Könyvek a függöny mögött – olvasás és cenzúra a kommunista Romániában

Ennek ellenére a könyvtárak továbbra is fontos találkozóhelyei maradtak az olvasóknak, akik sokszor egymás között adták kézről kézre a tiltott köteteket. Török Edit, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár könyvtárosa személyes emlékein keresztül idézte fel ezt az időszakot.

– idézte fel. A könyvtáros hangsúlyozta, ezek között elsősorban ritka vagy nehezen pótolható kötetek voltak. Az izgalmasabb Verne-regények közül is több innen került az olvasók kezébe.

Sok olyan mű akadt, amelyet egyáltalán nem lehetett hivatalosan beszerezni. Ezek

„Ha elkapták azt, aki behozta, elkobozták a könyvet, ő pedig komoly büntetésre számíthatott. Ha sikerült átjutnia vele, egy egész baráti társaság olvasta végig egymás után” – emlékezett vissza. Közéjük tartozott George Orwell 1984 című regénye is. „Nagyon beleéltük magunkat, mert tudtuk, hogy arról a világról szól, amelyben mi is élünk” – fogalmazott.

Szerinte a hatalom minden olyan könyvtől tartott, amely bepillantást engedhetett volna a nyugati világba vagy a szomszédos országok viszonyaiba. Az volt a cél, hogy az emberek minél kevesebbet tudjanak arról, milyen élet zajlik Románia határain túl.

Hasonlóan járt Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye is. „Kivágták azokat a részeket, ahol a várvédők Istenhez fordultak segítségért. Akkoriban a vallásos utalásokat sem tűrte a rendszer” – emlékeztetett. A könyvtáros szerint a vallási irodalom gyakorlatilag hiányzott a könyvesboltokból és a könyvtárakból, akárcsak a kommunista rendszert bíráló politikai művek.

Mit lehetett olvasni a könyvtárakban?

A szigorú cenzúra ellenére magyar nyelvű könyvekből jelentős állomány állt az olvasók rendelkezésére.

A polcokon ott sorakoztak Jókai Mór, Petőfi Sándor, Arany János, József Attila művei, valamint Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye is. Népszerűek voltak Jules Verne, Rejtő Jenő, James Fenimore Cooper és Karl May könyvei is. „Akkoriban főként a klasszikusokat olvastuk.”

Ebbe a körbe tartozott Nyírő József is, akinek művei szintén hosszú éveken át nem jelenhettek meg hivatalosan.

Szóba került egy román nacionalista hangvételű kötet is, Ion Lăncrănjan Cuvânt despre Transilvania című könyve. Bár azt hivatalosan kiadták, sok magyar olvasó felháborítónak tartotta a benne megfogalmazott állításokat. A könyvtáros szerint ezt is sokan keresték, hogy ne hallomásból, hanem saját olvasmányuk után alkossanak róla véleményt.

Vallási kiadványok, Bibliák, történelmi és politikai művek, valamint korábban tiltott magyar szerzők kötetei egyaránt helyet kaptak a polcokon. Török Edit szerint ezzel együtt óriásira bővült a kínálat: értékes és kevésbé maradandó művek egyaránt megjelentek, a legnagyobb változást mégis az jelentette, hogy az olvasók végre szabadon dönthették el, hogy mit szeretnének elolvasni.