Ez az írás nem születik meg, ha Juhász Péter (jelenleg főállású balliberális megmondóember) nem járt volna Tibódban, ahol fergeteges „(le)leplezést” sikerült összehoznia a magyarországi független-objektív sajtó (rövidített néven: FOS) nagy-nagy örömére.

De, Péter, akkor tényleg figyelni kell ránk! És elviselni azt is, hogy neked nem tetsző kérdések fognak elhangzani. Fájni fog, Péter, fájni fog. De gyere! Elleszünk veled is valahogy, mint a medvével.

Minden ünnep alkalom. Lehetőség, hogy kettőt hátralépjünk, és távolabbról tekintsünk arra, mi is zajlik körülöttünk. Igaz, nekünk, székelyföldi és erdélyi magyaroknak többet kell lépegetnünk vissza.

Ez nemcsak szerencsétlenség, hanem lehetőség is: akár székelyföldi összefogással mintamegoldás is születhet Csíkszeredában.

Most már tudjuk, hogy négy halottja van a Washingtonban történt erőszakos eseményeknek, miként azt is, hogy Donald Trump minden értelemben elbukta az elnökválasztást.

A magyar nemzetpolitika középpontjában a külhoni magyarság identitásának megerősítése, a magyar családok támogatása és a határon túli magyar területek gazdasági megerősítése áll, ezen elvek mentén karolta fel az anyaország az elmúlt években és a jövőben is a külhoni magyar közösségeket.

Bíró Barna Botond, a Hargita megyei önkormányzat alelnöke nyilatkozott lapunknak nemcsak a lassan végét járó kampányidőszakról, a választások fontosságáról, hanem Hargita megye vezetéséről, Udvarhelyszék „erejéről” és érdekérvényesítési lehetőségeiről.

Ez itt a kérdés, csak éppen nem olyan egyszerű megválaszolni. Egyrészt melyik szülő szeretné, hogy gyerekét más verje, akkor is, ha látszólag a pofon (vagy fülhúzás) belefér az iskolai (rendre?) nevelés „hagyományos” módszertanába?

Világos számomra, hogy a pletyka ugyanolyan ősi jelenség, mint a prostitúció vagy a bűnözés: a homo siculus sajátja. Ugyanakkor ideje lenne már a pletykakultúráról is értekezni kicsit.

Futótűzként terjedt a Facebookon, hogy nyolc-tíz migráns tart nagybevásárlást Székelyudvarhely Bethlen-negyedi bevásárlóközpontjában. Néhány perc alatt aztán kiderült, hogy pánikra nincs ok, csupán színesbőrű külföldi motorosok voltak, akik a városba látogattak.

Tisztújítás előtt a székelyudvarhelyi RMDSZ. Derzsi László helyi önkormányzati RMDSZ-képviselő is bejelentkezett a tisztségre, és eléggé kritikusan fogalmaz saját szervezete eddigi működésével kapcsolatban.

Lépjünk hátrébb a napi csatazajtól, és tegyük fel a kérdést, mielőtt még mások feltennék helyettünk: Erdélyből, Székelyföldről nézve mi értelme van annak, hogy „nekünk Magyarország az első”?

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a kedden éjszaka, 63 évesen elhunyt Verestóy Attiláról kell-e írnom, s ha igen, akkor miért nekem? Pont nekem? S aztán eldöntöttem, hogy igen, éppenhogy nekem kell, de minimum nekem is. Több okból, sorolom…

Az Udvarhely jövőképét érintő öt fejlesztési terület: a várost kikerülő északnyugati terelőút megépítése, a városközpont helyreállítása, a vár restaurálása és új funkciókkal való felruházása, a Küküllő-parti szabadidő- és sportcentrum létrehozása, valamint a Szejke fejlesztése.

A Cekend-tetői szeméttározó ügyében a székelyudvarhelyi polgármester és az általa kinevezett bizottság tagjai tárgyalásos megoldásra törekednek, de attól sem riad vissza a városvezetés, hogy bírósági úton kényszerítsék megegyezésre a telepet üzemeltető céget.

A nemrég történt miccses provokáció igazolja, hogy mekkora hullámokat is verhet Romániában a szándékos gyűlöletkeltés. A hamisra vágott videofelvétellel szemben azonban Székelyföldnek megvan a „hivatásos magyarevője” is.

Ha ma (vagy bármikor!) belépsz a Facebookra, elolvasod a Hargita megyei napilapokat és azok sms-rovatát, bekapcsolod a megyében elérhető, magyar nyelvű hírekkel jelentkező rádióadókat, nos, Borboly Csaba valósággal folyik ki belőlük.