/ Penna

A Városháza feliratért mintegy másfélszázan tiltakoztak. Már akkor féltettem a szervezőket, amikor a mindig „névtelen”, és mindig elvtelen kritikusok kezdték kommentálni.

Az erdélyi, székelyföldi magyar újságíró az eddigi 27 év alatt kialakult sztereotípia szerint mind-mind be van kötve valamelyik párthoz vagy gazdasági érdekcsoporthoz, mindig megmondják neki, hogy mit írhat meg s mit nem.

Hogy egyre kevesebb a személyszállításra használható vasúti kocsi az országban, már jó néhány éve ismert, és az sem újdonság, hogy a vonatozók számának apadásával párhuzamosan a vagonok száma is szépen lecsökkent.

Már rég gyanús nekem, hogy miért is kullog Udvarhelyszék, Hargita megye az országos átlagfizetések toplistájának végén.

Olyan esetek jutottak a fülembe, hogy a rászorulók nem elfogyasztották az élelmiszert, hanem elcserélték, eladták. Ilyenkor a „kiskereskedés” végén alkohollá válik az adományként kapott eledel. Valaki meglepődik ezen?

Be van nyújtva hát a számla suttyomban, a közvélemény háta mögött elfogadni kívánt btk-módosítás képében, aminek következménye nem egyszerűen az, hogy párezer fővel csökkenne a fogvatartottak száma.

Bő fél éve tart a bizonytalanság a csíkszeredai fizetéses parkolási rendszert illetően, ami az egyszerű polgár fejében úgy csapódik le, hogy mivel nincs kerékbilincselés, ha nem vásárol parkolójegyet, akkor nem is kell venni.

– Nem, gyermekem, többé már nem! – válaszolnám én is annak a szülőnek a helyében, akinek 16 éves lányát sikerült utcára tenni -15 fokos hidegben.

Az RMDSZ, ha jót akar az erdélyi, romániai magyarságnak, akkor bizonyos értelemben el kell fordulnia tőle, s neki kell állnia a románsággal tárgyalni.

Tudom, tudom, bíró fölött mi, egyszerű halandók nem ítélkezhetünk, legfeljebb az ítélettel kapcsolatos fenntartásainkat fogalmazhatjuk meg – ha van merszünk.

Csíkszereda polgármesterének igazat kell adnunk, ugyanis a „mi úszásprogramunk” valóban nem politikai. Ennél sokkal több! A csíkszeredai úszásprogram egy sikeres, ámde újragondolásra szoruló program.

A katolikus gimnázium ügye rámutat, mennyire szükség van a magyarság kohéziójára, arra, hogy akár 1990 márciusában, most is összezárjon, megmutassa, van még benne erő.

Rendesen kiverte a biztosítékot az RMDSZ kampány előtti kampánya. A magyarul és románul megfogalmazott üzenetek, például hogy „Megvédjük Kolozsvárt Bukaresttől” és a hasonlók nem kevés vitát gerjesztettek.

A helyi és megyei önkormányzatok úgy osztják a pénzt, mintha sajátjuk lenne, és azt is elvárják, hogy ez közhírré tétessen főműsoridőben, az újság legelőnyösebb oldalán.

Az október 2-ai kvótareferendum eredményét, a 3,2 milliós nemet most pártállástól és ideológiai meggyőződéstől függően magyarázzák sokan, aminek kevés köze van a lényeghez.

Mindig annak a híve voltam, hogy a szavazati joggal élni kell. Lehet voksolni így vagy úgy, erre vagy arra, de a lehetőséget arra, hogy beleszóljunk a dolgok alakulásába, nem szabad átengedni másnak.

Bementünk az erdőbe, a hegyre vezető út két kanyarja között nem a gombák virítanak, hanem minden második lépéssel a szemetet, műanyag zacskókat, papírokat kellett kerülgetni.

Elgondolkodtató a kialakult helyzet, mert a magát legtöbbször egységes érdekképviseletként meghatározó RMDSZ a nyilvánosság előtt kényelmetlen helyzetbe került, ami a szavazókat is összezavarhatja.