Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Fotó: Nagy Lilla
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata. A kiállítás a csíkszeredai Új Kriterion Galériában látogatható július 25-ig.
Nagy Lilla
2026. június 10., 12:512026. június 10., 12:51
A hiperrealizmusnak időről időre újra meg kell védenie a létjogosultságát. A kortárs képzőművészet bizonyos köreiben még mindig felhangzik a régi vád: mi értelme van valamit tökéletes pontossággal lerajzolni vagy megfesteni egy olyan korban, amikor egy fénykép, sőt ma már a mesterséges intelligencia is képes pillanatok alatt reprodukálni a valóságot? A kérdés elsőre jogosnak tűnik, csakhogy rossz helyen keressük a választ.
A hiperrealizmus ugyanis soha nem pusztán a hasonlóságról szólt. Nem a másolás művészete, hanem a figyelemé.
A világ olyan intenzív megfigyelése, amelyet a hétköznapi látás már nem képes fenntartani.
Fotó: Nagy Lilla
Daniel Brici Mineralia Humana – Arcok emlékezete című kiállítása éppen erre emlékeztet.
A tárlaton bemutatott bányászportrék első pillantásra technikai bravúrként hatnak.
De aki megáll a képek előtt néhány percnél tovább, hamar rájön, ezek a munkák nem azért érdekesek, mert olyanok, mint egy fotó, többek annál.
A hiperrealizmus paradoxona
Brici munkáiban különös feszültség működik. Minél közelebb kerülünk az arcokhoz, annál kevésbé látunk konkrét személyeket. Több portrén a bányász fejének egy része szinte eltűnik, mintha a figura a fehér papír ürességéből próbálna előlépni. Másokon
A hiperrealizmus itt nem a valóság rögzítésének eszköze, inkább annak a meghaladásáé. A művész olyan pontossággal dolgozik, hogy az arcok lassan elveszítik dokumentarista jellegüket. Szinte geológiai képződményekké válnak. A bőr redői kőzetrétegekre emlékeztetnek, a tekintetekben pedig nem egyetlen ember története, hanem egy egész eltűnő világ sűrűsödik össze. Ezért találó a kiállítás címe is: Mineralia Humana, vagyis Emberi ásványok.
Fotó: Nagy Lilla
Egy eltűnő társadalmi osztály arcképcsarnoka
A bányász alakja Kelet-Európában jóval több egyszerű foglalkozásnál. Egyszerre politikai szimbólum, történelmi trauma és nosztalgikus emlékkép. Romániában különösen erős ez a jelentésháló.
Miközben a bányák bezárnak, a közösségek széthullanak, a munkás test pedig fokozatosan eltűnik a társadalmi látómezőből. Brici projektje ezért több egyszerű portrésorozatnál. Ez
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás érdekessége, hogy a művész nem kívülről szemléli alanyait: lement a tárnákba, figyelte a munkafolyamatokat, megismerte a közösséget. A portrék ebből a közvetlen tapasztalatból születtek. Nem romantizálják a bányászatot, de nem is szociográfiai illusztrációk. Sokkal inkább
Fotó: Nagy Lilla
Amikor az anyag is jelentést hordoz
A kiállítás egyik legerősebb eleme, hogy a hordozófelület maga is a történet részévé válik. A szénnel készült rajzok esetében a médium és a téma szinte összeolvad.
Még izgalmasabbak az ellenőrzött égetéssel kezelt fatáblákra készült munkák. Az elszenesített felület nem egyszerű háttér, hanem kollektívebhely, egy nyom, mindenek felett pedig emlékeztető.
A fa egyszer már átesett egy pusztulási folyamaton, mielőtt műalkotássá vált volna. Ez a gesztus konceptuálisan is összecseng a kiállítás témájával: az eltűnés és a megőrzés kettősségével. A bányászportrék mintha egy olyan világ maradványai lennének, amely már félig a múlté.
Fotó: Nagy Lilla
A hallgatás portréi
A kiállítás legerősebb pillanatai talán mégsem a technikai virtuozitásban rejlenek, hanem a csendben. A portrékon szereplő emberek nem hősök, nem mártírok, nem ikonok. Egyszerűen jelen vannak.
Fotó: Nagy Lilla
A képek nem mondanak nagy igazságokat a munkásosztályról, nem akarnak politikai manifesztummá válni. Ehelyett visszaadják az arcokat azoknak, akiktől a történelem hajlamos elvenni őket. És talán éppen ez a hiperrealizmus legfontosabb küldetése ma. Nem a valóság lemásolása, hanem annak bizonyítása, hogy egy emberi arc még mindig megérdemli a hosszan tartó figyelmet.
Egy olyan korban, amely egyre gyorsabban felejt.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar
Esküvőn is lehet bluest játszani
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
Esküvőn is lehet bluest játszani
Festett kövekből híd: közösségi élmény és az összetartozás üzenetei
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
Festett kövekből híd: közösségi élmény és az összetartozás üzenetei
Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló
Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.
Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló
Hunyadi János korát idézik meg: Hunyadi napok Csíksomlyón
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
Hunyadi János korát idézik meg: Hunyadi napok Csíksomlyón
Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról
A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.
Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról
Nevetés a hiány peremén, avagy a bohócjáték létjogosultsága
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
Nevetés a hiány peremén, avagy a bohócjáték létjogosultsága
„Szép lassan összeomlott az egész” – az UNSCENE elmaradásáról
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
„Szép lassan összeomlott az egész” – az UNSCENE elmaradásáról
A könyvek szeretete vonzásában
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
A könyvek szeretete vonzásában
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!