A magyar nemzetpolitika középpontjában a külhoni magyarság identitásának megerősítése, a magyar családok támogatása és a határon túli magyar területek gazdasági megerősítése áll, ezen elvek mentén karolta fel az anyaország az elmúlt években és a jövőben is a külhoni magyar közösségeket.

Bíró Barna Botond, a Hargita megyei önkormányzat alelnöke nyilatkozott lapunknak nemcsak a lassan végét járó kampányidőszakról, a választások fontosságáról, hanem Hargita megye vezetéséről, Udvarhelyszék „erejéről” és érdekérvényesítési lehetőségeiről.

Ez itt a kérdés, csak éppen nem olyan egyszerű megválaszolni. Egyrészt melyik szülő szeretné, hogy gyerekét más verje, akkor is, ha látszólag a pofon (vagy fülhúzás) belefér az iskolai (rendre?) nevelés „hagyományos” módszertanába?

Világos számomra, hogy a pletyka ugyanolyan ősi jelenség, mint a prostitúció vagy a bűnözés: a homo siculus sajátja. Ugyanakkor ideje lenne már a pletykakultúráról is értekezni kicsit.

Futótűzként terjedt a Facebookon, hogy nyolc-tíz migráns tart nagybevásárlást Székelyudvarhely Bethlen-negyedi bevásárlóközpontjában. Néhány perc alatt aztán kiderült, hogy pánikra nincs ok, csupán színesbőrű külföldi motorosok voltak, akik a városba látogattak.

Tisztújítás előtt a székelyudvarhelyi RMDSZ. Derzsi László helyi önkormányzati RMDSZ-képviselő is bejelentkezett a tisztségre, és eléggé kritikusan fogalmaz saját szervezete eddigi működésével kapcsolatban.

Lépjünk hátrébb a napi csatazajtól, és tegyük fel a kérdést, mielőtt még mások feltennék helyettünk: Erdélyből, Székelyföldről nézve mi értelme van annak, hogy „nekünk Magyarország az első”?

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a kedden éjszaka, 63 évesen elhunyt Verestóy Attiláról kell-e írnom, s ha igen, akkor miért nekem? Pont nekem? S aztán eldöntöttem, hogy igen, éppenhogy nekem kell, de minimum nekem is. Több okból, sorolom…

Az Udvarhely jövőképét érintő öt fejlesztési terület: a várost kikerülő északnyugati terelőút megépítése, a városközpont helyreállítása, a vár restaurálása és új funkciókkal való felruházása, a Küküllő-parti szabadidő- és sportcentrum létrehozása, valamint a Szejke fejlesztése.

A Cekend-tetői szeméttározó ügyében a székelyudvarhelyi polgármester és az általa kinevezett bizottság tagjai tárgyalásos megoldásra törekednek, de attól sem riad vissza a városvezetés, hogy bírósági úton kényszerítsék megegyezésre a telepet üzemeltető céget.

A nemrég történt miccses provokáció igazolja, hogy mekkora hullámokat is verhet Romániában a szándékos gyűlöletkeltés. A hamisra vágott videofelvétellel szemben azonban Székelyföldnek megvan a „hivatásos magyarevője” is.

Ha ma (vagy bármikor!) belépsz a Facebookra, elolvasod a Hargita megyei napilapokat és azok sms-rovatát, bekapcsolod a megyében elérhető, magyar nyelvű hírekkel jelentkező rádióadókat, nos, Borboly Csaba valósággal folyik ki belőlük.

A Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége közvélemény-kutatásban próbálta számszerűsíteni, hogy hányan fogják elhagyni a közeljövőben a várost a nagyobb kereset reményében. Inkább a középkorúak távoznának, és körükben a nők aránya meghaladja a hatvan százalékot.

Tovább gyűrűzik az az ügy, melyben korrupcióval gyanúsították meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságot. A botrány Rákoson pattant ki, ahol a helyi rendőr egy olyan zöldségárussal szemben próbált eljárni, akit rokoni szál fűz a megyei rendőrség középvezetéséhez.

Simon Milán egy étteremben dolgozik London központjában. Szombaton éppen zárni készültek, amikor elszabadult a pokol: rémült menekülők rohanták meg az éttermet, majd bezárták az ajtókat. Személyes beszámoló egy udvarhelyitől, akit Londonban megcsapott a terror szele.

Az a jó a városnapokban – ha az idő nem fog ki teljesen rajtunk –, hogy mivel majdnem mindenki kimozdul valamilyen neki tetsző rendezvényre, alkalom nyílik olyanokkal is szót váltani, akikkel különben ritkán tesszük, tehetjük.