Egy kisközösség nagy problémái: a titoktól a megbélyegzésig

„Ismertem McDonagh darabjait, láttam is más színházakban, de leginkább az egyik filmje fogott meg, az In Bruges. Főként a nyelvezete és a dramaturgiai szerkesztése fogott meg. Írtak McDonaghról egy könyvet, a címe A megtévesztés dramaturgiája. És ez az, ami megfott, mert nála, amikor valami kikristályosodna vagy kiderülnek, amikor már érted, vagy sejted, hogy merre fog a történet haladni, abban a pillanatban csinál egy kanyart. Aztán láttam a Kriplit, a Vaknyugatot, legutóbb A sziget szellemei című filmet” – idézte fel Barabás Árpád, hogy hogyan találkozott McDonagh műveivel. Érdekességként mesélte, hogy a jelenleg próbált darab, A koponya bizonyos karakterei alapszintem megvannak A sziget szellemeiben is. „Vannak bizonyos karakterek, amiket nem felejt el, vagy folyton vissza-visszatér hozzájuk.”

Arra is kitértünk a beszélgetésünk során, hogy a szerző nagyon egyszerű élethelyzetekből indul ki, és ugyanakkor jók a párbeszédei. „Nagyon fontos – filmben, színházban is –, hogy jók legyenek a párbeszédek, ne essenek ki a szereplők szájából, és hogy gördülékeny legyen a történet. McDonaghnál mindig van feloldás. Amikor valami kemény dolog történik, picit belelop valamit, amitől az egész könnyebb lesz. Sokszor eszembe jut ez, hogy minden tragikus pillanatban van humor, s fordítva. Ez nála érvényes. Nagyon szeretem, hogy hordoz valami sajátságot, valahogy nagyon sajátos a világa, a darabjai.”

A három darab – Leenane szépe, A koponya, Vaknyugat – történet szempontjából nem függ össze, a falu, Leenan fűzi össze őket, ugyanakkor bizonyos szereplők megjelennek itt is, ott is. „A problematikája közeli hozzánk is. De a problematika attól is függ mindig, hogy a rendező mit választ ki. A Leenane szépéből sok mindent ki lehet választani, mi annak idején a toxikus anya-lánya kapcsolatra helyeztük a hangsúlyt. A koponyában egy bővebb kapcsolati háló van, ami inkább a megbélyegzésről és a bűnről szól, a titokról és egy kisközösség működési mechanizmusáról. Van egy ember a faluban, akiről hírlik valami. Valóban történt egy eset, de nem tudják biztosra, hogy ki volt a hibás, mit csinált, a feleség hogy halt meg, ezt titok és homály övezi. És ott van benne, hogy a falu és egy kisközösség hogyan viszonyul ezekhez a problémákhoz. Itt ez a hangsúlyos, valamint ennek az embernek a tragédiája, aki képtelen bebizonyítani a saját igazát, és felőrli a folyamatos gyanúsítgatás, vádaskodás, az, hogy egyszer csak lesz rajta egy bélyeg” – mutatott rá a rendező.

Zárt világokat mutat be tehát Martin McDonagh, a trilógia egyik darabjában sincs négynél több szereplő. Ez is jelzi, hogy nagyon szűk közösség, amely sok szempontból korlátolt is. Barabás Árpád úgy véli, a szerző kis közösségek nagy problémáit sorakoztatja fel. A darabban érzékelhető ennek a közösségnek a szellemi beszűkültsége is, de benne van az is, hogy a másik problémája mindig sokkal érdekesebb, mint a miénk.

A rendező elmondta, dédelgetett terve, hogy a trilógia mindhárom darabját bemutassák – tudomása szerint még egy rendező sem rendezte meg mindhármat. „Az igazi nagy álmom az, hogy ha a harmadik darab is elkészül, mindhármat egyetlen nap alatt játszani egymás után. Az meg külön jó és kiváltságos, hogy ugyanannál a színháznál.”

A bemutatót február 10-én tartják a Siculus Ifjúsági Házban, ezt követően február 12-én, 23-án és 24-én is meg lehet tekinteni az előadást.