Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Fotó: Nagy Lilla
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata. A kiállítás a csíkszeredai Új Kriterion Galériában látogatható július 25-ig.
Nagy Lilla
2026. június 10., 12:512026. június 10., 12:51
A hiperrealizmusnak időről időre újra meg kell védenie a létjogosultságát. A kortárs képzőművészet bizonyos köreiben még mindig felhangzik a régi vád: mi értelme van valamit tökéletes pontossággal lerajzolni vagy megfesteni egy olyan korban, amikor egy fénykép, sőt ma már a mesterséges intelligencia is képes pillanatok alatt reprodukálni a valóságot? A kérdés elsőre jogosnak tűnik, csakhogy rossz helyen keressük a választ.
A hiperrealizmus ugyanis soha nem pusztán a hasonlóságról szólt. Nem a másolás művészete, hanem a figyelemé.
A világ olyan intenzív megfigyelése, amelyet a hétköznapi látás már nem képes fenntartani.
Fotó: Nagy Lilla
Daniel Brici Mineralia Humana – Arcok emlékezete című kiállítása éppen erre emlékeztet.
A tárlaton bemutatott bányászportrék első pillantásra technikai bravúrként hatnak.
De aki megáll a képek előtt néhány percnél tovább, hamar rájön, ezek a munkák nem azért érdekesek, mert olyanok, mint egy fotó, többek annál.
A hiperrealizmus paradoxona
Brici munkáiban különös feszültség működik. Minél közelebb kerülünk az arcokhoz, annál kevésbé látunk konkrét személyeket. Több portrén a bányász fejének egy része szinte eltűnik, mintha a figura a fehér papír ürességéből próbálna előlépni. Másokon
A hiperrealizmus itt nem a valóság rögzítésének eszköze, inkább annak a meghaladásáé. A művész olyan pontossággal dolgozik, hogy az arcok lassan elveszítik dokumentarista jellegüket. Szinte geológiai képződményekké válnak. A bőr redői kőzetrétegekre emlékeztetnek, a tekintetekben pedig nem egyetlen ember története, hanem egy egész eltűnő világ sűrűsödik össze. Ezért találó a kiállítás címe is: Mineralia Humana, vagyis Emberi ásványok.
Fotó: Nagy Lilla
Egy eltűnő társadalmi osztály arcképcsarnoka
A bányász alakja Kelet-Európában jóval több egyszerű foglalkozásnál. Egyszerre politikai szimbólum, történelmi trauma és nosztalgikus emlékkép. Romániában különösen erős ez a jelentésháló.
Miközben a bányák bezárnak, a közösségek széthullanak, a munkás test pedig fokozatosan eltűnik a társadalmi látómezőből. Brici projektje ezért több egyszerű portrésorozatnál. Ez
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás érdekessége, hogy a művész nem kívülről szemléli alanyait: lement a tárnákba, figyelte a munkafolyamatokat, megismerte a közösséget. A portrék ebből a közvetlen tapasztalatból születtek. Nem romantizálják a bányászatot, de nem is szociográfiai illusztrációk. Sokkal inkább
Fotó: Nagy Lilla
Amikor az anyag is jelentést hordoz
A kiállítás egyik legerősebb eleme, hogy a hordozófelület maga is a történet részévé válik. A szénnel készült rajzok esetében a médium és a téma szinte összeolvad.
Még izgalmasabbak az ellenőrzött égetéssel kezelt fatáblákra készült munkák. Az elszenesített felület nem egyszerű háttér, hanem kollektívebhely, egy nyom, mindenek felett pedig emlékeztető.
A fa egyszer már átesett egy pusztulási folyamaton, mielőtt műalkotássá vált volna. Ez a gesztus konceptuálisan is összecseng a kiállítás témájával: az eltűnés és a megőrzés kettősségével. A bányászportrék mintha egy olyan világ maradványai lennének, amely már félig a múlté.
Fotó: Nagy Lilla
A hallgatás portréi
A kiállítás legerősebb pillanatai talán mégsem a technikai virtuozitásban rejlenek, hanem a csendben. A portrékon szereplő emberek nem hősök, nem mártírok, nem ikonok. Egyszerűen jelen vannak.
