Hirdetés
Hirdetés

Méliusz József, akit a megújulás képessége jellemzett

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés

Méliusz József

Fotó: Kántor László. Borcsa János archívuma

Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.

Ilyés Krisztinka

2025. december 01., 18:142025. december 01., 18:14

2025. december 01., 18:192025. december 01., 18:19

– A Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent Méliusz József-monográfiában (2001) a szerző az avantgárd jegyében tett költői indulásától a „kávéház-kötetek” összegzéséig ívelő pályaképét rajzolja meg. Mi az, ami ennek az ívnek a mélyén összekapcsolja a fiatal, kísérletező Méliuszt az idős, visszatekintő szerzővel?

– Engedelmével az említett Méliusz-monográfia megszületésének irodalmi „környezetéről” ejtenék néhány szót. A Kriterion Könyvkiadó dicséretes kezdeményezése nyomán 2000 és 2003 között hat írói monográfia, illetve részmonográfia jelent meg, amelyek Kriterion Közelképek címmel sorozattá álltak össze. Az erdélyi magyar irodalom két világháború közötti klasszikusai közül Dsida Jenőről, Kuncz Aladárról és Áprily Lajosról, a közelmúltban távozottak közül Székely Jánosról, Hervay Gizelláról. Tervben szerepelt egy Lászlóffy Aladárról szóló monográfia is, az viszont másutt és más formában jelent meg. Én magam 2000-ben védtem meg a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen Méliusz József szépírói életműve című doktori értekezésemet, amely tárgyánál fogva beilleszkedett a Kriterion említett könyvsorozatába, s így 2001-ben megjelent könyv formában az én munkám is.

Méliusz élete és írói pályája folytán történelmi korszakokat kötött össze.

Hirdetés

A két világháború közötti korszakot a második világháború utáni rövid átmeneti szakasszal, aztán egy négy évtizedes kommunista korszak következett, amelynek végét a 81. évében járva érte meg, sőt a rendszerváltozás után is fél évtizedig még íróként jelen volt a romániai magyar irodalmi életben, két fontos művet, a Zsilava nem volt kávéház, valamint az Egyszemélyes kávéház címűeket hozva létre.*

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

Borcsa János

Fotó: Vargyasi Levente / Borcsa János archívuma


Azt tartják, jelentős alkotók esetében egyetlen gondolat vonul végig egész életművükön. Úgy vélem, Méliusz esetében ez az egy nagy gondolat nem más, mint az önismeretigény folyamatos ébren tartása, amelyet az író a saját nemzeti közösségének a huszadik századi történelmi változásokat megélt és elszenvedő helyzetével összefüggésben tárgyalt műveiben. Nem lehet véletlen, hogy a fiatal pályatárs, Szávai Géza** éppen Helyzettudat és irodalom címmel írt könyvnyi terjedelmű tanulmányt már 1980-ban Méliuszról...

Meglátásom alátámasztására hivatkozhatnék a saját költői hangját az 1930-as évek első felében az avantgárd „sugárzásban” meglelő Méliusz-lírára vagy a Város a ködben című Temesvár-regényére, amely tulajdonképpen az erdélyi magyarság kisebbségivé válásának folyamatát mutatja be, s amelyet az 1930–40-es évek fordulóján írt, de csak negyed századdal később, 1969-ben jelenhetett meg. Aztán az évtizedek során a fiatal, lázadó-kísérletező költő törekvései „visszaköszöntek”, sőt kiteljesedtek az Aréna című kötet (1967) hosszúverseiben, illetve a szereplíra körébe sorolható Horace Cockery kettős könyvben (1983), a prózaíró pedig az 1970–80-as évek kávéház-köteteivel (pl. Tranzit kávéház, Napnyugati kávéház) ért fel írói pályája zenitjére. S mindahány, végső soron az önismeret és helyzettudat „képletébe” fér bele...

– A monográfiában hangsúlyos – az életmű szerkezeti vonalai mellett – az erdélyi magyar irodalmi közeg változásainak bemutatása is; hogyan látja, milyen olvasói rétegek tudják ma leginkább befogadni Méliusz művét?

