Kései laskagomba és visszaköszönő fűszernövények a kosárban

Megjelenése nagyon tipikus, jól felismerhető gombának számít. Sűrű, fehéres színű lemezei vannak, idősödve kissé sárgulhat. A lemezek tönkre lefutók, a tönkje is fehéres, kissé pelyhes felülettel. A tönk oldalt álló, erről is jól felismerhető, és csoportosan, szorosan egymáshoz több termőtestet is hoz. Legtöbbször egymásra borulnak a kis kagyló formájú kalapok. A húsa a tönkben kemény, rostos, nem könnyű levágni. A kalap rugalmas húsú, egyik közkedvelt tulajdonsága gasztronómiai szempontból. A fiatal és közepes méretű példányokat érdemes gyűjteni, öregen kellemetlenül rágós, és általában nyüves is már ilyen korúan. A tönk alsó, rostos és fás részét már terepen érdemes levágni, és otthagyni lebomlani. A szaga nem jellegzetes, de enyhén gombás illatú, kellemes. Kimondottan lombhullató fák korhadó részein találjuk – ha laskagombára vadászunk, akkor érdemes idős és beteg fákat keresni. Ha távolról látunk kidőlt fát, akkor érdemes közelebbről is megvizsgálni minden oldalról.

Minden évben ajánlott meglátogatni ősszel, ha találunk egy jó lelőhelyet. Többször is teremhet abban az évben, ha megfelelőek a körülmények. A jó lelőhelyeimet tíznaponta szoktam meglátogatni, amint az éjszakai hőmérséklet lecsökken – körülbelül a -2 Celsius-fok az ideális, +5 °C körüli nappali hőmérséklettel. Gyakran egész decemberben gyűjthető, ha enyhe télies az időjárás. Elkészítve nincs kimondottan erőteljes íze, de az állaga nagyon kedvelt, kissé rugalmas, és jól fűszerezve kiváló alapanyag. Jól termeszthető gombának számít, könnyen ráoltható faanyagra, de sokféle más szerves anyagra is (fűrészpor, szalma, kávézacc, papírhulladék). Termesztett fajai és fajtái nagyon változatosak, ez is jelzi közkedveltségét.

Létezik rózsaszínű laskagomba (Pleurotus djamor), de aranysárga laskagomba (P. citrinopileatus) is. A kései laskagomba közkedvelt fajtái például a Blue Oyster, szürkéskék kalapszínnel, és a Black Pearl Oyster, majdnem feketés kalapszínnel. A laskagombák érdekessége, hogy egyfajta „ragadozó” életmódot is folytatnak: talajban élő fonálférgeket ejtenek csapdába. A hifák (fonalszerű sejtszálak) felszínén speciális vegyületeket termelnek, amelyek bénítják a fonálférgeket. Ezután a gomba enzimjei lebontják a fonálféreg testét és a micélium (hifák összessége, nagyobb egység) felszívja a felszabadult tápanyagokat, főként plusz nitrogént biztosítva ezzel a gombának. Erre a plusz nitrogénre azért van szükség, mert a korhadó faanyag alapvetően nitrogénszegény. Evolúciós előny a laskagombák nitrogénszerző képessége, hasonló jelenség más fajoknál is megfigyelhető. A ragadozó növények is a plusz nitrogén miatt ejtenek csapdába rovarokat.

Egészséges alapanyagnak számít, érdemes a hétköznapi étrendünkbe is beépíteni, ha tehetjük. Magas a B-vitamin-tartalma, gazdag antioxidánsokban, és jó fehérjeforrás is, mint a legtöbb gomba. Alacsony kalóriatartalmú, így jól beilleszthető sokféle diétába, és nagyobb mennyiséget is fogyaszthatunk belőle.

Összetéveszthető szintén ehető rokonfajaival, hasonlít hozzá a melegkedvelő nyári laskagomba (P. pulmonarius), kalapszíne is sokkal világosabb. Az ehető erestönkű laskagomba (P. cornucopiae) is hasonlít, de megjelenése április és július között jellemző, és ánizsos illatú. Kalapszíne is sárgás, vagy krémfehér. Az ehető sárgatönkű áldücskőgomba (Sarcomyxa serotina) távolról nagyon hasonló, de tönkje sárgás és kalapszíne sárgásbarna, vagy olívás árnyalatú. Kevésbé ízletes fajnak számít.

A termesztett kései laskagomba könnyedén beszerezhető, a legtöbb szupermarketben elérhető egész évben. Rugalmas állaga miatt érdemes alaposan hőkezelni, hogy ne maradjon kicsit se rágós, puhuljon át megfelelően. Nagyon szeretem pácolva elkészíteni, általában egy estét szoktam fűszeres pácban (cayenne-bors, édes fűszerpaprika, fokhagyma, szójaszósz, só, bors) pihentetni. Nagyobb darabokban is kisüthető, de fel is lehet tépetthús-szerűen szakítani, így nagyon jó textúrát lehet elérni. Egy nehéz serpenyővel le is lehet súlyozni, lapítani. Így extrán ropogósra süthető, bevett eljárásnak számít. Készülhet belőle risotto, leves, gombafasírt, gombapástétom, készülhet grillezve, bundázva és párolva is. Én aranysárgára pirítva szeretem a legjobban. Lehet pizza és tésztás ételek feltétje, savanyítható ecetesen és tejsavasan is.

Kiváló húshelyettesítő vegetáriánus és vegán életmód esetén, változatosan elkészíthető és tápláló. Jól tárolható, hűtőben 3 napig is jól bírja, tároljuk papírzacskóban, vagy papírtörlővel kibélelt dobozkában. A többletet érdemes szárítani és fagyasztani is. Az aszalvány szeletelt, darabos és porított formában is értékes kiegészítője lehet az étrendünknek. Nagyon finom füstölve, az enyhébb ízű gombáknak kimondottan jót tesz a füstös ízvilág. Ha laskagombát találunk, akkor érdemes többféle módon is elkészítenünk. Kiadós zsákmánynak számít, így biztosan lesz lehetőségünk kísérletezni az elkészítés módjával.

Több tavasszal előforduló faj is újra előbújik ősszel, visszaköszönő fűszernövényünk az érdes vadhagyma (Allium oleraceum) és a bajuszos hagyma (Allium vineale). Érdemes felkeresni, ha van vadhagymás lelőhelyünk. A ligeteket, cserjés és bokros részeket kedvelik, gyümölcsfák alatt is gyakran előfordulnak.

Fűszerű csomónak tűnnek távolról, de fokhagymás illatuk és ízük segít felismerni őket. Gombákhoz is jól társíthatók, apróra vágva, snidlingszerűen érdemes felhasználni. Tavasszal már írtunk róluk, itt olvashatsz bővebben az érdes vadhagymáról. Gyakran a hó alól is szedhetők, érdemes megismerkednünk velük.