Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre

Egy könyv, amely kilép a műkritika kereteiből

A Mindig formában című művészalbum nagyformátumú, több mint kétszáz oldalas kiadvány, amely a kolozsvári IDEA nyomda kivitelezésében jelent meg. Székedi Ferenc munkája azonban nem klasszikus értelemben vett monográfia. A kötet Botár László életét és munkásságát szoros összefüggésben tárgyalja az adott történelmi korszakokkal, társadalmi közeggel, helyszínekkel és művészeti irányzatokkal. Publicisztikai eszközökkel él, interjúrészleteket épít be, dokumentált leírásokra támaszkodik, mindezt azért, hogy a könyv ne csak szakmabeliekhez, hanem a szélesebb közönséghez is szóljon. Székedi Ferenc maga is hangsúlyozta: tudatos döntés volt, hogy nem kizárólag műkritikai nyelven ír. A cél az volt, hogy a művész mögött megjelenjen az ember, a társadalmi háttér, az a közeg, amely nélkül a pálya nem értelmezhető.

Botár László pályája: munka, munka, munka

Botár László 1959-ben született Csíkszentkirályon. Tanulmányait a csíkszeredai művészeti általános iskolában, majd a marosvásárhelyi művészeti líceumban végezte, diplomáját 1984-ben szerezte a kolozsvári „Ion Andreescu” Képzőművészeti Intézet formatervezés szakán. Pályája kezdetén ipari formatervezőként dolgozott a csíkszeredai traktorgyárban, ahol – saját elmondása szerint – a szakma, a technológia és a csapatmunka alapjait tanulta meg. Ezek az évek nem csupán kenyérkeresetet jelentettek, hanem meghatározták későbbi gondolkodását is a design és az autonóm művészet különválasztásáról. A könyvbemutatón többször visszatérő gondolat volt: az energia forrása a munka. Nem ihletből, nem pillanatnyi fellángolásból, hanem következetes, mindennapi alkotásból születik meg az, ami maradandó.

Székedi Ferenc: pályakép a háttérben

A beszélgetés másik főszereplője, Székedi Ferenc, aki újságíróként, szerkesztőként és kulturális publicistaként több évtizede meghatározó alakja az erdélyi magyar sajtónak. Pályája során nemcsak dokumentálta, hanem aktívan alakította is a térség kulturális életét. Művészmonográfiái mind azt a szemléletet tükrözik, amely a most bemutatott könyvben is érvényesül: a művészet nem légüres térben születik, hanem szoros kapcsolatban áll a közösséggel, a történelemmel és az emberi sorsokkal.

Művészet és korszak: változások lenyomatai

A beszélgetés egyik legizgalmasabb szála a csíki és tágabb értelemben vett erdélyi képzőművészet elmúlt 40–50 évének értelmezése volt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a művészet átalakulása elválaszthatatlan a társadalmi és politikai változásoktól.

Az 1989 előtti időszakot a cenzúra, a kényszerű alkalmazkodás jellemezte. A rendszerváltás után ugyanakkor megnyíltak a lehetőségek: utazás, információáramlás, új irányzatok jelentek meg. Ez a szabadság azonban nemcsak felszabadulást, hanem bizonyos széttartást is hozott. Székedi Ferenc szerint ez egyrészt jó, hiszen autonóm módon kezdtek kirajzolódni a különböző művészeti egyéniségek Csíkban, másrészt az addig közösségként működő alakulatok szétszéledtek egymástól. Ahogy a szerző fogalmazott, a művészet ma sokkal inkább az ötletek, a belső világ és a vizuális nyelv felől közelít, mintsem a hagyományos figurativitás felől, s ez a változás nem mindig fogadható be könnyen, de hosszú távon a közízlés átalakulásához is hozzájárult.

A „szeredai jelenség” és a közösség szerepe

Többször szóba került az úgynevezett „szeredai jelenség”: az a tény, hogy viszonylag kis közösségből aránytalanul sok képzett képzőművész került ki az elmúlt évtizedekben. Botár László ezt inkább folyamatként, mintsem csodaként értelmezte: a következetes oktatás, az erős tanári háttér és a generációkon átívelő hagyomány eredményeként. Botár László ebben a folyamatban nemcsak alkotóként, hanem művészetszervezőként is kulcsszerepet vállalt. A FreeCamp Nemzetközi Alkotótábor kezdeményezőjeként és szervezőjeként negyed évszázada kapcsol össze térségeket és kultúrákat a művészet nyelvén.

A könyv szerkezete: emberközeli megközelítés

Székedi Ferenc részletesen beszélt a kötet felépítéséről. A könyv szokatlan módon nem közvetlenül a művekkel indul, hanem a szerző és a művész gyerekkori, társadalmi környezetével. Csíkszentkirály világa, a családi háttér, a tanítók és mesterek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó értse, honnan indult Botár László pályája. A kötet nagy hangsúlyt fektet az ipari formatervezői munkára, majd a művész autonóm alkotói korszakaira. A szöveget interjúrészletek, személyes reflexiók és gazdag képanyag egészíti ki, a végén pedig részletes függelék dokumentálja a pálya írott nyomait.

„Mindig formában” – nem csak cím, állítás

Ahogy azt Sarány István hangsúlyozta, a cím nem csupán életkori vagy fizikai állapotra utal. A „mindig formában” azt a szellemi készenlétet jelenti, amelyben a munka, a kíváncsiság és a közösség iránti felelősség egyszerre van jelen. Ez az este – és ez a könyv – nem lezárás volt, hanem mérlegkészítés. Egy olyan pálya állomása, amely továbbra is nyitott, és amelynek értelmezésében a közösség éppoly fontos szerepet játszik, mint az alkotó maga.