– Az utóbbi időben a legrégibb országos magyar könyves esemény, az Ünnepi Könyvhét az „Olvasó vagyok” jeligével zajlik, s valóban öröm látni, hogy minden júniusban az alatt a négy-öt nap alatt tömegek fordulnak meg Budapesten a Vörösmarty téren és a Pesti Vigadó előtti Duna-korzón, akiket az olvasás, illetve a könyvekkel (és a szerzőkkel) való találkozás „mozgat meg”. Közelítve térségünkhöz, tudjuk, hogy több, mint három évtizede sikeresen zajlik a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, aztán túl van a tizedik kiadásán a Csíkszeredában rendezett könyvvásár, de a Sepsiszentgyörgyön 2023-ban indult Könyvvásár és Kortárs Irodalmi Fesztivál is jó kezdeményezés volt, és igen biztató a folytatása is.

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

Bukaresti lakása bejáratánál 1988-ban

Fotó: Kántor László / Borcsa János archívuma

Folyamatos változásban van minden, így az olvasói elvárások és igények, no meg szokások is. Ezen belül megjósolták a könyv, a Gutenberg-galaxis alkonyát is vagy hatvan évvel ezelőtt, de az előbb elmondottak valahogy nem erről győznek meg engem. Nyilván, a gazdasági tendenciák és -politikák sok esetben korlátokat állítanak kiadók és olvasók számára egyaránt, látni kell, hogy nem élvez elsőséget a kultúra támogatása a nagyvilágban, annál kevésbé mifelénk, ahol nemhogy megőrizne létező kedvezményeket a kormányzat, de még megszorításokat vezet be a kultúra „termékeire”.

Különösebb olvasásszociológiai felmérések nélkül is állíthatjuk, hogy a szórakoztató és populáris irodalom különböző területei és műfajai széles olvasói rétegek igényeit elégítik ki ma is, viszont a kanonizált, úgymond komoly irodalmat művelő szerzők könyveit is nagy érdeklődés övezi, amint az említett könyves eseményeken is tapasztalni lehet. A Méliusz-életmű határköveinek számító prózai és verses művei újrakiadása ugyan nem történt meg, de számon tartandó törekvése a budapesti Pont Kiadónak (amelyet éppen Szávai Géza vezet!), hogy mind a lírai életmű egyes emblematikus darabját, mind a prózákból részeket kiemelve külön kötetekben adja ki 1994 óta (eddig kilenc kötetet jelent meg). Akik tehát a mai „gondolkodó irodalom” (Kenyeres Zoltán) hívei, azok mint ennek az irodalmi törekvésnek az egyik jelentős „elöljárójára” tekinthetnek Méliusz Józsefre.

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

Méliusz-kötet. Dedikált példány

Fotó: Borcsa János archívuma

Az olvashatóságot és hozzáférést firtató esetleges kérdésre különben, hogy Méliusz művei bizony terjedelmesek, ugyancsak kérdéssel válaszolhatnék. Napjaink magasra taksált és olvasott írói nem mérlegen is ugyancsak súlyos könyvekkel jelentkeznek?

– A kötetben hangsúlyosan jelennek meg a 20. századi erdélyi sorsok, történelmi traumák és ezek irodalmi feldolgozásai. Hogyan tud Méliusz prózája és lírája ma új perspektívát adni ezeknek a kérdéseknek, különösen egy fiatalabb generáció számára?

– Eme történelmi traumák irodalmi feldolgozása a mai generációkat is kihívások elé állítja. Példaként most csak Tompa Andrea és Visky András egy-egy regényére hivatkoznék (Sokszor nem halunk meg, Kitelepítés).

Méliusz szemléletének tágassága és mélysége olyan alap, amelyre bizton lehet építeni érvényes írói munkák létrehozásában.

Jellemző mozzanatként említhetném, hogy hangadó kritikusok kereszttüzébe került az 1950–60-as évek fordulóján, amikor tartalmilag ugyan a korabeli dogmatikus irodalompolitika előírásainak eleget tevő verseket közölt, ám formailag a szabadverset választva az akkori szűklátókörűségben szenvedők, a nyugati világ kultúrájától elzárkózók ellene fordultak. Az éppen akkor induló fiatal költőknek, Lászlóffy Aladárnak, Szilágyi Domokosnak ugyancsak a szabadvers választását rótta fel „bűnéül” a dogmatikus irodalomkritika... Évek múltán aztán, amikor igazi, emberi és személyes tartalommal telítődött Méliusz szabadverse, hiteles, ma is érvényes üzenetet hordozó művek jöttek létre, például az Aréna című kötet (1967) versei.

