Aki csigaházból figyelte a nagyvilágot, avagy Nagy Borbála emlékezete
Fotó: Forrás: Teodorescu Nagy Réka archívuma
Nem volt hangos élete, de volt benne tartás, méltóság és végtelenül sok munka. Talán így összegezhetnénk azt az emberi és szellemi utat, amelyet Nagy Borbála bejárt, s amelyről most, hosszú évtizedek hallgatása után könyv formájában is tanúskodhat.
Nagy Lilla
2025. május 17., 18:522025. május 17., 18:52
2025. november 12., 17:122025. november 12., 17:12
A 10. Csíkszeredai Könyvvásár egyik emlékezetes pillanata volt A huszadik század csigahéjban című kötet bemutatója. A könyv Nagy Borbála életének és korának különös, mégis sokaknak nagyon ismerős lenyomata. A kötet megjelenése önmagában is egy kis irodalomtörténeti állomás, hiszen Nagy Borbála már régen eltávozott közülünk, kéziratban maradt emlékezéseit pedig családja őrizte meg. Végül a Kriterion Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A bemutatón Gaal György irodalomtörténész és H. Szabó Gyula író-szerkesztő idézték meg az írónő személyét, munkásságát, s egy letűnt, mégis emlékezetekben eleven, élő korszakot.
Egy nő története a történelem sodrában
Nagy Borbála sorsa élesen tükrözi a huszadik század kelet-európai fordulatait, a „rövid századot”, ahogy H. Szabó Gyula fogalmazott a kötet bemutatóján.
Fiatal tanárként élte meg a második világháború előtti, majd alatti káosz uralta éveket. Amikor 1940-ben Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, Nagy Borbála nem tudott a szülőföldjén, Csíkszeredában elhelyezkedni: reálgimnázium nem volt itt, a polgári iskolákban pedig nem volt szükség egyetemi végzettséggel rendelkező tanárokra. Így került Kolozsvárra, ahol a De Gerando Leánygimnáziumban, majd annak román utódintézményeiben tanított, főként filozófiát, pedagógiát és idegen nyelvet.
Fotó: Forrás: Teodorescu Nagy Réka archívuma
A történelem azonban nem hagyta nyugodni. 1944 augusztusában, Románia oldalváltásával ismét fenekestül felfordult minden. Ahogyan az emlékiratban írja, „ugyanolyan felkészületlenül érte az országot, mint 1916-ban” a csapás. Menekülés, bujkálás, orosz bevonulás – még a férje, az ügyész is hadifogságba került. És mégis: Nagy Borbála maradt. Mert amikor menekülni kellett volna, ő inkább kockáztatott, hogy ne foszthassák ki lakását, mint sokakét. És maradt, amikor a történelem darálója újra meg újra be akarta őrölni a személyes életet, a nemzetet, a hétköznapok csodáit.
Egy tanári pálya mozaikjai
A háború után sem lett könnyebb. Borbála tanári pályája Kolozsvár különböző iskoláiban folytatódott – minden évben más és más intézményben tanított, attól függően, hol akadt számára hely.
Utolsó aktív éveit a mai Báthory István Líceumban töltötte, ahonnan 1959-ben ment nyugdíjba. És ahol a tanítás véget ért, ott kezdődött el az írás. Vagy talán pontosabban: felszabadult az az igény, belső inger, amit évtizedek alatt magában hordozott.
Ahogy Gaal György fogalmazott: „Panasszal nem találkozunk nála. Ez a furcsa. Mert nem lehetett könnyű, de ő mégis méltósággal vitte végig.”
