Karácsony az irodalomban
Fotó: Fortepan/Konok Tamás
„Az 1945‒1989 közötti időben a karácsony nyílt, közösségi, felhőtlen megünneplése problémákba ütközött” – meséli Balázs Imre József irodalomtörténész. Valahol a korabeli rendszernek köszönhető az is, hogy ebben az időszakban kevés olyan írás született, melynek témája a Jézus születéséhez kötődő ünnep. De mit tudunk az irodalomba belopózott karácsonyról? Milyen meghatározó versek és prózaszövegek mutatják be az erdélyi téli ünnepet? S hogyan tud korrajzként szolgálni egy-egy téli, karácsonyi mű?
Ilyés Krisztinka
2024. december 24., 20:182024. december 24., 20:18
2025. november 12., 17:252025. november 12., 17:25
– Szerinted melyik a legmeghatározóbb karácsonyi vers, amelyet erdélyi költő írt?
– Elgondolkodtat a kérdés ‒ van néhány számomra meghatározó karácsonyi vers, például József Attila Betlehemi királyokja kétségtelenül ilyen, de hát ő nem erdélyi. Vagy van például a húsvéti készülődésben számomra évről évre megszólaló erdélyi vers, a Nagycsütörtök, Dsida Jenő verse. Az viszont nem karácsonyi. Továbbgondolkodva, és emlékeim közt keresgélve Kányádi Sándor verse jut eszembe, az Isten háta mögött. És talán ebben a magyarázat is, hiszen ez a karácsonytól való megfosztottságnak egy emlékezetes verse, így kezdődik:
Fotó: Fortepan/Gergely György
– S melyik prózaszöveg?
– Saját, kolozsvári családi karácsonyaink jutnak eszembe. Szerettük ezekben az időszakban Zágoni Balázs Barni-meséit olvasgatni. Már az első, 2005-ös Barni könyvében is van Karácsonyi mese, aztán a Barniék tele című könyvben több is. Ezek számomra nagyon találtak a karácsonyi hangulathoz.
– Csak példaként emelem ki, de egy-egy Dsida-vers, vagy Tamási-novella, esetleg regény szépen bemutatja azt is, hogy milyen volt az 1900-as évek elején az élet, milyenek voltak a mindennapok Erdélyben. Mit tudunk meg ezektől a szerzőktől (is) a korabeli karácsonyi hagyományokról?
– Minden szöveg, sőt a későbbi időszakban akár a karácsonyfa alatt készített családi fotók időbeli kibontakozása is beszél a korszakról, amelyben létrejöttek. Nem mennék most bele ennek a kérdéskörnek az elemzésébe, talán annyit mondanék csak, hogy az 1945‒1989 közötti időben a karácsony nyílt, közösségi, felhőtlen megünneplése problémákba ütközött. Talán erről is szól kicsit a Kányádi-vers, amelyet idéztem az első kérdésre adott válaszban. Ez nem jelentette azt persze, hogy az emberek a négy fal között, a magánszférában ne élhették volna át a karácsony örömét.
Fotó: Forrás: 10. Adventi Könyvvásár
– Hogyan ünnepelték az erdélyi írók, költők a karácsonyt, a téli ünnepeket?
– Gyermekkoromban, emlékszem, volt egy ilyen hivatalos elnevezés, hogy „télifa-ünnepély”, ezt az óvodában is meg lehetett ünnepelni. Erre akár maga a Télapó is megérkezhetett.
Ettől a sajátos történeti kitérőtől eltekintve bizonyára sokaknál hasonlóan alakult a karácsony: a feldíszített karácsonyfának örülve kisgyerekként, azt közösen díszítve nagyobbakként, közösen énekelve, egymást megajándékozva a karácsonyestén.
Fotó: Fortepan
– Úgy tapasztalom, hogy a kortárs irodalomhoz képest az 1800-as és az 1900-as években több olyan magyar vers és novella született, amelynek témája a karácsony.
– Az igazi hiány inkább az 1947‒1989 közötti időszakra vonatkozik, de hát ez is közel egy fél évszázad, feltűnő hiányt jelent valóban. Azóta újra születnek karácsonyi írások szép számban, mint ahogy mindenről, ami része az életünknek. Az okok elsősorban történelmi-társadalmi jellegűek.