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

Bukaresti otthonában feleségével

Fotó: Borcsa János archívuma

Méliusz különben a francia és a német nyelvterület irodalmában otthonosan érezte magát, a két világháború közötti időszakban hosszabb időt töltött Svájcban, Németországban és Franciaországban, és egy hosszú ideig tartó kényszerszünet után az 1960-as évek végétől újból szabadabban – persze a kommunista rezsim packázásainak kitéve! – utazhatott Nyugatra is.

Ebből az időből, a romániai viszonylagos liberalizáció éveiből – amikor a nyugati szabad, demokratikus országok felé egyfajta nyitásra került sor Romániában – származik egy róla szóló anekdota, amelyet Fodor Sándor jegyzett le, lévén ő a történet mellékszereplője. Ekkor Méliusz volt a Romániai Írók Szövetségének alelnöke, s Bukarestben tartottak tanácskozást éppen, amelyen részt vett Fodor Sándor is. A vita alatt egy tisztviselőnő lépett be a terembe, és kihívta az alelnök elvtársat, aki aztán nemsokára vissza is tért a terembe, körülnézett, mintha keresne valakit, s Fodor Sándoron állt meg a tekintete. Intett neki, majd az előcsarnokban megkérte, kísérje el az Athenée Palace-ba, interjút kellene adni a nyugat-német televíziónak. Gondolkodott Fodor, hogy miért is esett rá Méliusz választása, meg hogy miről is beszélhetne majd a nyugati tévénézőknek? Bár hívhatott volna mást is a Mester, de Fodor hiúságának mindenképpen hízelgett a dolog. Az Athenée Palace-ban már vártak rájuk, leültették egy kávézó asztalhoz, rendeltek mint a nyugat-német tévé emberének vendégei, és beszélgettek a reflektorok fényében, mintha senki sem lenne körülöttük. Néhány perc társalgás után aztán a német uraság megkérte Méliuszt, beszéljen, s ő beszélt – mondja Fodor – okosan és bátran a romániai magyarság kultúrájáról, irodalmi és színházi életéről, eközben pedig magában tervezgette Fodor, hogy ő esetleg a gyermekirodalomról fog beszélni, amikor rá kerül a sor. De nem került rá sor! Méliusz befejezte a beszédét, a német tévés uraság megköszönte a részvételt, elköszönt tőlük. Visszafelé menet meg is kérdezte Fodor, hát Jóska bátyám, mondd, miért is hívtál engem magaddal? – Tudod... olyan dekoratív a szakállad – válaszolta Méliusz.

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

A Borcsa János Méliusz-disszertációja védése utáni vacsora résztvevői 2000. május 25-én. Álló sorban középen Cs. Gyimesi Éva tudományos irányító, mögötte Angi István és Pomogáts Béla opponensek

Fotó: Borcsa János archívuma

Az írói képzeletről című tanulmányomban különben a szereplírát tárgyalom (olvasható az Erdélyi Szép Szó 2025. évi kiadásában, valamint az Olvasatokban az élet című, nemrég a Kriterionnál megjelent kötetemben), amelynek legkövetkezetesebb művelője ugye a nemrég elhunyt Kovács András Ferenc, azaz KAF volt. Ha viszont az effajta költészet előzményeit keressük az erdélyi magyar irodalomban, akkor ezt mindenekelőtt Méliusz életművében találjuk meg. Ő már 1933-ban létrehozott egy költői alakmást Ben Hepburn néven, s mintegy ennek a fiktív amerikai jogfosztott néger költőnek a bőrébe bújva közölt figyelmet érdemlő versciklust a kisebbségi sorsról. Majd jó három évtized múlva egy másikat, Horace Cockeryt, akinek az életművét idegen nyelvből úgymond magyarra fordította, megírta életregényét is, amely aztán 1983-ban jelent meg A Horace Cockery Múzeum és Horace Cockery darabokra tört elégiája címmel.

