
Boros Kinga új kötetét mutatták be
Fotó: Borbély Fanni
Mi fűzi össze egy teatrológus, egy folyvást vonatozó, utazó anya és egy javítgatni való könyv történetét? Minden. És semmi. A színház, a szöveg, a térkép és az élet. Boros Kingát új kötete kapcsán Péter Beáta kérdezte.
2025. május 13., 15:232025. május 13., 15:23
2025. november 12., 17:112025. november 12., 17:11
Mi csak figyeltük, ahogy két barát emlékezik, vitázik, nevet és leás a színházkritika véresen valós talajáig. „A könyvön is rajta van: ez kényelmetlen. De most át van húzva, rá van írva kézzel, hogy javítgatott. Hát nem ilyen az élet?” – kérdezett vissza Boros Kinga teatrológus a könyvbemutatóján. Péter Beáta újságíró a Csíkszeredai Könyvvásár utolsó programpontján nemcsak a Javítgatott kiadás című új kötetéről beszélgetett a szerzővel, hanem arról is, mit jelent teatrológusnak lenni Erdélyben, miért hagyják el sokan a pályát, és hogyan lehet színházról írni akkor, amikor az ismeretségi köröd egyben a recenzióid tárgya is.
A szerzővel régi ismerőse, Péter Beáta újságíró beszélgetett
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A beszélgetés már a felütésben is nosztalgikus utazásként indult: vonaton ismerkedtek meg – Kinga és Beáta. Miközben suhant a táj, beszélgettek, a párbeszédük pedig ma is ott folytatódik, ahol 1998-ban elkezdődött.
Teatrológia, avagy mikor a dramaturg sem dramaturg
Kinga pályája olyan, mint egy mozgó szellemi térkép – térben és műfajban egyaránt. Egyik nap Bukarest, másnap Kolozsvár, aztán már otthon húsleves, gyerek, óratartás. A kettő között pedig kritikák, esszék, tanulmányok és interjúk készítése. A Javítgatott kiadás pontosan ezt a térképet rajzolja ki: évek, városok, QR-kódok és hashtag-ek alapján épül fel. Nem lineáris olvasásra hív, hanem beszélgetésre. És persze vitára.
Boros Kinga beszélt a színházkritikáról, a pályaelhagyásról és arról is, hogy hogyan járja az utakat újra meg újra
Fotó: Borbély Fanni
Mert mit is csinál egy teatrológus? Egy kicsit dramaturg, de nem az. Egy kicsit kritikus, de nem mindig írhat. Egy kicsit tudós, de nem mindig publikálhat. És közben próbálja meggyőzni a nagymamát, hogy a teatrológia nem valami furcsa teológia, hanem egy érvényes, hibrid szakma, ahol a gondolkodás és az alkotás találkozik.
A kritikus, aki
„Amikor úgy érzed, hogy ha ezt most leírom, annak következménye lesz – akkor valószínűleg nem kell megírni” – mondja Kinga. Erdélyben, ahol mindenki ismer mindenkit, a kritikus nemhogy nem független, de gyakran ott ül este a kocsmában azzal, akiről másnap írnia kellene. „A legviccesebb, amit hallottam: »Jön az a Boros Kinga, ne tessék beengedni«. Hát így fogadtak régen a színházban” – nevetett.
És közben a színházi sajtó is fogyatkozik. Megszűnnek lapok, elfáradnak szerkesztők, pályát hagynak el a kritikusok. Egy idő után a „fiatal tehetség” örökké kezdő marad – mert mire belejönne, már el is tűnt a szakmából.
Az idei Csíkszeredai Könyvvásár utolsó programpontjaként tartották meg Boros Kinga Javítgatott kiadás című kötetének bemutatóját
Fotó: Borbély Fanni
Pályaelhagyás, család, benzinköltség
A kötet egyik legsúlyosabb tanulmánya a színházi pályaelhagyásról szól – különösen női szemszögből. Kinga interjúkat készített, és miközben azt mondja, senki nem akar igazán pályaelhagyó lenni, sokakat egyszerűen „elhagy a pálya”. Vagy a család lesz fontosabb, vagy jön egy jobb lehetőség, vagy egyszerűen elfogy a levegő.
Közben ő maga is kétgyermekes anya, autót tesznek alá, kilométereket számol, vezeti a költségeket – mert a színházra nem mindig van pályázati pénz, és a kritikusnak sincs térítve minden útja.
A Javítgatott kiadás a korábbi, Kényelmetlen kiadás mintájára kapta arculatát
Fotó: Borbély Fanni
Kritikából közösség, vagy közösségből kritika?
„A színházkritika Erdélyben? Van, és nincs is” – mondja Kinga. Mert bár vannak fórumok, lapok, blogok, mégis mindenhol kevesen vannak, túlterhelten. A fesztiválokon gyakornokok írnak, ha épp van, aki mentorálja őket. Ha nincs, akkor nincs.
Mégis, valami történik. Mert Kinga nem hallgat. Nem ül be a hatodik sorba némán unatkozni – akkor sem, ha „épp olyan az arca” (ahogy ő fogalmazott). És nem ijed meg attól sem, ha egy szerkesztő vagy igazgató megsértődik. Inkább újraírja, kijavítja, javítgatja.
És ebből lesz könyv. Ha valaki egyszer meg akarja érteni, mit jelent színházról írni úgy, hogy közben benne élünk, benne dolgozunk, benne nevelünk gyereket – akkor a Javítgatott kiadás kötelező olvasmány. De csak annak, aki bírja a kényelmetlenséget.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
szóljon hozzá!