Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló

Hogy megoldják, Kolozsvárra vittek fel. Ott több beavatkozásra is szükség volt, három hétig voltam ott. Az első beavatkozás már másnap megtörtént, ahogy odaérkeztem. Akkora már vesztettem 22,5 kilót, és az erőm is odalett. Úgyhogy amikor vártam a beavatkozásra a műtő előterében, akkor éreztem, hogy kész, vége, most már nincs több erőm. És azóta folyamatosan az erőgyűjtési periódus tart. De egyre jobb, egyre több erőm van most már. Az volt a legnagyobb probléma, hogy a belső erő is, a tartás is meghalt, eltűnt belőlem. Egyszerűen nem volt kapaszkodóm, nem tudtam, hogy miben vagyok, mit lehet tenni. Támpont nélkül maradtam, nehezen is jöttem ki ebből az egészből, vagy jövögetek ki, ha egyáltalán ez fog sikerülni.”

Amikor szembesítenek vele, hogy eddig volt, vége a dolognak, akkor millió gondolat átfutott rajtam, de közben kiürült a lelkem, elvesztettem valamit bentről. Tehát egyszerűen nagy ürességet éreztem, nem volt ott semmi, se kétségbeesés, se fájdalom, se az, hogy jaj, most mi lesz? Egyszerűen csak üres fejjel és lélekkel néztem körbe. Persze, a logikám az diktálta, hogy akkor most ezt a keveset meg kell tölteni tartalommal, mert van olyan, akinek még kevesebbet ígérnek. Igen, de hogy? És akkor itt el is akadtam.”

Az ürességet kezdte betölteni egyfajta érdeklődés

Mosolyogva mondja, hogy tudja, érzi, hogy mennyi csoda történt vele és mennyi ajándékot kapott az utóbbi években a Fennvalótól: a családját, az új otthonát Csíkcsicsóban, a kislányát. A koncerteket, együttműködéseket. „És hát tudtam, hogy ezt a »számlát« valahol fizetni kell, de nem tartom igazságtalannak, nem fogok ezért az égre kiáltani, hogy »jaj Istenem, mit tettél velem!«

Kilóban nem nagyon tudok fennebb menni, de energiában, erőben és a lelkemben igen. Tehát az ürességet kezdte betölteni egyfajta érdeklődés, lelkesedés, a dolgok szeretete. Persze, közrejátszik a családom, a tavasz, közrejátszik a gyönyörű kertünk, az, hogy meg kell művelni a veteményest, és a fák fantasztikusak, gyönyörűek, az idén nem fagytak le a virágok. Tehát minden hozzájárul ehhez.”

Úgyhogy nem panaszkodhatok egy csöppet sem, csak legyen elég erőm ahhoz, hogy hasznára legyek továbbra is a kicsi lányomnak, a családomnak és a zenekaromnak, mindazok ellenére, hogy ugye most egyelőre elég haszontalan volt az elmúlt félévem.”

Amikor annak idején elindítottuk a pünkösdi jótékonysági koncerteket, akkor is tapasztaltuk, hogy milyen hatalmas jóság, jóindulat, segíteni akarás van az emberekben. És ezt most személyesen megtapasztaltam a saját bőrömön is. Érzem, hogy mennyi ember fogja a kezemet, és nem akarja elengedni, hál' Istennek, és ez valami csoda. Remélem, módom lesz viszonozni.”