Aki szelíd iróniával reagált a világ igazságtalanságaira
Tomcsa Sándor
Fotó: Forrás: Tomcsa Sándor Színház
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő, aki a város kulturális önképét is alakította. De vajon hogyan lehet ma megszólaltatni a tomcsai humort, és mit tanulhat tőle a mai színház?
Ilyés Krisztinka
2025. augusztus 27., 17:262025. augusztus 27., 17:26
2025. november 12., 17:342025. november 12., 17:34
– Tomcsa Sándor sokféle műfajban alkotott: írt színműveket, novellákat, karikatúrákat. Melyik arcéle a leginkább elhanyagolt ma, és melyik az, ami a leginkább megőrzendő?
– Úgy érzékelem, hogy most leginkább a karikatúrái kerültek háttérbe. Az utóbbi 25 évben megjelent legalább két válogatás és egy kismonográfia, na meg a színházunk is műsorra tűzte műveit – például a Műtétet vagy a Humoreszkeket 2018-ban.
S hogy mi a megőrzendő? Szerintem a teljes életműve. A magyar irodalmi palettán Tomcsa méltatlanul alul van értékelve. Én kifejezetten kedvelem a stílusát. Tele van iróniával, mélabúval, abszurd humorral, van benne Karácsony Benő, Rejtő, vagy az is lehet, bennük van valamennyi Tomcsa.
Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója
Fotó: Csató Andrea
– Melyek azok az irodalmi vagy emberi értékek Tomcsa műveiben, amelyekből a mai színházi világ is profitálhat?
– Elsősorban az udvarhelyiek, az udvarhelyi színház profitálhat abból az Udvarhelyiségből, lokálpatriotizmusból, amit képviselt mind az írásaiban, mind pedig az életében is. Ezt kell kiaknázni, amennyire lehet. Ahogy írta, iskoláit a Gimi mögötti focipályákon végezte, mint ahogy azóta is sokunk, akiknek biztosan könnyebb sors jutott, mégis ő az, aki – remélem –
Ezen túl pedig figyelemre méltó a stílusa, szelíd iróniája, amivel mutatta, hogy így is lehet reagálni a világ igazságtalanságaira.
– Miért volt Tomcsa Sándor a legméltóbb névadója a székelyudvarhelyi színháznak, amikor 1998-ban létrejött az intézmény?
– Leginkább két név jöhetett volna szóba, de hát Tamási már rég foglalt volt… Biztosan lett volna még miből válogatni Móricztól Arany Jánoson át akár Méhes Györgyig, de mivel a ’90-es években az udvarhelyi Népszínház felvette a Tomcsa Sándor nevét, tulajdonképpen az 1998-as színházalapításnál adva volt a név. És hogy legméltóbb-e, nem tudom, de az biztos, hogy kötődése Székelyudvarhelyhez nem volt mindennapi. Szerintem jó emberre esett a választás. Ő leginkább csak a miénk.
Tomcsa Sándor szobra a színház épülete mellett
Fotó: Csató Andrea
– A névadás az évek során nemcsak címke lett, hanem egyfajta identitás is. Hogyan határozza meg ma Tomcsa Sándor neve a színház gondolkodását, arculatát vagy küldetését?
– Mi igyekszünk kiaknázni a névadónk múltjában rejlő lehetőségeket, de hát mégsem például egy Katona Józsefről beszélünk, szóval színházi tekintetben nem tobzódunk a lehetőségekben. Ennek ellenére próbáljuk a színház létét összekapcsolni Tomcsával, legyen szó a darabjai színre tűzéséről, vagy akár a jellegzetes szemüvegkeretének designelemként való felhasználásán át az életművét bemutató kiállításról.
korábban írtuk
Tomcsa, az udvarhelyi bohém. 125 éve született a humorista
Egyszerre volt író, karikaturista és „stand up-os”, bohém életű és végtelenül szomorú. Emléke egyre jobban megfakul, s habár utca és színház is viseli nevét Székelyudvarhelyen, no meg szobra is van, egy igazi, nagy monográfia még mindig hiányzik.
