Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
2025. december 17., 17:292025. december 17., 17:29
2025. december 17., 17:412025. december 17., 17:41
Fotó: Nagy Lilla
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
2025. december 17., 17:292025. december 17., 17:29
2025. december 17., 17:412025. december 17., 17:41
A csíkszeredai Új Kriterion Galériában nyitották meg december 16-án Magdalena Pelmuș tárlatát. A Gendered Blood kiállítás egyik legfeltűnőbb gesztusa az ürességtől való félelem hiánya. A fehér fal nem háttér, hanem aktív tér: kiemel, elválaszt, koncentrál. Pelmuș nem tölti túl a teret, inkább hagyja, hogy az egyes művek között keletkező csend dolgozzon. Ez a visszafogottság azonban csak látszólagos. A kiállítás anyaga kifejezetten sűrű, jelentésekkel és ellentmondásokkal telített.
Az anyaghűségtől tudatosan eltávolodó szemlélet jegyében Magdalena Pelmuș önellentmondásos fegyverei
Fotó: Nagy Lilla
A vörös szín – a vér evidens, de nem kizárólagos kódja – uralja a látványt. Nem dekorációként, hanem jelölésként működik. A gyomor, a szív, a placenta mint anatómiai formák nem illusztratívak: alapvető szervek, amelyek nélkül nincs élet, mégis ritkán tekintünk rájuk autonóm jelentéshordozóként. Pelmuș ezeket a szerveket kiemeli a test egészéből, így egyszerre válnak univerzálissá és fenyegetően sebezhetővé.
A fegyver mint a maszkulin hatalom, az erőszak és az uralom eszköze itt díszbe öltözik, elveszíti funkcionális brutalitását, miközben nem válik ártalmatlanná. Ellenkezőleg: a gyöngyözés finomsága csak még hangsúlyosabbá teszi a tárgy eredeti rendeltetését. Ezek nem szelídített fegyverek, hanem esztétizált fenyegetések. Nyomok arra, hogy valaki – ha nem is fizikailag, de gondolatban – már ölt velük.
A Gendered Blood femininitással átitatott testi anatómiái és a maszkulin erőt és hatalmat jelképező tárgyai ugyanazt a pólusdinamikát táplálják
Fotó: Nagy Lilla
A képi és videós munkák ezt az érzetet erősítik tovább. A képek olyanok, mintha a vér nem a testből, hanem a jelentésből folyna ki: fehér felületek mellett, kontextus nélkül, magukra hagyva. A videók absztraktak, nem kínálnak kapaszkodót, inkább állapotokat rögzítenek. Nem történetet mesélnek, hanem feszültséget tartanak fenn.
A test és a természet viszonya itt konkrét szövetekhez és szövésekhez kapcsolódik: varrott, gyöngyözött tárgyakhoz, anatómiai formákhoz, fegyverekhez. Ezek a munkák tudatosan távolodnak el az anyaghűségtől. Nem imitálnak, hanem átértelmeznek. A biológia és az ékszerészet közé ékelődve olyan tárgyakat hoznak létre, amelyek egyszerre keltenek csodálatot és idegenkedést.
Az emberi vér, amelyre a vörös gyöngyözött tárgyak utalnak, a női testek biológiai küszöbhelyzeteit is jelzi
Fotó: Nagy Lilla
A vérvörös tónus ősi és terhelt. Figyelmeztetés, bűn, veszély: ezek a jelentések szinte automatikusan társulnak hozzá. Pelmuș azonban nem áll meg itt. A Fragile Anatomy sorozatban a vér minden eddiginél közvetlenebbül jelöli meg a testet mint sebet. Nem pusztán az élet hordozója, hanem annak töréspontja is. Egyszerre utal erőre és gyengeségre, születésre és pusztulásra.
Itt nem metaforikus mellékszál, hanem központi szervezőelv. A női vér olyan határjelenség, amely egyszerre választ el és köt össze: nemet, életet és halált. Ebben az értelemben az anyai vér körülöleli az apai fegyvereket, nem kiengesztelésként, hanem feszültségként.