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
Regények, amelyek túlmutatnak a határokon
1974-ben jelent meg első regénye, A csíki boszorkány, ami óriási siker volt. Több mint 18 ezer példányban adták ki, ami akkoriban szinte elképzelhetetlen volt egy romániai magyar könyv esetében. A történet a 12. századba vezeti az olvasót, ahol egy erdélyi főúri lányt boszorkányság vádjával halálra ítélnek – ám a regény sejteni engedi, hogy hősnője megszökik a sorsa elől. És innen indul a történelmi regények hosszú sora: Trójai Kasszandré 1979-ben, Őrült Johanna 1981-ben, Claudia 1984-ben, a római masszőrnő története, aki a bizánci örömlányból lett császárné – ezek a regények földrajzi és időbeli határokat szelnek át, Spanyolországtól Bizáncig, a római kortól a középkorig, miközben mindvégig egyetlen erdélyi magyar nő gondolkodása és érzékenysége szövi össze őket. Még halála után is jelentek meg művei: 1996-ban A vén kapitányné, majd 2014-ben Az áruló avar kagán. Az írás számára nem csupán alkotás volt, hanem kutatás, emlékezés, és mindenekfelett önazonosság. Kiélhette benne életének mozgatórugóit: a kutatást, az ez általi tanulást, végül az írás révén a tanítást.
Fotó: Forrás: Teodorescu Nagy Réka archívuma
A huszadik század belülről
A huszadik század csigahéjban különleges kötet. Nemcsak azért, mert visszaadja Nagy Borbála hangját, hanem mert egy női hangot ad a történelemnek – olyat, amelyet túl gyakran felejtettünk ki a krónikákból. A könyv memoárszerű naplójegyzetek sorozata, melyek a nagy politikai fordulatok, mint a háborúk, a forradalmak, a rendszerváltás mellett az emberi hétköznapokat is megmutatják.
A lánya, Teodorescu Nagy Réka gondozta kötetbe az emlékiratokat, a naplójegyzeteket – köztük a kolozsvári 1989 decemberének drámai perceit, amikor a szerző az erkélyről figyelte a tüntetéseket, a katonák mozgását, és az Iliescu-korszak hajnalát. Ezek a személyes megfigyelések olyan történelmi dokumentumok, amelyek egyszerre intim és közösségi emlékezetet hordoznak.
A bemutatón Gaal György irodalomtörténész és H. Szabó Gyula író-szerkesztő idézték meg az írónő munkásságát
Fotó: Csíkszeredai Könyvvásár
A csigaház, mint menedék és kilátó
Nagy Borbála világa nem harsány, nem forradalmi, nem teátrális. Sokkal inkább olyan, mint egy csigaház: kívülről kicsiny, belülről végtelen tágas. Ebbe a csigaházba vonult vissza írni, tanítani, emlékezni, és most, a könyv révén, kitekinteni.
Ez a könyv nem hangos, nem politikai, de annál fontosabb. Mert emlékeztet, hogy a nagy történelem közepette is ott a kis történet: az ember, a család, a tanítvány, a háborúban menekülő anya, a pincében remegő tanárnő, a tanári asztal fölé hajló írónő. És ahogy Gaal György fogalmazott: „Panasszal nem találkozunk nála. Ez a furcsa. Mert nem lehetett könnyű, de ő mégis méltósággal vitte végig.”
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Az elveszett üvegszem
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Az elveszett üvegszem
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
A magyar boszorkány újraéled – egy könyv, amely a hiedelmeink sötét, mégis ismerős világát tárja fel
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
A magyar boszorkány újraéled – egy könyv, amely a hiedelmeink sötét, mégis ismerős világát tárja fel
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete: Horváth Gábor új megközelítése
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete: Horváth Gábor új megközelítése
Erősebb nálam – A vágy, ami nem kér bocsánatot
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Erősebb nálam – A vágy, ami nem kér bocsánatot
A mesékben ott a világ – Benedek Elek öröksége és a mesék ma is érvényes üzenete
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
A mesékben ott a világ – Benedek Elek öröksége és a mesék ma is érvényes üzenete
Emberközpontúság és sajátságos humor – Márai Sándor hagyatéka
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Emberközpontúság és sajátságos humor – Márai Sándor hagyatéka
Kritikai szemlélet és szabadságvágy – Cs. Gyimesi Évára emlékezünk
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Kritikai szemlélet és szabadságvágy – Cs. Gyimesi Évára emlékezünk
Aki szelíd iróniával reagált a világ igazságtalanságaira
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.
Aki szelíd iróniával reagált a világ igazságtalanságaira
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!