
Fotó: Deák Hunor Attila
Hányféle istenkép lakik az alkotókban, és hogyan szólnak a kortárs szerzők Istenről? Az én Istenem – a kortárs irodalom modern istenképe című pódiumműsorában erre keresi a választ Zorkóczy Zenóbia előadóművész.
2025. június 29., 13:502025. június 29., 13:50
2025. november 12., 17:442025. november 12., 17:44
Az Irodalmi Jelen felkérésére állította össze Zorkóczy Zenóbia előadóművész azt a műsorát, amelybe azon szerzők istenes verseit válogatta be, akik publikáltak a lapban, és az alkotásaik valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. „Én is kíváncsi voltam arra, hogy mennyire lesz képes ez az anyag megszólítani az embereket, hiszen versmondóként felelősséggel tartozom a nézőimnek azzal, hogy mit viszek színpadra. Meg kell tudjam értetni a mondanivalómat, magammal kell ragadnom a nézőket a költők és a saját magam által teremtett szellemi világba” – magyarázta az előadó.
Zorkóczy Zenóbia úgy véli, a verses „imakompozíciója” a magáramaradt, modern ember vívódásairól szól, amint próbálja megszólítani, vallatni, párbeszédre kényszeríteni Istent. „A különleges az, hogy Isten meg is szólal időnként (mint Madách Imre Az ember tragédiája című drámájában), hiszen nagyon gazdag az istenes irodalmunk, például Farkas Wellmann Éva és Fekete Vince hidegrázós verseiben megjelennek az isteni válaszok is. A műsorban a sokfajta egyéni istenélménytől eljutunk a közösségi istenélményhez, ugyanis az összeállítás harmadik része a ma zajló háborús idők imáiról szól. Az előadás végére az addigi párbeszédszerű kérdéseket és feleleteket felváltja egy nagy katartikus ima, Mezey Katalin Nemcsak szárnyas angyal című, lényeglátó, nagy, könyörgő versével.”
Fotó: Deák Hunor Attila
Az előadóművész az elmúlt időszakban a csíkszeredai, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi unitárius közösségekhez látogatott el. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult székelyföldi turnéval kapcsolatban elmondta, mivel legutóbb templomokban adta elő a műsort, itt azonnali visszajelzéseket kapott. „A templomból kijövet könnyes szemmel szorongatták a kezem az emberek és kérték a versek címeit, hogy újraolvashassák. Mivel az Irodalmi Jelen a decemberi számában lehozta az egész műsor anyagát tavaly, és rendelkezésemre bocsájtott ingyen példányokat, odaajándékoztam az érdeklődőknek. A műsor része az is, hogy az elhangzó versek szerzőinek portréit kivetítjuk életrajzi adatokkal együtt versmondás közben, ezzel is népszerűsítve a kortárs irodalmat, a szerzőket. Egy irodalomtanár is megköszönte az élményt és a népszerűsítést, hiánypótlónak nevezve a produkciót, ugyanis az iskolai tananyagból sajnos hiányoznak a kortárs művészek” – mesélt élményeiről az előadó.
Fotó: Deák Hunor Attila
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.
szóljon hozzá!