Íme, egy példa, amely adott már új perspektívákat az utána következőknek, s talán ezután is bekövetkezhetnek hasonló irodalmi fejlemények a fiatal alkotók körében.

– Az életműben a személyes emlékezet és a történelmi tapasztalat folyamatosan átszövi egymást, ami különösen érzékeny írói magatartást eredményez. Mi volt a legnagyobb kihívás ennek az összetett viszonynak a feltárásában a monográfia írása közben?

– A Méliusz-műveknek éppen ez a sajátossága érdemel különös figyelmet az értelmező részéről. Nemcsak saját fájdalmát s örömét kell „eldalolnia” a költőnek – hogy ismert fordulattal éljek –, hanem a megélteket és megszenvedetteket be kell ágyaznia egy szélesebb, társadalmi és történelmi kontextusba. Ha ennek minél több vonatkozására sikerül rámutatnia az értelmezőnek, akkor elmondhatja, jó választ adott a sohasem könnyű kihívásokra...

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

Levélrészlet 1989-ből

Fotó: Borcsa János archívuma

– Írásaiban említi, hogy Méliusz a diktatúra nehéz éveiben nemcsak irodalmi mintát adott, hanem személyes támogatást is nyújtott a fiatalabb alkotóknak. Milyen emberi tulajdonságai tették őt ebben az értelemben valóban példaképpé, és hogyan látja ezt a mentor szerepet a mai irodalmi közegben?

– Mondhatnám ugye, hogy az író is ember, akivel ugyanazon dolgok megeshetnek, mint bárki mással. Súlyos dolgok estek meg Méliusszal is hosszú élete során. Egy gondtalanabb polgári életmód helyett, amilyenben a temesvári szülői környezetben része volt, ő egy egzisztenciálisan bizonytalanabbat választott, a református teológia elvégzése után újságírói-írói pályára állt. 1940-ben Dél-Erdélyben maradt annak minden következményével, veszélyével. 1945–49 között, egy kedvező átmeneti időszakban a romániai magyar kultúra meghatározó szereplője volt, de 1949–55 között ítélet nélkül tartották börtönben a proletárdiktatúra kiszolgálói.

Ezalatt a hatóságok halálba hajszolták feleségét, iskolás korú Péter fiának el kellett viselnie a kommunista rendszer ellensége gyermekének a helyzetét.

1955-ben a semmiből kellett új életet kezdenie, és régi román íróbarátai segítségével sikerült új egzisztenciát teremtenie Bukarestben. Az irodalmi életben éles támadásoknak volt kitéve, eközben igazi társra lelt második feleségében, de egyetemista fia súlyos elmebeteg lett...

Méliusz József, Borcsa János, irodalom, interjú, emlékezés Galéria

Portréfotó 1988-ból. Dedikált példány

Fotó: Kántor László / Borcsa János archívuma

Mi más, ha nem ezek az élethelyzetek tehetnek embert érzékennyé szükséget vagy bajt szenvedő társaival szemben?! Támogatta hát fiatal írótársait, akár pályájuk indulásában is segítette (Hervay Gizellát például), egyeseket pedig barátságába fogadott (Szilágyi Domokost például), de volt, akit a kommunista rendszer bűnüldöző szerveinek szorításából szabadított ki tekintélye és hivatali beosztása latbavetésével (Ágoston Vilmos), szívesen megosztotta közéleti tapasztalatait, akik érdeklődéssel fordultak hozzá, sokakat pedig mindössze tanácsaival látott el, volt hozzájuk biztató-bátorító szava. Engem magánlevélben keresett meg 1984-ben, miután a Korunkban olvasta egyik könyvéről írt tanulmányomat, de levelezésünk, majd személyes kapcsolatunk haláláig tartott, s nem egyszer Romániában nehezen beszerezhető gyógyszerekkel segített, hogy beteg édesanyámat kezelni tudjuk...

Méliusz József immár harminc éve nincs köztünk, de sokféle helyzetben fordulhatnánk példájához, egyszóval: hagyatékához.

