Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
2025. december 17., 17:292025. december 17., 17:29
2025. december 17., 17:412025. december 17., 17:41
Fotó: Nagy Lilla
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
2025. december 17., 17:292025. december 17., 17:29
2025. december 17., 17:412025. december 17., 17:41
A csíkszeredai Új Kriterion Galériában nyitották meg december 16-án Magdalena Pelmuș tárlatát. A Gendered Blood kiállítás egyik legfeltűnőbb gesztusa az ürességtől való félelem hiánya. A fehér fal nem háttér, hanem aktív tér: kiemel, elválaszt, koncentrál. Pelmuș nem tölti túl a teret, inkább hagyja, hogy az egyes művek között keletkező csend dolgozzon. Ez a visszafogottság azonban csak látszólagos. A kiállítás anyaga kifejezetten sűrű, jelentésekkel és ellentmondásokkal telített.
Az anyaghűségtől tudatosan eltávolodó szemlélet jegyében Magdalena Pelmuș önellentmondásos fegyverei
Fotó: Nagy Lilla
A vörös szín – a vér evidens, de nem kizárólagos kódja – uralja a látványt. Nem dekorációként, hanem jelölésként működik. A gyomor, a szív, a placenta mint anatómiai formák nem illusztratívak: alapvető szervek, amelyek nélkül nincs élet, mégis ritkán tekintünk rájuk autonóm jelentéshordozóként. Pelmuș ezeket a szerveket kiemeli a test egészéből, így egyszerre válnak univerzálissá és fenyegetően sebezhetővé.
A fegyver mint a maszkulin hatalom, az erőszak és az uralom eszköze itt díszbe öltözik, elveszíti funkcionális brutalitását, miközben nem válik ártalmatlanná. Ellenkezőleg: a gyöngyözés finomsága csak még hangsúlyosabbá teszi a tárgy eredeti rendeltetését. Ezek nem szelídített fegyverek, hanem esztétizált fenyegetések. Nyomok arra, hogy valaki – ha nem is fizikailag, de gondolatban – már ölt velük.
A Gendered Blood femininitással átitatott testi anatómiái és a maszkulin erőt és hatalmat jelképező tárgyai ugyanazt a pólusdinamikát táplálják
Fotó: Nagy Lilla
A képi és videós munkák ezt az érzetet erősítik tovább. A képek olyanok, mintha a vér nem a testből, hanem a jelentésből folyna ki: fehér felületek mellett, kontextus nélkül, magukra hagyva. A videók absztraktak, nem kínálnak kapaszkodót, inkább állapotokat rögzítenek. Nem történetet mesélnek, hanem feszültséget tartanak fenn.
A test és a természet viszonya itt konkrét szövetekhez és szövésekhez kapcsolódik: varrott, gyöngyözött tárgyakhoz, anatómiai formákhoz, fegyverekhez. Ezek a munkák tudatosan távolodnak el az anyaghűségtől. Nem imitálnak, hanem átértelmeznek. A biológia és az ékszerészet közé ékelődve olyan tárgyakat hoznak létre, amelyek egyszerre keltenek csodálatot és idegenkedést.
Az emberi vér, amelyre a vörös gyöngyözött tárgyak utalnak, a női testek biológiai küszöbhelyzeteit is jelzi
Fotó: Nagy Lilla
A vérvörös tónus ősi és terhelt. Figyelmeztetés, bűn, veszély: ezek a jelentések szinte automatikusan társulnak hozzá. Pelmuș azonban nem áll meg itt. A Fragile Anatomy sorozatban a vér minden eddiginél közvetlenebbül jelöli meg a testet mint sebet. Nem pusztán az élet hordozója, hanem annak töréspontja is. Egyszerre utal erőre és gyengeségre, születésre és pusztulásra.
Itt nem metaforikus mellékszál, hanem központi szervezőelv. A női vér olyan határjelenség, amely egyszerre választ el és köt össze: nemet, életet és halált. Ebben az értelemben az anyai vér körülöleli az apai fegyvereket, nem kiengesztelésként, hanem feszültségként.
A lélek és az áldozat ambivalens hordozójaként a művek vére metaforikus
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás egészét ez a pólusdinamika tartja mozgásban: összeolvadás és elkülönülés, gyönyör és félelem, közösség és uralom. Adriana Oprea kurátor szavai szerint is tudatos döntés volt, mennyit magyaráznak el, és mennyit bíznak a művekre. A Gendered Blood nem didaktikus. Nem kínál feloldást. Inkább egy rejtett zónát nyit meg, ahol az élet és halál, az erő és gyengeség ellentétei nem oldódnak fel, csak egymás mellett léteznek.
A Gendered Blood olyan kiállítás, amely nem lezárni akar egy témát, hanem tartósan nyitva hagyni egy kérdést: mit kezdünk azokkal az ellentmondásokkal, amelyek szó szerint belénk vannak varrva?
A tárlat február 10-ig látogatható, a kiállítás anyagából katalógus is készült.
A vérvörös szín egy ősi tónusba öltözteti a műveket
Fotó: Nagy Lilla
Maga a vér a művész gyakorlatában korábban is felismerhető motívum volt
Fotó: Nagy Lilla
Testnedv és testi hulladék egyszerre: a Fragile Anatomy sorozatban az anyai vér körülöleli az apai fegyvereket
Fotó: Nagy Lilla
Egyszerre mutatja fel az élethez és az erőhöz kapcsolódó színt, miközben az ellenkezőjét is megidézi: a halált, a gyengeséget, a szenvedést és az eltorzulást
Fotó: Nagy Lilla
Összeolvadás és elkülönülés, gyönyör és félelem, közösség és uralom között
Fotó: Nagy Lilla
A művész sokféle formátummal dolgozik, sokféle hordozóval és médiummal
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás anyagából katalógus is készült
Fotó: Nagy Lilla
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.
szóljon hozzá!