– Lehet úgy írni ma a karácsonyról, hogy ne találjon rá az „elcsépelt, tele van közhelyekkel” típusú leírás?
– A kulcs a személyesség, a saját megéltség megmutatása, ebben szerintem nincs hiány.
Fotó: Fortepan/Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár/Petanovits fén
– Miért lenne fontos az, hogy a kortárs irodalom is (nagyobb) teret engedjen az ünnepekről szóló verseknek, prózaszövegeknek?
– Minden korszak a saját szemléletének, nyelvének megfelelően beszél az ünnepeiről is. Ahhoz, hogy az irodalmi műveken keresztül is újraélhető legyen az ünnep, fontos, hogy a nyelv, a helyzetek is ismerősek legyenek. Ezért esik például jól nekem, ha karácsonyi ünnepek alkalmával kortárs költők verseit mondják-éneklik a gyerekek.
– „Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet. (…) Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat” – mondta Wass Albert. Valahol az összes karácsonyról szóló történetből, versből, gondolatból az derül ki: régebben is hitték az emberek a jót, a karácsony jóságot sugárzó szelleme mindig is jelen volt. Akár ebből nézve, mit jelenthetett az erdélyi szerzőknek ez az ünnep?
– Az év vége valóban mindig a számvetés ideje is, a karácsony pedig mindig reményt tud nyújtani, akár olyan időszakokban, olyan helyzetekben is, amikor a remény irracionálisnak tűnik.
Fotó: Fortepan/Schermann Ákos
– A mai (erdélyi) kortárs irodalomban megjelent karácsonyi írások mit árulnak el a szokásainkról, hagyományainkról?
– Visszatérő motívumnak érzem például azt a gyermeki vágyat, hogy az Angyal működését meg kellene valahogy lesni. Belátni a titok mögé. Ezt számomra emlékezetesen ragadja meg Dragomán György Mennyből az angyal című novellája az Oroszlánkórus című novelláskötetből. Amikor én magam próbáltam karácsonyi történetet írni, a Koinónia Kiadó Legszebb karácsonyi ajándék a nátha című kötetébe, akkor viszont
A napkeleti bölcsek története kezdett érdekelni, hogy ők vajon miért, minek a reményében, mit keresve indultak útnak ‒ hiszen ők még nyilván nem keresztény szempontból érezték fontosnak Jézus születését, de valamiért mégis jelentőségteljesnek érezték azt, hiszen messze földről keltek útra. Számomra ez továbbra is olyan történet, amelyik a karácsonyra vonatkozó nagyon sok értelmezést segít összekapcsolni.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Legényálomból kötetbemutató
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Legényálomból kötetbemutató
Fábián Tibor: Mesélők lettünk
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Fábián Tibor: Mesélők lettünk
Szavak, amelyekben élünk – A Hazaszótár rendje
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Szavak, amelyekben élünk – A Hazaszótár rendje
Irodalmi est: derűt visznek a székely irodalommal
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Irodalmi est: derűt visznek a székely irodalommal
Szavak, amelyek összekötnek – több tízezren olvassák fel Lackfi János műveit
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Szavak, amelyek összekötnek – több tízezren olvassák fel Lackfi János műveit
Töréspontok emlékezete – misztikum és valóság a Pokoltó körül
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Töréspontok emlékezete – misztikum és valóság a Pokoltó körül
Mi teszi székellyé a székelyt?
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Mi teszi székellyé a székelyt?
Amikor az örökké széttörik – Pokoltó
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
Amikor az örökké széttörik – Pokoltó
Novellákban egy kisvárosi család története
Hét év után új kötettel jelentkezett a kézdivásárhelyi Borcsa Imola. A Majd megérted cím alatt egybefűzött, egymással szoros tartalmi kapcsolatban álló novellákból egy székelyföldi kisvárosi család története bontakozik ki.
Novellákban egy kisvárosi család története
Czilli Aranka: Kérdések
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Czilli Aranka: Kérdések
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!