
A két kötet két külön író tollából, mégis hasonló lelki indíttatásból született: a belső sebek mélyek és nem szabad elrejteni őket
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
Két verseskötet, két különálló pokoljárás, mégis közös stációk mentén. A Talán vagytok és a Pokoljárás nemcsak versekről, hanem belső háborúkról és alászállásról egyaránt mesél. Kopriva Nikolett és Muszka Sándor köteteit mutatták be.
2025. május 11., 18:592025. május 11., 18:59
2025. november 12., 17:102025. november 12., 17:10
A belső háború sokszor hangosabb a kintinél. Kopriva Nikolett és Muszka Sándor versei nemcsak megszólalnak erről a harcról, hanem tükröt tartanak azoknak is, akik elfojtják, nem merik megélni a lélek pokoljárását. A Csíkszeredai Könyvvásár harmadik napján egy különösen mély és megrendítő könyvbemutatón vehettünk részt, ahol a költészet segítő beszéddé vált.
„Ahhoz, hogy a lélekben háború dúljon, külső tényezők is bele kell szóljanak”
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
A május 10-i délután szokatlanul csendes volt a könyvvásár színpadán. Nem a közönség hiánya miatt – a nézőtér tele volt –, sokkal inkább a versek és a gondolatok súlya húzta lefelé a hangulatot, mint az a bizonyos alászállás, amelyről olyan sok szó esett. Két költő, két könyv, két háború – nem egymás ellen, vagy másokkal, hanem önmagukban vívva.
Kopriva Nikolett Talán vagytok című kötete és Muszka Sándor Pokoljárás című könyve állt a beszélgetés középpontjában, melyet Király István, a Mentor Könyvek Kiadó vezetője moderált.
Nem tabu a lélek háborúja sem
Kopriva Nikolett költészete eredendően feminin – női érzékenységgel, pontos figyelemmel és tapintatos bátorsággal közelít a lélek felé. Ahogy ő fogalmazott: „Ez az ősháború, ami ennek a könyvnek a magja. Félek, hogy a végén ott semmi van.” De mindig ott a remény, a hit, amiben ő maga is bízik, hogy „ez nem ennyi.” Kopriva Nikolett – aki a kárpátaljai Munkácson született – vallomása a mai háborúval kapcsolatban: „a 21. században megtörténhetett ez – hogy háború dúl az otthonomban... Ez okozta ezt a lelki háborút.” A kötet szelleme mögött személyes tapasztalatok húzódnak meg: a fenyegetettség, a bujkálás, a félelem, hogy „elviszik az édesapámat katonának”. Ez a valóság nem absztrakció. És a vers se az: testközeli, közérzeti dokumentum.
Muszka Sándor szerint a kötete nem lett kész, csak befejezte. Túl negatívnak érezte, lehúzta
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
A bugyrok mentén
Muszka Sándor könyve talán ott veszi fel a fonalat, ahol Kopriva Nikoletté elengedi: a háború utáni csendben, a keresés stációiban. „Ez nem a hit könyve – mondja –, hanem a hiány könyve.” Verseiben ugyanúgy megjelenik a metafizikus küzdelem, de már egyfajta letisztultsággal, a pokoljárás utáni visszatekintéssel. És mégis: „Ez a süllyedés, ez a zuhanás más. Az ember egy ponton kíváncsi lesz, mi van a legalján.” Muszka Sándor verseiben nincs kertelés. Költészete fájóan őszinte, de nem nyers, nem kegyetlen. Inkább pontos. A Pokoljárás alászállás – bugyrokon át, nem véletlenül nevezi így a ciklusait.
„Nem ciklusok, inkább bugyrok” – mondja, s ez nemcsak formai megkülönböztetés, hanem világszemlélet: stációk egy belső tisztulás felé – vagy épp annak tagadása felé. Mert az is lehet, hogy nincs megérkezés. Nincs feloldozás. A versek súlya abból a hitből születik, amely már nem biztos önmagában. „Ez a könyv nem a hit könyve, hanem a hiány könyve” – hangzik el tőle, majd hozzáteszi: „a megbocsátás elfogadásának hiányáról szól.”
A beszélgetés során a két kötet egymás tükrévé vált. A két költő költészete párbeszédbe lépett: a női és a férfi nézőpont, a háború és a béke, a hit és a hiány, a szenvedés és az értelemkeresés. A hallgatóság nemcsak verseket, de életeket hallott. Egy-egy mondat, mint a végszavak a színpad mögött, vagy mint egy pokoljárt ember rövid igazságai – kicsik, de elementárisak.
Lelkek háborúja, sorsok polka: kettős könyvbemutató a Csíkszeredai Könyvvásáron
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
A két kötet nem könnyű olvasmány – de nem is akar az lenni. „Miért ne legyen kegyetlen a költészet?” – hangzott el a színpadon is. És valóban, ha a világ kegyetlen, a versnek nincs joga szépíteni. Ez a bemutató nemcsak egy esemény volt a könyvvásár sodrásában, hanem egy mélyre szántó párbeszéd. Az olvasóra pedig most az vár, hogy a maga tempójában, saját bugyraiban járva elinduljon a Talán vagytok és a Pokoljárás belső tájain. Ahogy a költők is teszik: zseblámpával a kézben, szentjánosbogárként az éjszakában.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
szóljon hozzá!