
Fotó: NEON
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
2026. június 16., 20:362026. június 16., 20:36
Ilyen nincs, és mégis van – fogalmazódhatott meg sokunkban az egy évtizede napvilágra került Bodnariu-család története. A Norvégiában letelepedő romániai szülőktől azért vették el a gyerekeiket a hatóságok, mert
Ami nekünk, kelet-európaiak számára a szülői és pedagógusi szigor elengedhetetlen része volt, az Norvégiában teljes mértékben megengedhetetlen.
Az eset hatalmas médiavisszhangot és még elnöki megnyilvánulást is eredményezett Klaus Johannis részéről, a pünkösdista vallású Bodnariu-szülők végül hosszas igazságszolgáltatási kálváriát követően visszakapták a gyerekeiket, és úgy döntöttek, hogy Norvégia helyett Romániában folytatják az életüket.
Fotó: NEON
Ezt az esetet dolgozza fel Cristian Mungiu immár Arany Pálma-díjas Fjord című nagyjátékfilmje, amiben a szereplők szemszögéből, mindkét fél álláspontját ismertetve tárja elénk ezt a nem mindennapi történetet, ahol
• Videó: Cineforum.ro
A filmbeli Gheorgiu család Romániából Norvégiába költözik, ahol tárt karokkal fogadják őket. A vallásos családban nevelkedő gyerekek előtt egy kikötés van:
Abban az iskolában, ahol bárki nyíltan felvállalhatja a szexuális irányultságát, és emiatt nem részesül hátrányos megkülönböztetésben. És az alapelv, miszerint a gyereket nem erőszakkal, hanem szeretettel neveljük. Ez a szekularizált Norvégiában természetes, Kelet-Európában – ezen belül a kommunizmus által meggyötört, a kereszténység és az egyház tanításait meg nem kérdőjelező Romániában – már nem annyira.
Fotó: NEON
A román apa, norvég anya és az öt gyerekük által alakított család hamar megtalálja a helyét az új országban. Befogadó szomszédok, modern oktatási intézmény és a vallásszabadság jegyében megtűrt, az őket megtartó pünkösdista közösség. Ebben a miliőben látszólag minden és mindenki megfér egymással, flottul működik a társadalmi együttélés, egészen addig, amíg az egyik kislányon zúzódásnyomok nem jelennek meg, az aggódó iskolai alkalmazottak pedig kiszedik a gyerekekből, hogy bizony
Ennek következményeként a norvég gyermekvédelmi rendszer nálunk szinte példátlan hatékonysággal és szigorral lép működésbe, és rögtön elveszik a szerintük bántalmazó szülőktől a kiskorúakat. Ebben a rendszerben az érvek, a másik oldal álláspontja nem érvényesül, a rendszer teszi a dolgát, a bíróság pedig majd eldönti, hogy melyik félnek van igaza. Csak épp az eljárás alatt a családtagok szenvednek,
Fotó: NEON
A tehetetlenség az apát arra „kényszeríti”, hogy nyilvánosság elé tárja az ügyet, ebben pedig minden segítséget megkap szülőhazájától és az őket megtartó vallási közösségtől, miközben a norvég igazságszolgáltatás a túlzott vallásossággal próbálja összefüggésbe hozni az egyébként nem bizonyított „erőszakos szülői megnyilvánulásokat.
Cristian Mungiu az immár második Arany Pálma-díjas filmjében az emberi drámákra fókuszál, azt járja körbe a történéseken keresztül, hogy miként élik meg az őket ért igazságtalanságokat a szereplők, és hogy mi van egy-egy ilyen, a nyilvánosság számára belülről nem látható kálvária mögött, amikor képletesen fogalmazva „a gyereket is kiöntik a fürdővízzel”.
A nemzetközi koprodukcióban készült Mungiu-filmhez nem kisebb sztárokat sikerült leigazolni, mint a Világ legrosszabb emberében emlékezeteset alakító, azóta pedig az Oscar-jelöltségig eljutó norvég üdvöske, Renate Reinsve (akit épp legutóbb a Youtuber-horrorban, a Backroomsban is láthattunk), valamint a román származású Stebastian Stan-t, aki olyannyira átlényegül a hivatalnok-családapa karakterré, mintha soha nem is akciózott volna a Marvel-mozikban másodvonalas szuperhősként, Bucky Barnes Tél Katonájaként.
Fotó: NEON
A Fjord egy újabb társadalmi látlelet alapján készült, letaglózó alkotás, ami úgy mutat be két különböző világot, hogy közben egy percig sem ítélkezik felettük, viszont bemutatja, hogy miként működnek a különböző valóságértelmezések és értékrendek, miközben
Megmutatja ugyanakkor azt is, hogy a szülői pofon, ami még a mi gyerekkorunkban teljesen elfogadott volt, a nyugati rendszerekben – és most már nálunk is – erőszakos cselekedetnek minősül, egy ezt szankcionáló rendszer természetéből adódóan tud kegyetlen lenni azokkal, akik ebbe akaratukon kívül belekerülnek, mert csak azt viszik tovább, amit ők is otthonról hoztak.
Fotó: NEON
Mungiu filmje a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíjának megnyerésével széles körű publicitást nyert a filmjéhez, ami várhatóan a nemzetközi nyelvű filmek kategóriájában Oscar-jelölésig menetel, de az sem kizárt, hogy
ahogy ez 2025-ben Sean Baker filmjével, az öt Oscart, köztük a legjobb film díját elnyert Anora-val is történt.
A jelölés a román államon, a népszerűsítés pedig a Fjord nemzetközi forgalmazóján nem fog múlni, aki pedig lemaradt az egyszeri, premier előtti romániai vetítésről, az ősszel pótolhatja Cristian Mungiu új alkotását, ami megérdemelten kapta meg az Arany Pálmát.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.
szóljon hozzá!