Tomcsa, az udvarhelyi bohém. 125 éve született a humorista

Innen, ebből a közegből jöttek azok az élmények, amelyekből a novellák, színdarabok, rajzok keletkeztek, ez a vidéki, de mégis abszurd Rejtő Jenő-világ, valami hasonló ahhoz a világhoz, amit Bálint Tibor is megrajzolt Kolozsvárról.   

Tomcsa Sándor tényleg ízig-vérig udvarhelyi volt, hiszen soha nem költözött el a városból, itt élt, itt alkotott, s mint korábban is többször leírtam, nekünk, székelyudvarhelyieknek ő egyfajta helyi Karinthy Frigyesnek számított, de humorát talán az amerikai Andy Kaufmanhez is hasonlíthatnánk. Születésének 125. évfordulója után is (1897. augusztus 27-én született) a tisztelet íratja velem ezeket a sorokat, hiszen véleményem szerint a huszadik század legeredetibb udvarhelyi figurája, arca volt Tomcsa Sándor – ha egyszer tartanának egy „ki volt a legtipikusabb udvarhelyi?” elnevezésű online-versenyt, én biztosan Tomcsára kattintanék.   

Az írói indulásáról leírt néhány sora egyszerűen felejthetetlen és nagyon tipikus. „Tompa László volt az írói bábám. Abban az idő­ben egy Székelyudvarhe­lyen megjelenő hetilapot szer­kesztett. Hozzá vittem az első ci­k­kemet. És amikor a kö­vet­kező számmal az egyetlen rik­kancs kitódult a nyomdából, én voltam az első vásárló. A la­pot a zsebembe rejtettem, és – nem tudom miért – csak a temetőben nyitottam ki. A cikk megjelent, de én reménytelenül pocséknak találtam. Öt hétig nem is vettem tollat a kezembe. Akkor találkoztam Tompával. Miért nem írt? – állított meg. Azt hiszem, fel­csillant a szemem: – Hát... hát írjak?! – szakadt ki belőlem. Igen – mondta Tompa László. Azóta írok.” 

Filmfelvétel sajnos egyáltalán nem maradt ezekről, fénykép is kevés, csupán néhány megsárgult plakát, amit a Haáz Rezső Múzeumban őriznek. Kiváló rajzoló, karikatúrista is volt, ezek a munkái szintén a múzeumba kerültek. A korabeli Udvarhely neves és egyszerű polgárait rajzolta le tussal, ceruzával. Sajátos kisvárosi világ volt az is, akárcsak ma: polgármester, szabó, ze­nész, borbély, illetve a félig-meddig helyi celebnek számító arcok, Sámson Józsi bácsik, Lőrinczy Jánosok, Demeter Mihályok, Kónya Jánosok, Fritz Károlyok. A figurák csak úgy, Tomcsa-módra vannak lerajzolva: ahogy ő látta egy feles és egy kártyaparti, illetve egy Ferenczy-féle bárányflekken s egy Küküllő-parti séta közben.

Egy kismonográfia is megjelent Tomcsáról 2001-ben Nagy Teréz tollából, ami ugyan rövid, de mégis igen részletes munka, egy eléggé gazdag életrajz fotókkal és karikatúrákkal megspékelve, ezek mellett pedig rövidebb írások is helyet kaptak benne. Ám egy igazi, Tomcsa munkásságát feldolgozó monográfia lenne talán a következő állomás, egy olyan munka, amely nemcsak leporolná az író életművéről a port, hanem még közelebb hozná nemcsak az udvarhelyiekhez ezt a különleges és eredeti embert.