Hirdetés
Hirdetés

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

•  Fotó: NEON

Fotó: NEON

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Tamás Attila

2026. június 16., 20:362026. június 16., 20:36

2026. június 16., 22:222026. június 16., 22:22

Ilyen nincs, és mégis van – fogalmazódhatott meg sokunkban az egy évtizede napvilágra került Bodnariu-család története. A Norvégiában letelepedő romániai szülőktől azért vették el a gyerekeiket a hatóságok, mert

felmerült, hogy otthon „sajátosan” nevelik őket, vagyis időnként a fenekükre csapnak, ha nem viselkednek jól.

Ami nekünk, kelet-európaiak számára a szülői és pedagógusi szigor elengedhetetlen része volt, az Norvégiában teljes mértékben megengedhetetlen.

Hirdetés

Az eset hatalmas médiavisszhangot és még elnöki megnyilvánulást is eredményezett Klaus Johannis részéről, a pünkösdista vallású Bodnariu-szülők végül hosszas igazságszolgáltatási kálváriát követően visszakapták a gyerekeiket, és úgy döntöttek, hogy Norvégia helyett Romániában folytatják az életüket.

•  Fotó: NEON Galéria

Fotó: NEON

Ezt az esetet dolgozza fel Cristian Mungiu immár Arany Pálma-díjas Fjord című nagyjátékfilmje, amiben a szereplők szemszögéből, mindkét fél álláspontját ismertetve tárja elénk ezt a nem mindennapi történetet, ahol

a hagyományos nevelési módszerek kérdései találkoznak a sokak szerint túlzásba vitt politikai korrektséggel.

Videó: Cineforum.ro

A filmbeli Gheorgiu család Romániából Norvégiába költözik, ahol tárt karokkal fogadják őket. A vallásos családban nevelkedő gyerekek előtt egy kikötés van:

nem szabad evangelizálni az iskolában, tehát a vallási megnyilvánulások nem megengedettek.

Abban az iskolában, ahol bárki nyíltan felvállalhatja a szexuális irányultságát, és emiatt nem részesül hátrányos megkülönböztetésben. És az alapelv, miszerint a gyereket nem erőszakkal, hanem szeretettel neveljük. Ez a szekularizált Norvégiában természetes, Kelet-Európában – ezen belül a kommunizmus által meggyötört, a kereszténység és az egyház tanításait meg nem kérdőjelező Romániában – már nem annyira.

•  Fotó: NEON Galéria

Fotó: NEON

A román apa, norvég anya és az öt gyerekük által alakított család hamar megtalálja a helyét az új országban. Befogadó szomszédok, modern oktatási intézmény és a vallásszabadság jegyében megtűrt, az őket megtartó pünkösdista közösség. Ebben a miliőben látszólag minden és mindenki megfér egymással, flottul működik a társadalmi együttélés, egészen addig, amíg az egyik kislányon zúzódásnyomok nem jelennek meg, az aggódó iskolai alkalmazottak pedig kiszedik a gyerekekből, hogy bizony

otthon imádkozniuk kell, és időnként „kapnak a fenekükre”, ha nem megfelelő a viselkedésük.

Ennek következményeként a norvég gyermekvédelmi rendszer nálunk szinte példátlan hatékonysággal és szigorral lép működésbe, és rögtön elveszik a szerintük bántalmazó szülőktől a kiskorúakat. Ebben a rendszerben az érvek, a másik oldal álláspontja nem érvényesül, a rendszer teszi a dolgát, a bíróság pedig majd eldönti, hogy melyik félnek van igaza. Csak épp az eljárás alatt a családtagok szenvednek,

tehetetlenül várva, hogy mi lesz a sorsuk, a gyerekvédelem pedig az alig pár hónapos, az anya által szoptatott gyereket is pótszülők felügyeletére bízza.