Fotó: Nagy Lilla
A képek nem mondanak nagy igazságokat a munkásosztályról, nem akarnak politikai manifesztummá válni. Ehelyett visszaadják az arcokat azoknak, akiktől a történelem hajlamos elvenni őket. És talán éppen ez a hiperrealizmus legfontosabb küldetése ma. Nem a valóság lemásolása, hanem annak bizonyítása, hogy egy emberi arc még mindig megérdemli a hosszan tartó figyelmet.
Egy olyan korban, amely egyre gyorsabban felejt.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Ödüsszeia: grandiózus hőseposz, amivel Christopher Nolan ismét lenyűgöz mindenkit
Homérosz Odüsszeiáját senki nem tudta volna Christopher Nolannél jobban vászonra adaptálni. Bár a rendezőt a készítési folyamat alatt a sokszínű casting miatt támadták, ez azonban semennyire nem csorbítja a végeredményt. Kritika.
Ödüsszeia: grandiózus hőseposz, amivel Christopher Nolan ismét lenyűgöz mindenkit
Nyári sikerkönyvek és örök kedvencek: mit olvasunk ma Székelyföldön?
Mi kell idén nyáron az olvasóknak? Kortárs versek, klasszikus regények, romantikus bestsellerek és örök kedvencek. A csíkszeredai Gutenberg könyvesbolt munkatársai segítettek eligazodni a nyár könyves trendjei között.
Nyári sikerkönyvek és örök kedvencek: mit olvasunk ma Székelyföldön?
Ezeket a sorozatokat nézhetjük júliusban
Visszatértek a képernyőkre a sárkányok, Anya Taylor-Joy egy üldözött szélhámos bőrébe bújik, előzménytörténetet kap a Dr. Szöszi, és önálló sorozatban tér vissza a The Big Bang Theory két mellékszereplője is. Ajánló.
Ezeket a sorozatokat nézhetjük júliusban
Új próbaterem várja Gyergyószentmiklóson a fiatal zenészeket
Mindenki számára elérhető próbaterem nyílt Gyergyószentmiklóson, ahol zenészek próbálhatnak, demófelvételeket készíthetnek, és akár új zenekarok is alakulhatnak. A fiataloknak, kezdőknek kiváló lehetőség.
Új próbaterem várja Gyergyószentmiklóson a fiatal zenészeket
Megszállottság: az indie-horrorszenzáció, amit a Z-generáció tett az év legjövedelmezőbb filmjévé
Mindössze 750 ezer dollárból készült és eddig 400 millió dollárt hozott. A Megszállottság (Obsession) az év horrorja, ami megdolgozza a nézőjét, a Z-generáció pedig emellett tette le a voksát a futószalagon érkező blocbusterekkel ellentétben.
Megszállottság: az indie-horrorszenzáció, amit a Z-generáció tett az év legjövedelmezőbb filmjévé
Viszlát lemezek! – teljesen digitálissá válhat a jövőben a videójáték-ipar
2028-tól már nem ad ki lemezes videójátékokat a Playstationt birtokló Sony. Ez már hivatalos, az ehhez kapcsolódó iparági pletyka pedig, hogy a soron következő konzolok teljesen digitálisak lesznek és nagyon sokba fognak kerülni. Képbehozó.
Viszlát lemezek! – teljesen digitálissá válhat a jövőben a videójáték-ipar
Könyvek a függöny mögött – olvasás és cenzúra a kommunista Romániában
A kommunista Romániában számos könyv tiltólistára került, más köteteket pedig cenzúrázva adtak ki. A könyvtárakban ugyanakkor értékes magyar irodalom is várta az olvasókat. Török Edit könyvtáros idézte fel az akkori éveket.
Könyvek a függöny mögött – olvasás és cenzúra a kommunista Romániában
Sárkányok háza: „ha ilyen a győzelem, akkor nem akarok több ilyet látni”
Ha a harmadik évad nyitánya lett volna a Sárkányok háza második évadának záróepizódja, akkor a hétfői, második rész lett volna a tökéletes évadkezdése a harmadik szezonnak. Spoileres kibeszélő.
Sárkányok háza: „ha ilyen a győzelem, akkor nem akarok több ilyet látni”
Azzal kezdett a Sárkányok háza ami két évvel ezelőtt a finálé kellett volna legyen
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
Azzal kezdett a Sárkányok háza ami két évvel ezelőtt a finálé kellett volna legyen
Bőröndből előbújó dallamok
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Bőröndből előbújó dallamok
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!