A lélek és az áldozat ambivalens hordozójaként a művek vére metaforikus
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás egészét ez a pólusdinamika tartja mozgásban: összeolvadás és elkülönülés, gyönyör és félelem, közösség és uralom. Adriana Oprea kurátor szavai szerint is tudatos döntés volt, mennyit magyaráznak el, és mennyit bíznak a művekre. A Gendered Blood nem didaktikus. Nem kínál feloldást. Inkább egy rejtett zónát nyit meg, ahol az élet és halál, az erő és gyengeség ellentétei nem oldódnak fel, csak egymás mellett léteznek.
A Gendered Blood olyan kiállítás, amely nem lezárni akar egy témát, hanem tartósan nyitva hagyni egy kérdést: mit kezdünk azokkal az ellentmondásokkal, amelyek szó szerint belénk vannak varrva?
A tárlat február 10-ig látogatható, a kiállítás anyagából katalógus is készült.
Az anyaghűségtől tudatosan eltávolodó szemlélet jegyében Magdalena Pelmuș önellentmondásos fegyverei
Fotó: Nagy Lilla
A Gendered Blood femininitással átitatott testi anatómiái és a maszkulin erőt és hatalmat jelképező tárgyai ugyanazt a pólusdinamikát táplálják
Fotó: Nagy Lilla
Az emberi vér, amelyre a vörös gyöngyözött tárgyak utalnak, a női testek biológiai küszöbhelyzeteit is jelzi
Fotó: Nagy Lilla
A lélek és az áldozat ambivalens hordozójaként a művek vére metaforikus
Fotó: Nagy Lilla
A vérvörös szín egy ősi tónusba öltözteti a műveket
Fotó: Nagy Lilla
Maga a vér a művész gyakorlatában korábban is felismerhető motívum volt
Fotó: Nagy Lilla
Testnedv és testi hulladék egyszerre: a Fragile Anatomy sorozatban az anyai vér körülöleli az apai fegyvereket
Fotó: Nagy Lilla
Egyszerre mutatja fel az élethez és az erőhöz kapcsolódó színt, miközben az ellenkezőjét is megidézi: a halált, a gyengeséget, a szenvedést és az eltorzulást
Fotó: Nagy Lilla
Összeolvadás és elkülönülés, gyönyör és félelem, közösség és uralom között
Fotó: Nagy Lilla
A művész sokféle formátummal dolgozik, sokféle hordozóval és médiummal
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás anyagából katalógus is készült
Fotó: Nagy Lilla
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
A színpadon nincs párbeszéd, csak mozdulat. A gyerekekben viszont annál több kérdés születik. A Holle anyó táncjáték megmutatja, hogyan tanulják a mai gyerekek olvasni a látványt, és hol akadnak el közben.
Egyetlen este alatt járhatja végig a közönség az év teljes körét – a tél archaikus rítusaitól a nyári aratódalokig. Az Esztendő kereke című előadásról tartott sajtótájékoztatón az alkotók a hagyomány és a színpad találkozásáról beszéltek.
Mintsem történeteket meséljen, a jelentés születését vizsgálja Ferencz S. Apor retrospektív tárlata a csíkszeredai Mikó-várban. A megnyitón elhangzott beszédek a kortárs művészet befogadásának felelősségét és lehetőségeit hangsúlyozták.
Flashmobbal, esővel dacolva és stílusokat összefonva zárult a tánc világnapja Csíkszereda főterén: néptánc, balett és hip-hop találkozott egy közös, lüktető ünnepben.
Második székelyföldi állomásán, Csíkszeredában nyitották meg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony című kiállításának utazó kapszula tárlatát. A Székely menyasszony párbeszédet indít tájegységek és korok között – hangzott el a megnyitón.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
Több várost meghódított már, most Csíkszeredába érkezik a Magyar Menyasszony utazó kapszula tárlata. A Székely menyasszony kiállítás múltat idéz, és személyes történeteken keresztül hozza közel az esküvők és női sorsok változását.
szóljon hozzá!