A színház 20 éves születésnapjával a szándékom kimondottan a Tomcsa-kultusz felélesztése volt. Rá fokuszáltunk az ünnepséggel is, az évaddal is, mert szerintem (is) Tomcsa egy olyan jelenség volt a városunkban, aki megérdemli a figyelmet, nem beszélve arról a ritka állapotról, hogy még mindig vannak városlakók, akik kortársakként is ismerték. Legfőképp talán az arculatunkat határozza meg, de óhatatlanul – közvetve – hatással van a gondolkodásunkra is.
– Az író műveiben a humor gyakran az embertelenséggel vagy a kisstílűséggel szembeni ellenállás eszköze volt. Hogyan lehet ezt a fajta humorérzéket ma színpadra vinni úgy, hogy a mai nézőkhöz is elérjen?
– Úgy, ahogy ő maga megírta. Egyszerűen, finoman, ironikusan, néha fájón, néha nevetősen. A mai nézők igénye, elvárása nem változott meg még gyökeresen ennyi idő alatt. Inkább a megfelelő rendező megtalálása a nehezebb feladat, mert akárcsak a Tamási műveit, a Tomcsa írásait sem lehet úgy színre vinni, hogy a rendező ne rezonáljon vele. Mert a nézőhöz is csak ekkor tud elérni az adott üzenet, ami egyébként olvasva sokkal kézenfekvőbbnek tűnik. De csak tűnik, mert valójában
Manapság a két világháború közötti periódusra, a „boldog békeidőkre”, majd a kis magyar világra meglehetős nosztalgiával emlékezünk, de egyáltalán nem volt könnyű az élet akkor sem és az azt követő kommunizmusban sem, ami eléggé kiérződik az írásaiból, annak ellenére, hogy vaskosan megjelenik a tomcsai humor is, mondhatni „a lét elviselhetetlen könnyűségével” együtt.
A Tomcsa Sándor Színház társulata az író sírjánál Székelyudvarhelyen, az évadnyitó társulati gyűlés után
Fotó: Tomcsa Sándor Színház/Facebook
Amúgy azt hiszem Erdélyben, Székelyföldön sokkal inkább értjük, megértjük Tomcsa stílusát, de még itt sem tud mindenki kapcsolódni e sajátos stílussal. Ezért is nehéz vele dolgozni, belőle merítkezni. Elég, ha csak a Tomcsa megelégedett emberére gondolok, aki, mint kiderül egy hulla… Nem biztos, hogy mindenkinek tetszik ez a fajta abszurditás. Amint mondtam, nekem bejön, és csak remélni tudom, hogy még sokunknak tetszik.
– A szerző életének nagy részét Székelyudvarhelyen töltötte. Hogyan építette ő az írásain keresztül a város kulturális önképét, és hogyan folytatja ezt ma a színház?
– Nem gondolom, hogy én lennék erre a leghivatottabb válaszolni. Bajor Andor, Nagy Teréz ezt már kivesézték…
A színház esetében sem egyszerű a képlet, mert kis színház vagyunk, rengeteg ötlettel, elvárással, melyeket nincs kellő lehetőségünk megvalósítani, teljesíteni a felvállalt repertoár mellett. Bennem folyamatos hiányérzet van ebben a tekintetben, ezért is szeretem az új kezdeményezéseket, legyen az egy március 15-ei rendezvény, egy kocsmaszínház, amatőr színjátszókör, vagy épp az udvarhelyi színházi élethez kötődő hírességek sírjainak renoválása, bábszínház stb. Ezek mind személyes és intézményi belső késztetések, nem külső elvárások. Annyi a nagy különbség, hogy míg Tomcsa nem szívesen hagyta el a várost, a színház számára feladat az is, hogy a nagyvilágban öregbítse e kisváros hírnevét.
