
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk? Ezt a kérdést állítja a középpontba a Csíki Játékszín legújabb előadása, a 12 dühös ember. A Vladimir Anton rendezte produkciót március 19-én mutatják be. A tizenkettők közül két szereplővel, Veress Alberttel és Kitay Leventtel beszélgettünk.
2026. március 18., 20:392026. március 18., 20:39
Az év legforróbb napján tizenkét esküdt vonul vissza egy tárgyalótermi tanácskozószobába, hogy meghozza döntését egy fiatal fiú ügyében, akit apja meggyilkolásával vádolnak. A tét óriási: egy ember élete forog kockán. Az ítéletnek egyhangúnak kell lennie. A tizenkét esküdt azonban különböző társadalmi háttérrel rendelkezik: eltérő életutak, tapasztalatok, világnézetek és előítéletek találkoznak ugyanannál az asztalnál. Ahogy a vita egyre hevesebbé válik, az érvek mögül lassan felsejlenek az előítéletek, személyes sérelmek, félelmek, és a szoba lassan a demokrácia, az igazság és az emberi felelősség laboratóriumává válik.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Vladimir Anton rendezésében a történet különös aktualitást nyer. Az instant vélemények, kommentmezők és virtuális viták világában, a 12 dühös ember arra emlékeztet, milyen nehéz – és mennyire nélkülözhetetlen – kilépni a véleménybuborékokból, valóban találkozni és párbeszédet folytatni egymással. Reginald Rose ikonikus drámája az igazság, az előítéletek és a közös döntéshozatal törékeny természetét vizsgálja – áll az előadás ismertetőjében.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Reginald Rose a Tizenkét dühös ember történetét egy tévéfilm forgatókönyveként írta meg, később mozifilmet készítettek belőle. A Henry Fonda főszereplésével készült, 1957-es Sidney Lumet rendezte film mára már filmtörténeti klasszikussá vált. Ez alapján készült el 1997-ben azonos címen a William Friedkin által rendezett televíziós játékfilm, Jack Lemmonnal a főszerepben. Színpadi adaptációja is született, az évek során számos színház a műsorára tűzte. A forgatókönyvet Fábry Péter fordította le magyar nyelvre, ezt vette alapul a Csíki Játékszín alkotógárdája is.
„Ez egy tárgyalótermi dráma, amely az ’50-es években, a második világháború után íródott, és képviseli az amerikai jogi rendszernek az alapját, miszerint: mindenki ártatlan mindaddig, amíg be nem bizonyítják, hogy nem az. De, ami minket elsősorban megfogott a darabban, az az egy ember ereje. Tehát, hogy hogyan tud megváltoztatni egyetlen egy ember másokat is, és megfordítani egy egész történetet. És itt van tizenkét ember, és közülük tizenegy a történés során bizonyos alapvető meggyőződését változtatja meg. Ez volt az, ami minket érdekelt elsősorban, mert úgy érezzük, hogy ez alapvetően hiányzik a mai társadalomból, az emberek nagyon nehezen változtatják meg a meggyőződésüket. Például sokszor tapasztaljuk, hogy bekerülnek az emberek a social media különböző buborékjaiba, és mind azzal találkoznak, ami arra rezonál, amit ők gondolnak. Egyre ritkábban ülnek le személyesen egymással beszélgetni. A darabban pedig tizenkét idegen ember találkozik egy ilyen helyzetben, kommunikációra vannak kényszerítve, és ezáltal megváltoznak bennük dolgok.
Eléggé megragadunk a saját véleményünknél, és van olyan, hogy húsz-harminc éven keresztül nem is vagyunk hajlandóak ebből kimozdulni és nem is vagyunk nyitottak más szempontok befogadására” – magyarázta a darab és az előadás kapcsán Veress Albert, a Csíki Játékszín igazgatója, az előadás egyik szereplője.
Fotó: Borbély Fanni
Mint mondta, az általa alakított figura egy átlagos férfi, egy építész. „Ő nem akar gyors következtetésekre jutni, szeretné megvizsgálni minden oldalát a dolognak, minden lehetséges nézőpontot, és ez a fajta nyitott keresés párosul egyfajta bátorsággal. Fel meri vállalni a bizonytalanságát és mer küzdeni is. És nem érti, hogy az emberek hogyan tudnak teljesen biztosak lenni valamiben, hiszen az életben kevés olyan dolog van, amiben teljes mértékben biztosak lehetünk.
A történet szerint tizenkét, a társadalom különböző rétegeiből érkező ember ül le egy asztal mellé, olyanok, akik eddig soha nem találkoztak, de ez a pár óra megváltoztat valamit bennük.
