
Fotó: Nagy Lilla
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata. A kiállítás a csíkszeredai Új Kriterion Galériában látogatható július 25-ig.
2026. június 10., 12:512026. június 10., 12:51
A hiperrealizmusnak időről időre újra meg kell védenie a létjogosultságát. A kortárs képzőművészet bizonyos köreiben még mindig felhangzik a régi vád: mi értelme van valamit tökéletes pontossággal lerajzolni vagy megfesteni egy olyan korban, amikor egy fénykép, sőt ma már a mesterséges intelligencia is képes pillanatok alatt reprodukálni a valóságot? A kérdés elsőre jogosnak tűnik, csakhogy rossz helyen keressük a választ.
A hiperrealizmus ugyanis soha nem pusztán a hasonlóságról szólt. Nem a másolás művészete, hanem a figyelemé.
A világ olyan intenzív megfigyelése, amelyet a hétköznapi látás már nem képes fenntartani.
Fotó: Nagy Lilla
Daniel Brici Mineralia Humana – Arcok emlékezete című kiállítása éppen erre emlékeztet.
A tárlaton bemutatott bányászportrék első pillantásra technikai bravúrként hatnak.
De aki megáll a képek előtt néhány percnél tovább, hamar rájön, ezek a munkák nem azért érdekesek, mert olyanok, mint egy fotó, többek annál.
Brici munkáiban különös feszültség működik. Minél közelebb kerülünk az arcokhoz, annál kevésbé látunk konkrét személyeket. Több portrén a bányász fejének egy része szinte eltűnik, mintha a figura a fehér papír ürességéből próbálna előlépni. Másokon
A hiperrealizmus itt nem a valóság rögzítésének eszköze, inkább annak a meghaladásáé. A művész olyan pontossággal dolgozik, hogy az arcok lassan elveszítik dokumentarista jellegüket. Szinte geológiai képződményekké válnak. A bőr redői kőzetrétegekre emlékeztetnek, a tekintetekben pedig nem egyetlen ember története, hanem egy egész eltűnő világ sűrűsödik össze. Ezért találó a kiállítás címe is: Mineralia Humana, vagyis Emberi ásványok.
Fotó: Nagy Lilla
A bányász alakja Kelet-Európában jóval több egyszerű foglalkozásnál. Egyszerre politikai szimbólum, történelmi trauma és nosztalgikus emlékkép. Romániában különösen erős ez a jelentésháló.
Miközben a bányák bezárnak, a közösségek széthullanak, a munkás test pedig fokozatosan eltűnik a társadalmi látómezőből. Brici projektje ezért több egyszerű portrésorozatnál. Ez
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás érdekessége, hogy a művész nem kívülről szemléli alanyait: lement a tárnákba, figyelte a munkafolyamatokat, megismerte a közösséget. A portrék ebből a közvetlen tapasztalatból születtek. Nem romantizálják a bányászatot, de nem is szociográfiai illusztrációk. Sokkal inkább
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás egyik legerősebb eleme, hogy a hordozófelület maga is a történet részévé válik. A szénnel készült rajzok esetében a médium és a téma szinte összeolvad.
Még izgalmasabbak az ellenőrzött égetéssel kezelt fatáblákra készült munkák. Az elszenesített felület nem egyszerű háttér, hanem kollektívebhely, egy nyom, mindenek felett pedig emlékeztető.
A fa egyszer már átesett egy pusztulási folyamaton, mielőtt műalkotássá vált volna. Ez a gesztus konceptuálisan is összecseng a kiállítás témájával: az eltűnés és a megőrzés kettősségével. A bányászportrék mintha egy olyan világ maradványai lennének, amely már félig a múlté.
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás legerősebb pillanatai talán mégsem a technikai virtuozitásban rejlenek, hanem a csendben. A portrékon szereplő emberek nem hősök, nem mártírok, nem ikonok. Egyszerűen jelen vannak.
Fotó: Nagy Lilla
A képek nem mondanak nagy igazságokat a munkásosztályról, nem akarnak politikai manifesztummá válni. Ehelyett visszaadják az arcokat azoknak, akiktől a történelem hajlamos elvenni őket. És talán éppen ez a hiperrealizmus legfontosabb küldetése ma. Nem a valóság lemásolása, hanem annak bizonyítása, hogy egy emberi arc még mindig megérdemli a hosszan tartó figyelmet.
Egy olyan korban, amely egyre gyorsabban felejt.
November 11-én, a harmadik évaddal folytatódik az Amazonnál készült A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi (The Lord of the Rings: The Rings of Power), ehhez jött ki most a legújabb kedvcsináló.
Ha már esősre fordult az időjárás, és úgy döntöttünk, hogy nem mozdulunk ki a hétvégén, akkor itt az ideje felütni valamelyik streamingplatformot. Szerintünk most ezeknek az újdonságoknak érdemes esélyt adni.
Kijött az első előzetes kedd este a Netflixnél készülő új, Narnia filmhez, amit Greta Gerwig, a Barbie, a Kisasszonyok és a Lady Bird rendezője írt és rendezett.
Digger – avagy a közöny meglepő ereje. Így is lehetne parafrazálni az Oscar-díjas Birdman rendezőjének új filmjét ami nem azért lett ordas nagy bukás mert rossz, hanem mert az érdektelenség lengte körbe. Képbehozó.
Új sorozattal rukkol elő a Vikingek készítője, legújabb folytatásos története, a szintén a viking-korszakban játszódó Bloodaxe a Prime Video-ra érkezik január 20-án.
Gods Don’t Give Gifts (Az Istenek nem ajándékoznak – szerk. ford.) címmel jelenik meg a YouTube-on másfél millió feliratkozóval rendelkező Gossip Goblin néven ismert Zack London egész estés filmje, ami teljes egészében AI használatával készült.
A mai napig a legjobb akció-szerepjáték, ami sok szempontból egyáltalán nem öregedett. Szeptember végén Remastered kiadást kapott a legendás Witcher III, így most a gamerek teljes pompájában vethetik bele ismét magukat. Képbehozó.
Múzeumok, kastélyok, történelmi terek újragondolásán dolgozik a művészetet és a korszerű technológiákat ötvöző Manierart. A húszéves gyergyócsomafalvi alkotócsapat nemcsak hagyatékot segít továbbadni. Szélesebb körben is megismertetné a kultúránkat.
A japán Murakami Haruki és a kínai Can Hszüe is szerepel az irodalmi Nobel-díjra esélyes szerzők sorában a Ladbrokes brit fogadóiroda toplistáján.
Bogányi Gergely zongoraművésszel lép fel a budapesti Zeneakadémián a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, de az út nemcsak a koncertről szól: a szervezők diplomáciai, turisztikai, gasztronómiai és üzleti programokkal is bemutatják Maros megyét.
szóljon hozzá!