Tomcsa Sándor szobra
Fotó: Szabó Károly
– A közönség mindig is fontos volt Tomcsának – sokszor éppen a hétköznapi emberről írt. Mit tanulhat ebből a mai színház, ahol egyre nehezebb megszólítani a közönséget?
– Elsősorban azt tanulhatjuk, hogy a hétköznapi élet mindennapi nehézségeit, az élet abszurditását, a politika mocskait csak kellő humorérzékkel lehet (és érdemes) átvészelni. A drámairodalom egyébként kellően gazdag ahhoz, hogy erről is szóljanak előadások. És éppen ezért a színház ma is megtudja szólítani a közönséget, meg lehet találni a megfelelő előadásokat ahhoz, hogy – ha nem is a Tomcsa-féle kesernyés, ironikus tükrét, de – mindenképpen elgondolkodtató tükröt tartva csalogassuk a színházba az embereket. Nem véletlenül választottuk mottónknak azt a Tomcsa-idézetet, hogy „az élet nem is olyan nehéz, csak már nagyon rossz a híre”.
Tomcsa Sándor 1939-ben
Fotó: Forrás: Tomcsa Sándor Színház
– Ha Tomcsa Sándor ma belépne a színház ajtaján, mit gondolna a róla elnevezett intézményről? Mit mutatna meg neki legelőször?
– Remélem, valahol belül azért elöntené a büszkeség látva saját mellszobrát a róla elnevezett intézmény mellett, de valószínű érzéseit elütné valami abszurd humorral. Ha a máról beszélünk, akkor érdekes helyzetbe csöppenne, hisz a színháznak is helyet adó Művelődési Házból éppen most kellett ideiglenes kiköltözzünk, s így többfelé szakadva folytatjuk tevékenységünket. Irodák, raktárak, játszóhelyek szanaszét, így kerültünk egy számára nagyon ismerős helyre, a mostani Ifi Házhoz is, ami anno, mint a Bukarest szálló színházterme, számos Tomcsa-estnek adott helyet. Úgyhogy azt is gondolhatná, megállt az idő, de ez az érzés kerülgette volna egészen idén tavaszig, ha a Művelődési Ház nézőterén ült volna le egy székbe. Ezért inkább arra kérném, térjen vissza két év múlva, hátha akkor teljesen új kép fogadná… és mi akkor is szívesen látnánk.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Az elveszett üvegszem
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Az elveszett üvegszem
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
A magyar boszorkány újraéled – egy könyv, amely a hiedelmeink sötét, mégis ismerős világát tárja fel
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
A magyar boszorkány újraéled – egy könyv, amely a hiedelmeink sötét, mégis ismerős világát tárja fel
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete: Horváth Gábor új megközelítése
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete: Horváth Gábor új megközelítése
Erősebb nálam – A vágy, ami nem kér bocsánatot
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Erősebb nálam – A vágy, ami nem kér bocsánatot
A mesékben ott a világ – Benedek Elek öröksége és a mesék ma is érvényes üzenete
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
A mesékben ott a világ – Benedek Elek öröksége és a mesék ma is érvényes üzenete
Emberközpontúság és sajátságos humor – Márai Sándor hagyatéka
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Emberközpontúság és sajátságos humor – Márai Sándor hagyatéka
Kritikai szemlélet és szabadságvágy – Cs. Gyimesi Évára emlékezünk
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Kritikai szemlélet és szabadságvágy – Cs. Gyimesi Évára emlékezünk
A segítő sebei fényt hordoznak
Csíksomlyón mutatták be György Alfréd könyvét, amely nemcsak egy új verseskötet, hanem egy élet vallomása is. A kamilliánus szerzetes verseiben és gondolataiban a sebek, a hit és a segítés tapasztalata fonódik össze: a törékenységből remény születik.
A segítő sebei fényt hordoznak
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!