„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje

A hajtásokat vágjuk megfelelő méretre és dobjuk forrásban lévő vízbe, amit kis citromlével vagy ecettel savanyítottunk és sóztunk. Három liter vízhez szoktam tenni egy fél citrom levét vagy egy evőkanál almaecetet. 5–6 percig forralom, majd leszűrés után kevéske olívaolajon szoktam lepirítani és fűszerezni. Jól áll neki a fokhagyma, a cayenne bors és a csípős paprika is. Tálalás előtt frissen csavarok rá citromlevet, nagyon kellemes köret készíthető belőle. Spárgaszerűen sokféle módon elkészíthető, kerülhet levesbe, főzelékbe, bundázható, sós kelt tészták tölteléke is lehet. Egy rántottával is gyorsan összedobható, nem mindig kell túlgondolni. Savanyúság is készülhet belőle, érdemes azt is jól fűszerezni. Ha találunk egy jó lelőhelyet, akkor érdemes tartósítani is a téli hónapokra.

A levelei három- vagy ötkaréjúak, a csúcsuk hegyes, fűrészes szélű és érintésre ez is érdes felületű. A késő tavaszi időszakban a hajtáscsúcsot még tudjuk gyűjteni, ez a része még ilyenkor puha szokott maradni. A kisebb és zsengébb levelei is ehetőek, spenótszerűen kezeljük, és ezt is kimondottan hőkezelve érdemes. Mérgező növénnyel nem téveszthető össze, de figyelmesen határozzuk. Hetekig gyűjthetjük a „komlójövéseket”, én ilyenkor gyakran látogatom az általam ismert állományokat és majdnem minden este készítek belőle valami finomat. A vastagabb avarban olykor bujkálnak fehér komlóhajtások is, ezek színhiányosak (etioláltak) és nagyon zsengék, értékesebbnek is számítanak. Belgiumban és Franciaországban szándékosan termesztik is betakart technológiával, de a vadonban is előfordulhat. A héten vadkomlóval töltött pitét tervezek kipróbálni, jó fokhagymásan. Az ízét semmihez sem tudnám hasonlítani, nagyon egyedinek számít. Talán kicsit a spárgára hasonlít, de annál sokkal karakteresebb. Szoktam ajándékozni belőle közeli ismerősöknek és elsőre mindig meg vannak lepődve, hogy miért vagyok oda annyira ezért a növényért. Elég egyszer kipróbálni, akinek már adtam, az örömmel fogadja a hajtásokat. Plusz tipp: a komlóvirágzatot régen kovászként is használták, főzetével érdemes kísérletezni napjainkban is. Nem kötelező frissen, szárítva is működik és tartós is.

Kecsegtető gondolat lehetne a kertbe betelepíteni, gyümölcsfák alatt is jól érzi magát, de megfontolandó erőteljes növekedése miatt. Nagyon nehéz kordában tartani, még ha rendszeresen is gyűjtjük étkezésre, nagyon domináns. Érdemes meghagyni élőhelyén és rendszeresen meglátogatni ebben a gyönyörű tavaszi időben. Hűtőben tárolva, dobozkában egy hétig is jól eláll.

Ha te is szeretnél tanulni a tavasszal gyűjthető ehető vadnövényekről és gombákról, gyere el szombaton, április 18-án Székelylengyelfalvára a gyakorlati oktatásra.

A hegyes kucsmagomba (Morchella spp.) igazi különlegességnek számít tavasszal, sok gombász vadászik rá. Az előzőekben már megismerkedtünk a cseh és a simasüvegű kucsmagombákkal. A hegyes kucsmagomba fajkomplexnek számít, több kucsmagomba faj is tartozik ide és gyűjtőfogalomként hegyesnek nevezzük ezeket magyarul. A fajokat nehéz egymástól elkülöníteni, de szerencsére mindegyik ehető és ízletes. Az elkészítésnél be kell tartani a minimum 20 perc hőkezelést, feltételesen fogyasztható. Nyersen, félnyersen allergén lehet, és elsőre ebből is csak keveset kóstoljunk és általánosan a gombákból kerüljük az esti órákban történő nagyobb mennyiség fogyasztását, mivel a nehezebben emészthető ételek közé tartozik.

Szintén ehető rokonfajaival összetéveszthető, hasonlít rá kissé a fattyú kucsmagomba (M. semilibera), de csak a süveg felénél ízesül a tönkhöz és általában kisebb termetű gomba is. A fakéreg kucsmagomba (M. importuna) élőhelye jelentősen eltér, faaprítékon vagy a kertbe kihelyezett mulcson növekszik, emberi környezetben.

Aromás gombának számít, a cseh kucsmagombánál is ízletesebb és értékesebb találat is. Csak néhány darabot találok minden évben, a középhegységben és magashegységben ritkább találatnak számít. Ha jó lelőhelyet találunk, akkor jegyezzük meg nagyon és látogassuk meg az elkövetkező években is. Ártéri, patakmenti részeken, ligeterdőkben, valamint lomb- és fenyőerdőkben is előfordul, megfigyeléseim alapján kifejezetten kedveli a vadcseresznyefát és a magas kőrisfát. Alacsonyabb részeken gyakoribb találatnak számít (400 m alatt), de magashegységi fenyvesekben is találkozhatunk vele.

Elkészíthetjük sokféle módon, a nagyobb süvegeket meg lehet tölteni és rizsesen, de kirántva is isteni. Levesbe, mártásosan és egyszerűen hagymán lepirítva is ehető. Olyan ételekhez bátran társíthatjuk, amelyekhez egy aromásabb ízű gomba jól talál. Gombapástétomot is készíthetünk dióval a kiadósabb zsákmányból, bátran kísérletezzünk.

Életmódját régebb szaprofitának gondolták, szervesanyag-bontóként a vastag avarréteget kedveli. Jelenleg életmódja vitatott, és nem kizárólag szaprofitának gondolják, mikorrhizás kapcsolata is lehet kedvelt fafajaival. A terepi megfigyelések alapján indokoltnak tűnik a gyanú, emiatt is érdemes kimondottan a jó fafajokat keresni kucsmagombászás közben, sikeresebb lesz a vadászat. Idén még nem sikerült találni belőle, de az elmúlt években szép példányok kerültek kosárba.

A kucsmagombákat vadkomlóval is társíthatjuk, akár egy pite vagy egy finom tésztaétel elkészítéséhez. A sikeres gombászáshoz egy nagy adag szerencse is kell, a megfelelő ismereteket el lehet idővel sajátítani. Az idei tavaszi időszak kedvez a kucsmagombáknak, használjuk ki, ameddig tart. A nyárias időjárás megérkezésével leköszönnek, ne maradjunk le róluk!

korábban írtuk

A kucsmagombák világa – tavaszi kincsek nyomában

A kucsmagombák értékes étkezési gombának számítanak, és sok gombász vadászik rájuk a tavaszi időszakban. Vannak közöttük értékesebb és ritkább fajok is, ezúttal a cseh és a simasüvegű kucsmagombával ismerkedhetünk meg.