tudás még nem veszett el teljesen. Az a folyamat is megfigyelhető, ahogy városban nevelkedett fiatal családok közül egyre többen költöznek falura, kezdenek kertészkedni vagy kísérleteznek az állattartással is.
Én is egy ilyen városban nevelkedett, később falura költözött újratanuló vagyok. Azon szocializálódtam, hogy az üzletekben mindig minden van, karácsonykor paradicsom vagy akár dinnye is, és hogy a csirkemell mintha egy külön állatfaj lenne. Aztán elkezdtünk kertészkedni és rádöbbentem, hogy
Hogy az első levest, amibe kizárólag a kertből szedem össze a hozzávalókat, leghamarabb júliusban tudom megfőzni. Hogy fólia nélkül, szabadföldben legfennebb zöld paradicsomot tudok termelni. Tyúkokat tartottunk, és megtapasztaltam azt is, hogy
és hogy a csirkének más alkatrészei is vannak a mellén és combján kívül, amiből ételt lehet készíteni. Sőt még arra is rádöbbentem, hogy nyár elején nincsen a csirkehúsnak szezonja.
Fotó: Haáz Vince
Valószínű sokan nem tudják, hogy a Csíki kiskertes mozgalom nevű Facebook-csoport létrehozása mögött az a vágyam állt, hogy szerettem volna minőségi háztáji húshoz hozzájutni. Túl sok mindent olvastam már az ipari állattartásról, így már jó ideje nem vásároltam húst boltokból. Túl sok húst nem fogyasztunk, de azért néha igen, főleg télen. Azt tapasztaltam, hogy a háztáji vágásokról az információ nem igazán tudja átlépni az ismerősök körét, így háztáji majorsághoz, nyúlhúshoz, kecske- és bárányhúshoz vagy disznóhúshoz nem igazán jutottam hozzá. A borjúhúshoz még néha-néha igen.
Bevallom, a Csíki kiskertes kapcsán nagyon sokat tanultam a szezonalitásról. Annyira szépen kirajzolódik az egyes termékek szezonja, ha folyamatosan figyeljük, mikor mi jelenik meg a csoportban. A legnagyobb felfedezés számomra viszont az volt, hogy
Tél végén ülnek meg a szárnyasok (tyúkok, libák, kacsák, pulykák, stb.), az első csibék, pipék tavasszal bújnak ki a tojásokból és nyár végére lesznek akkorák, hogy érdemes legyen levágni őket (persze főleg a kakasokat, mert őket nem érdemes egész télen etetni, és hát ők nem tojnak). Így aztán a szárnyas húsok szezonja leginkább nyár második fele, ősz eleje. Ezen kívül az idősebb tojó állatok közül csak azok kerülnek a fazékba, amelyeket valamilyen betegség miatt vagy más okból muszáj hirtelen levágni. A nyulak is 4-5 hónapos korukban vágásérettek, így nyúlhúshoz is leginkább a nyár vége felé juthatunk. A malacok is egész nyáron növekednek, a disznóvágás szezonja pedig mindenképpen karácsony előtt van, amikor már van annyira hideg odakint, hogy a hús ne romoljon meg.
A kisborjúk is többnyire tavasszal születnek, így borjúhúshoz leginkább a nyári időszakban juthatunk. Egy-egy felnőtt állatot (juhot, marhát) csak nagyobb családi ünnepek, események (lakodalmak, kalákák stb.) alkalmával vágtak, amikor fel is használták mind, mert ekkora mennyiségű húst már nehezebb volt tartósítani, főleg meleg időben.
Fotó: László Ildikó
Ha mindezt végigkövetjük az évszakok mentén, akkor kirajzolódik, hogy a régi falusi háztáji gazdaságokban tavasszal, főleg a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan bárány- és gidahúst ettek, meg a disznóból a félretett maradék sonkát, kolbászt. Nyáron, ha úgy adódott, borjúhús került az asztalra, és néha egy-egy idősebb bárány. A nyár második felétől már lehetett egy-egy csirke-kakast vágni a vasárnapi ebédhez, esteleg nyulat, ősszel került terítékre a liba (Márton-nap), és a kacsa.
kipótolva a megmaradt csirke-kakasokkal egy-egy vasárnap.
Fotó: Orbán Orsolya
Kora tavaszra viszont többnyire elfogy ezen hústartalékok zöme, és már csak a húsvétra tartogatott maradék van, ha van. Ilyenkor már megjelennek a természetben a friss zöldek (pitypanglevél, vad fokhagyma, tyúkhúr, podagrafű, komlóhajtás, vadsóska stb.),
A szervezetünk megkönnyebbül, feltöltődik, a kolbász farka pedig megmarad húsvétra. A böjt hagyományos keretei valahogy könnyebbé tették, hogy legyen türelmünk kivárni, amíg újra friss hús kerülhet az asztalra (ezúttal bárány, mert annak van szezonja éppen).
És ez így együtt egy fontos ünnep az év ciklikusságában:
A természet és ember ilyen szintű egymásra hangoltsága egy nagyon stabil alapja tudott lenni az évezredek során kialakult vallási és kulturális hagyományainknak.
Amikor a hétvégi menüt tervezzük, ezt a fogást ne hagyjuk ki – némi időt igényel ugyan az elkészítése, de nem bonyolult. Lélekmelengető étel a hideg napokra.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
A katolikus hagyomány szerint a karácsonyfát vízkeresztkor, január 6-án bontják le. De milyen sorsa lehet ezután a háztartásban? Erre vonatkozóan hoztunk most néhány ötletet.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
A farsangi fánk diétás változata, finomított liszt helyett teljes kiőrlésű liszttel, finomított cukor helyett egészségesebb édesítőszerrel, tehéntej helyett növényi tejjel készül. Nem olyan, mint a klasszikus farsangi fánk, de ez is nagyon finom.
A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.
Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás.
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
szóljon hozzá!