•  Fotó: NEON Galéria

Fotó: NEON

A tehetetlenség az apát arra „kényszeríti”, hogy nyilvánosság elé tárja az ügyet, ebben pedig minden segítséget megkap szülőhazájától és az őket megtartó vallási közösségtől, miközben a norvég igazságszolgáltatás a túlzott vallásossággal próbálja összefüggésbe hozni az egyébként nem bizonyított „erőszakos szülői megnyilvánulásokat.

Cristian Mungiu az immár második Arany Pálma-díjas filmjében az emberi drámákra fókuszál, azt járja körbe a történéseken keresztül, hogy miként élik meg az őket ért igazságtalanságokat a szereplők, és hogy mi van egy-egy ilyen, a nyilvánosság számára belülről nem látható kálvária mögött, amikor képletesen fogalmazva „a gyereket is kiöntik a fürdővízzel”.

A nemzetközi koprodukcióban készült Mungiu-filmhez nem kisebb sztárokat sikerült leigazolni, mint a Világ legrosszabb emberében emlékezeteset alakító, azóta pedig az Oscar-jelöltségig eljutó norvég üdvöske, Renate Reinsve (akit épp legutóbb a Youtuber-horrorban, a Backroomsban is láthattunk), valamint a román származású Stebastian Stan-t, aki olyannyira átlényegül a hivatalnok-családapa karakterré, mintha soha nem is akciózott volna a Marvel-mozikban másodvonalas szuperhősként, Bucky Barnes Tél Katonájaként.

•  Fotó: NEON Galéria

Fotó: NEON

A Fjord egy újabb társadalmi látlelet alapján készült, letaglózó alkotás, ami úgy mutat be két különböző világot, hogy közben egy percig sem ítélkezik felettük, viszont bemutatja, hogy miként működnek a különböző valóságértelmezések és értékrendek, miközben

a rendszer épp a gyerekek és a szülők lelkével nem törődik a be nem ismert megbélyegzés miatt.

Megmutatja ugyanakkor azt is, hogy a szülői pofon, ami még a mi gyerekkorunkban teljesen elfogadott volt, a nyugati rendszerekben – és most már nálunk is – erőszakos cselekedetnek minősül, egy ezt szankcionáló rendszer természetéből adódóan tud kegyetlen lenni azokkal, akik ebbe akaratukon kívül belekerülnek, mert csak azt viszik tovább, amit ők is otthonról hoztak.

•  Fotó: NEON Galéria

Fotó: NEON

Mungiu filmje a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíjának megnyerésével széles körű publicitást nyert a filmjéhez, ami várhatóan a nemzetközi nyelvű filmek kategóriájában Oscar-jelölésig menetel, de az sem kizárt, hogy

az év legjobb filmjei között is jelölheti aranyszoborra az Akadémia,

ahogy ez 2025-ben Sean Baker filmjével, az öt Oscart, köztük a legjobb film díját elnyert Anora-val is történt.

A jelölés a román államon, a népszerűsítés pedig a Fjord nemzetközi forgalmazóján nem fog múlni, aki pedig lemaradt az egyszeri, premier előtti romániai vetítésről, az ősszel pótolhatja Cristian Mungiu új alkotását, ami megérdemelten kapta meg az Arany Pálmát.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Hirdetés
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés
2026. május 26., kedd

Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar

Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.

Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar
2026. május 23., szombat

Esküvőn is lehet bluest játszani

Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.

Esküvőn is lehet bluest játszani
Esküvőn is lehet bluest játszani
2026. május 23., szombat

Esküvőn is lehet bluest játszani

2026. május 21., csütörtök

Festett kövekből híd: közösségi élmény és az összetartozás üzenetei

Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.

Festett kövekből híd: közösségi élmény és az összetartozás üzenetei
Hirdetés
2026. május 20., szerda

Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló

Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.

Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló
2026. május 19., kedd

Hunyadi János korát idézik meg: Hunyadi napok Csíksomlyón

Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.

Hunyadi János korát idézik meg: Hunyadi napok Csíksomlyón
2026. május 17., vasárnap

Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról

A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.

Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról
Hirdetés