
Szabó T. Anna és Nyáry Krisztián a Margó Fesztivál színpadán – egy beszélgetés, amely inkább vallomás, mint interjú
Fotó: Nagy Lilla
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
2025. október 14., 17:392025. október 14., 17:39
A budapesti Őszi Margó Irodalmi Fesztivál színpadán valami egészen sűrű történt szombat délután. Nemcsak egy könyv születéséről volt szó, hanem arról az ősi, vad, szelídíthetetlen erőről, amely átszövi minden vágyunkat, vonzódásunkat, elfojtásunkat és kimondatlanságunkat. Szabó T. Anna Erősebb nálam című, negyedik novelláskötete a Magvető gondozásában jelent meg, és már a cím is jelzi: ez a könyv nem kérdez, hanem magával ragad. A szerzővel Nyáry Krisztián beszélgetett, a szövegeket Sodró Eliza olvasta fel.
„Azért örültem, amikor fölhívtál, hogy én beszélgessek veled, mert a novella műfaját mindig is az irodalom csúcsának tartottam” – kezdte Nyáry Krisztián, s már az első percekben kiderült: itt nem protokolláris könyvbemutató zajlik, hanem egy valódi irodalmi laboratórium, ahol a szavak izzanak, és a gondolatok sűrű levegőt hagynak maguk után.
„Engem mindig is az érdekelt, ami túl van rajtunk: a vágy, a sors, a trauma, a transzcendens. Minden, ami egyszerre vonz és megsebez” – mondta. A cím, Erősebb nálam, egy olasz lelkiségi könyvben talált kifejezésből nőtt ki, amely a szenvedély ellenállhatatlan természetét írta le. „Ez lett a kulcsszó. Az a valami, ami ellen hiába védekezel. Mert nem lehet.”
Fotó: Beliczay László
A könyv világa egyszerre mélyen személyes és irodalmilag tudatos. Szabó T. Anna nem rejti el, hogy a szövegeiben a magány, a kimondatlanság, az elfojtás alapérzések.
A beszélgetés egyik legmegragadóbb pillanata volt, amikor a szerző arról mesélt: a szövegírás mindig küzdelem a hallgatással. „A szövegellenállást kell legyőznöm. Mint egy iszapbirkózás. A költészet még szólít, a próza viszont húz vissza, mint a mocsár. De ha engedem, hogy szóljon, a nyelv mindig megmutatja az utat.”
Sodró Eliza felolvasása alatt csend lett a teremben. A Záróra című novella egy 15 éves lány vágyát és bénultságát mutatja meg – azt a pillanatot, amikor a világ kitágul, és a test, a vágy, a félelem, a szégyen összegabalyodik egyetlen forró lélegzetvételbe. A történetben semmi se történik, és mégis minden megtörténik. „Ez az a határ, amit mindig keresek” – mondta Szabó T. Anna.
Ezek a novellák nem elmesélnek, hanem megidéznek. A vágy nem beteljesül bennük, hanem felforr, majd visszahull önmagába. Szabó T. Anna szerint minden vágy beteljesületlen. Még a beteljesült is, mert mi magunk vagyunk szétszakítva.
A testiség Szabó T. Anna prózájában nem díszlet, hanem drámai közeg. Itt minden mozdulatban ott a feszültség, a szégyen, a hatalom, az odaadás és az elutasítás. „Az ártatlanság elvesztése elkerülhetetlen” – mondta.
A kötet nőalakjai különböző korúak és tapasztalatúak – de mind ugyanannak a kiszolgáltatottságnak a különböző formái. „Az egyikük kamaszlány, aki még csak nézi a vágy tárgyát, mások már testileg is megtapasztalják a kiszolgáltatottságot. De mindegyik történet ugyanarról szól: hogy az erő, ami legyőz, mindig belőlünk indul.”
A beszélgetés végére világossá vált, hogy Szabó T. Anna prózája és lírája nem két világ. Ugyanannak az energiának két megnyilvánulása. „A költészet a falig megy, ott kell elhallgatni, ahol már csak a lihegés marad. A próza viszont engedi, hogy banális legyen, hogy kimondja azt is, ami nyers, ami esendő.” Sőt, szerinte a novella a legköltőibb prózai forma: „Sűrítés, balladisztikusság, élet a legsűrűbb pillanatban. A novella egy kis robbanás, az élet sűrített anyaga.”
Sodró Eliza felolvasása alatt csend ült a teremben
Fotó: Nagy Lilla
A Erősebb nálam novellái nem egyszerűen szerelmi történetek. Inkább lenyomatai annak, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, a testünkhöz, a vágyainkhoz, a határainkhoz.
„Én nem hiszek a beteljesült szerelemben” – mondta a szerző. „Csak pillanatok vannak. De azok a pillanatok, amikor két ember egymásra néz, amikor a vágy és a félelem egyetlen szívdobbanássá olvad, azok az igazi erő pillanatai.”
A közönség hosszan tapsolt. Nemcsak a könyvnek, hanem annak az őszinte, emberi rezgésnek, amit ez az este képviselt. Mert az Erősebb nálam nem egy szelíd olvasmány. Ez a kötet beleragad a bőrödbe. Ott marad a csontodban, a szíved mögött. És ha egyszer belekezdesz, nem te olvasod, ő olvas téged, s te olvasod magad.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
szóljon hozzá!