Veress Albert és Kitay Levent
Fotó: Borbély Fanni
Első alkalommal dolgozik a társulattal a tatabányai származású, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett Kitay Levent, aki elmondta, nagy szeretettel fogadták itt őt. Az általa megformált karakter is az esküdtek között van, egy üzletkötő, aki szeretné, ha minél hamarabb megszületne a döntés a vádlottal kapcsolatban. „Ő egy harsány fickó, akinek láthatóan fontosabb dolga lenne ennél az ügynél, történetesen egy baseballmeccs. A filmbeli megoldáshoz képest mi másképp közelítettük meg ezt a karaktert. Ő már szeretne menni a dolgára, és nem érti, hogy mit lehet a témáról ennyit beszélgetni.”
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Veress Albert hozzáfűzte, többféle szempont felmerül a történetben. Van olyan szereplő, akinek előítéletei vannak egy bizonyos népcsoporttal szemben, amibe tartozik a vádlott is. Ezért általánosít, sarkít, és mindenkire próbálja ráhúzni az ő elképzelését. Van olyan, akinek személyes problémája van a saját fiával és ezáltal színeződik be az értékelése. Van, aki bevándorlóként nagy tisztelettel van az amerikai jogrendszer iránt, van, aki strukturális gondolkodású, van, aki határozatlan stb.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
„Összességében számomra ez a darab és az együtt töltött másfél óra, amíg ezek az emberek össze vannak zárva, arról mesél, hogy mi történik akkor, amikor az emberekből a mindennapi létezésük annyi energiát elvesz, hogy nem marad idejük az empátiára” – osztotta meg velünk Kitay Levent. Mint mondta, van egy képünk az ötvenes évek Amerikájáról, egy idol, ami valójában nem igaz. „Ahogy telik az idő van egy nosztalgia az emberekben, hogy régen minden jobb volt. Nem igaz, mert az egyszerű embernek ugyanannyi problémája volt, az alapvető egzisztenciális létezés alapvető problémát jelentett, és erre próbálja felhívni a figyelmet a darab is.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Sajnos manapság megint valahogy úgy fordult az idő vaskereke, hogy megint egy ilyen helyzetben találjuk magunkat, és nagyon fontos erről a témáról beszélni,
És ezek az emberek hirtelen olyan helyzetbe kerülnek, hogy rákényszerülnek arra, hogy beszélgessenek egymással. Ez a nagyon fontos, annak ellenére, hogy nem értenek egyet. És meg kell tanulnunk újra civilizált emberekké válni, figyelni a másikra. Ez nyilván nagyon nehéz. A darab nem bűnbakot keres, hanem megoldást, s ennek az esszenciális része, manifesztuma a Berci (Veress Albert) által játszott karakter. Hogy ő az, aki azt mondja: álljunk meg, emberek, legalább gondolkodjunk el, adjunk egy esélyt. Hisz egy 19 éves srác életéről van szó.”
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
A tizenkét esküdt szerepében Bilibók Attila, Fülöp Zoltán, Hatházi András, Kányádi Szilárd, Kitay Levent, Kosztándi Zsolt, Kozma Attila, Lőrincz András Ernő, Márdirosz Ágnes, Ráduly Beáta, Veress Albert és Zsigmond Éva-Beáta lépnek színpadra, míg a törvényszéki segéd szerepét Giacomello Roberto alakítja. A szereplőgárda a tapasztalt színészek és a fiatalabb generáció együttműködésére épül, ami különleges dinamizmust ad a történetnek, és erősíti a darab egyik alapgondolatát: a különböző nézőpontok találkozása teremti meg a valódi párbeszéd lehetőségét – áll a színház közleményében.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Az előadás dramaturgja Lőkös Ildikó, a díszlettervező Raluca Alexandrescu. Vladimir Anton rendezésének középpontjában az érvelés, a kétely és a véleményváltozás folyamata áll: az a pillanat, amikor egy közösség tagjai kénytelenek újragondolni saját meggyőződéseiket. A Csíki Játékszín előadása arra hívja a nézőket, hogy ne csupán tanúi, hanem gondolkodó résztvevői legyenek a színpadon kibontakozó erkölcsi dilemmának.
A bemutatót március 19-én a Szakszervezetek Művelődési Házában tartják. A nagyszínpadi stúdióban négy oldalról lesz rálátás a játéktérre, javasolt több alkalommal is megnézni az előadást – avattak be az alkotók.

A Csíki Játékszín először tűzi műsorára Reginald Rose 12 dühös ember című drámáját, Vladimir Anton rendezésében. A produkció olyan témákat állít középpontba, amelyek napjaink társadalmi megosztottságában különösen aktuálisak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
szóljon hozzá!