– Ha arra kérném, fogalmazza meg egyetlen mondatban, miért fontos, hogy Méliuszt ne csak szerzőként, de emberként is közel hozzuk az erdélyi irodalmi köztudathoz, mit mondana?

– Azt merem állítani, hogy Méliusz is a fehérek között egy európai volt, aki nyitott volt a magyar és európai értékek széles köre iránt, akit a megújulás képessége jellemzett, nem különben érzékenység a kisebbségi helyzetre, az egyéni sorsfordulatokra pedig számtalanszor segítőkészséget mutatott.

---------------------------

* Méliusz József harminc évvel ezelőtt, 1995. december 1-én hunyt el Bukarestben, és a Bellu temetőben nyugszik.
** A prózaíró, kritikus, irodalomtörténész és könyvkiadó Szávai Géza hetvenöt évvel ezelőtt, 1950. december 4-én született a székelyföldi Küsmödön. 1988 óta Budapesten él.


Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. november 28., péntek

Hazatérő művészet – Márkos András emlékkiállítása

Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.

Hazatérő művészet – Márkos András emlékkiállítása
Hirdetés
2025. november 28., péntek

Túl közel a fájdalomhoz – még közelebb a kiúthoz

A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.

Túl közel a fájdalomhoz – még közelebb a kiúthoz
2025. november 27., csütörtök

A művészet a lélek megváltója – Őszi szalon, nem csak őszi képekkel

A hosszú éveken át tartó csend után ismét közös kiállítással jelentkeztek a csíki alkotók: az Őszi szalon nem nosztalgia, hanem új kezdet. Kijelentés arról, hogy a helyi művészetnek van mondanivalója, lendülete és jövőképe.

A művészet a lélek megváltója – Őszi szalon, nem csak őszi képekkel
2025. november 26., szerda

Amikor a rendszer jobban ismert téged, mint a szomszéd

Iratok, nevek, árnyékok: egy megye a célkeresztben. A Securitate figyel, mindent, mindenkit. Magyar szó? Jelentés. Kapcsolat? Kockázat. Hétköznapból dosszié lesz. A rendszer szemében egy egész közösség a gyanú oka. És ez csak a kezdet.

Amikor a rendszer jobban ismert téged, mint a szomszéd
Hirdetés
2025. november 25., kedd

Igazságkeresés a közös alkotás során

Szenvedélyesen megy a szépség után, és megadja a nőknek azt, amire valójában vágynak. De miért, vagy mi ellen küzd Don Juan? És mi az ő tragédiája? Kiliti Krisztián rendezővel beszélgettünk a közelgő donjuan bemutatója apropóján.

Igazságkeresés a közös alkotás során
2025. november 21., péntek

Nehezített próbafolyamat, népes alkotógárda: donjuan Székelyudvarhelyen

Bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: november 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthetik meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. A produkció alkotói sajtótájékoztatón számoltak be a részletekről.

Nehezített próbafolyamat, népes alkotógárda: donjuan Székelyudvarhelyen
2025. november 21., péntek

Kapcsolódások a művészet apropóján – csíki alkotók Miskolcon

Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.

Kapcsolódások a művészet apropóján – csíki alkotók Miskolcon
Hirdetés
2025. november 21., péntek

Fiatal alkotók, ősi technikák – megnyílt a 8. Textil Biennálé

Nyolcadik alkalommal szervezte meg Csíkszeredában a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, amelyen a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoznak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!

Fiatal alkotók, ősi technikák – megnyílt a 8. Textil Biennálé
2025. november 20., csütörtök

Film, kaland, valóság: Zichó Viktor Bhutánon át vezető útja

Csíkszeredában is bemutatták Zichó Viktor Bhutánról szóló expedíciós dokumentumfilmjét. A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című alkotás vetítése után közönségtalálkozót is tartottak a kerékpáros világjáróval.

Film, kaland, valóság: Zichó Viktor Bhutánon át vezető útja
2025. november 18., kedd

A hit gyakorlása az elnyomó időkben

„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.

A hit gyakorlása az elnyomó időkben
A hit gyakorlása az elnyomó időkben
2025. november 18., kedd

A hit gyakorlása az elnyomó időkben

Hirdetés