Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
2025. december 17., 17:292025. december 17., 17:29
2025. december 17., 17:412025. december 17., 17:41
Fotó: Nagy Lilla
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
2025. december 17., 17:292025. december 17., 17:29
2025. december 17., 17:412025. december 17., 17:41
A csíkszeredai Új Kriterion Galériában nyitották meg december 16-án Magdalena Pelmuș tárlatát. A Gendered Blood kiállítás egyik legfeltűnőbb gesztusa az ürességtől való félelem hiánya. A fehér fal nem háttér, hanem aktív tér: kiemel, elválaszt, koncentrál. Pelmuș nem tölti túl a teret, inkább hagyja, hogy az egyes művek között keletkező csend dolgozzon. Ez a visszafogottság azonban csak látszólagos. A kiállítás anyaga kifejezetten sűrű, jelentésekkel és ellentmondásokkal telített.
Az anyaghűségtől tudatosan eltávolodó szemlélet jegyében Magdalena Pelmuș önellentmondásos fegyverei
Fotó: Nagy Lilla
A vörös szín – a vér evidens, de nem kizárólagos kódja – uralja a látványt. Nem dekorációként, hanem jelölésként működik. A gyomor, a szív, a placenta mint anatómiai formák nem illusztratívak: alapvető szervek, amelyek nélkül nincs élet, mégis ritkán tekintünk rájuk autonóm jelentéshordozóként. Pelmuș ezeket a szerveket kiemeli a test egészéből, így egyszerre válnak univerzálissá és fenyegetően sebezhetővé.
A fegyver mint a maszkulin hatalom, az erőszak és az uralom eszköze itt díszbe öltözik, elveszíti funkcionális brutalitását, miközben nem válik ártalmatlanná. Ellenkezőleg: a gyöngyözés finomsága csak még hangsúlyosabbá teszi a tárgy eredeti rendeltetését. Ezek nem szelídített fegyverek, hanem esztétizált fenyegetések. Nyomok arra, hogy valaki – ha nem is fizikailag, de gondolatban – már ölt velük.
A Gendered Blood femininitással átitatott testi anatómiái és a maszkulin erőt és hatalmat jelképező tárgyai ugyanazt a pólusdinamikát táplálják
Fotó: Nagy Lilla
A képi és videós munkák ezt az érzetet erősítik tovább. A képek olyanok, mintha a vér nem a testből, hanem a jelentésből folyna ki: fehér felületek mellett, kontextus nélkül, magukra hagyva. A videók absztraktak, nem kínálnak kapaszkodót, inkább állapotokat rögzítenek. Nem történetet mesélnek, hanem feszültséget tartanak fenn.
A test és a természet viszonya itt konkrét szövetekhez és szövésekhez kapcsolódik: varrott, gyöngyözött tárgyakhoz, anatómiai formákhoz, fegyverekhez. Ezek a munkák tudatosan távolodnak el az anyaghűségtől. Nem imitálnak, hanem átértelmeznek. A biológia és az ékszerészet közé ékelődve olyan tárgyakat hoznak létre, amelyek egyszerre keltenek csodálatot és idegenkedést.
Az emberi vér, amelyre a vörös gyöngyözött tárgyak utalnak, a női testek biológiai küszöbhelyzeteit is jelzi
Fotó: Nagy Lilla
A vérvörös tónus ősi és terhelt. Figyelmeztetés, bűn, veszély: ezek a jelentések szinte automatikusan társulnak hozzá. Pelmuș azonban nem áll meg itt. A Fragile Anatomy sorozatban a vér minden eddiginél közvetlenebbül jelöli meg a testet mint sebet. Nem pusztán az élet hordozója, hanem annak töréspontja is. Egyszerre utal erőre és gyengeségre, születésre és pusztulásra.
Itt nem metaforikus mellékszál, hanem központi szervezőelv. A női vér olyan határjelenség, amely egyszerre választ el és köt össze: nemet, életet és halált. Ebben az értelemben az anyai vér körülöleli az apai fegyvereket, nem kiengesztelésként, hanem feszültségként.
A lélek és az áldozat ambivalens hordozójaként a művek vére metaforikus
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás egészét ez a pólusdinamika tartja mozgásban: összeolvadás és elkülönülés, gyönyör és félelem, közösség és uralom. Adriana Oprea kurátor szavai szerint is tudatos döntés volt, mennyit magyaráznak el, és mennyit bíznak a művekre. A Gendered Blood nem didaktikus. Nem kínál feloldást. Inkább egy rejtett zónát nyit meg, ahol az élet és halál, az erő és gyengeség ellentétei nem oldódnak fel, csak egymás mellett léteznek.
A Gendered Blood olyan kiállítás, amely nem lezárni akar egy témát, hanem tartósan nyitva hagyni egy kérdést: mit kezdünk azokkal az ellentmondásokkal, amelyek szó szerint belénk vannak varrva?
A tárlat február 10-ig látogatható, a kiállítás anyagából katalógus is készült.
A vérvörös szín egy ősi tónusba öltözteti a műveket
Fotó: Nagy Lilla
Maga a vér a művész gyakorlatában korábban is felismerhető motívum volt
Fotó: Nagy Lilla
Testnedv és testi hulladék egyszerre: a Fragile Anatomy sorozatban az anyai vér körülöleli az apai fegyvereket
Fotó: Nagy Lilla
Egyszerre mutatja fel az élethez és az erőhöz kapcsolódó színt, miközben az ellenkezőjét is megidézi: a halált, a gyengeséget, a szenvedést és az eltorzulást
Fotó: Nagy Lilla
Összeolvadás és elkülönülés, gyönyör és félelem, közösség és uralom között
Fotó: Nagy Lilla
A művész sokféle formátummal dolgozik, sokféle hordozóval és médiummal
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás anyagából katalógus is készült
Fotó: Nagy Lilla
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!