Időutazás a néphagyományban: egy év története színpadon

A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón András Mihály igazgató az alkotófolyamat intenzitását hangsúlyozta. Elmondása szerint a premier előtti napok mindig fokozott izgalomban telnek, még akkor is, ha a rendezői koncepció már összeállt. Kiemelte, hogy Diószegi László Kossuth-díjas koreográfussal nem először dolgoznak együtt, és a közös munka eddig is meghatározó előadásokat eredményezett. Hangsúlyozta a háttérben dolgozó szakmai csapat szerepét is: Fülöp Attila, Majorosné Szabó Veronika, Szabó Júlia és Szabó László a mindennapi próbák során biztosítják a produkció folytonosságát, míg Hátszegi Zsolt mozgóképi világa vizuálisan is keretet ad az előadásnak.

Diószegi László rendező-koreográfus a társulattal való kapcsolatát emelte ki, amelyet az „élő anyaggal” való közös munka inspirál. Mint fogalmazott, ezúttal tudatosan egy kifejezetten folklór jellegű műsort hoznak létre, amely ugyanakkor modern színházi eszközöket, mint például vetítést és dramaturgiai szerkezetet is alkalmaz.

A zenei világ kialakításáról András Orsolya Erzsébet beszélt, aki hangsúlyozta: a produkció alapját az alkalomhoz kötött népzene nyújtja, amely szorosan kapcsolódik az ünnepekhez és jeles napokhoz. Ez a réteg nemcsak dallamkincsében gazdag, hanem szakrális elemeket is őriz, beleértve a népénekeket és a moldvai csángók által fennmaradt gregorián hagyományokat. A zenei anyag így nemcsak kísér, hanem jelentést is hordoz: jókívánságokat, rítusokat és a paraszti világ szemléletét.

Mihó Attila zenei szerkesztő az egyik legnagyobb kihívásként azt nevezte meg, hogy az előadás ne váljon „múzeumi kiállítássá”. Céljuk az volt, hogy a hagyományokat élő formában jelenítsék meg, miközben megőrzik azok hitelességét. Ennek része a hangzásvilág különlegessége is: a zene mellett hangsúlyos szerepet kapnak a zajkeltő eszközök, amelyek eredetileg a gonosz elűzését szolgálták, és ma is fontos elemei a népszokásoknak.

A látványvilág kapcsán Diószegi László kiemelte, hogy a vetített háttér nem pusztán illusztráció, hanem „időkapu”: archív fotók és vizuális kompozíciók segítségével a nézők több száz évet léphetnek vissza az időben. Az előadás így egyszerre idézi meg a múltat és reflektál a jelenre – miközben a végén vissza is adja a múltat annak, ami: örökségnek.

Az Esztendő kereke tehát nem lineáris történet, hanem ciklikus utazás: télből télbe, Moldvából Zalába, hagyományból színpadi élménybe.

A bemutató május hatodikán lesz, este hét órától, valamint másnap ugyanebben az órában. Helyszín a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza, amelynek jegypénztárában már válthatóak elővételes jegyek. Jegyeket továbbá az előadás előtt a helyszínen, illetve online is vásárolhatunk.