Másképp csábítanak: a tavaszi kankalin és a kerek repkény

A gyökereket nagyon kora tavasszal kell begyűjteni, amikor még csak apró levélkéi látszódnak. Később a növény használja a gyökerekben raktározott tápanyagokat és hatóanyagokat, így számunkra már nem értékes. Biztosan kell tudni felismerni ebben az állapotában, határozzuk figyelmesen. A levelekben kevesebb a hatóanyag, ezért ennek felhasználása gyógynövényként nem annyira elterjedt. A zsenge és friss leveleit salátanövényként lehet fogyasztani mértékkel, van olyan ismerősöm, aki nagyon szereti így és alig várja, hogy kora tavasz legyen. Aki szereti a rukkolát, annak esélyes, hogy ez is fog ízleni. Sárga virágait is fogyaszthatjuk, nagyon kellemes aromájuk van nyersen is.

Sokféle fermentált üdítőitalba szoktam áztatni, de egyszerűen limonádéba is lehet. Dekorációnak is nagyon szép, sós és édes ételekhez is jól lehet társítani. Én ki szoktam húzkodni a virágokat, de ollóval is le lehet vágni. Jól tárolható hűtőben, tegyük egy dobozkába, alul tegyünk egy darab papírtörlőt, és spricceljük be vízzel, majd a virágokat is. Pár naponta kicsit vízzel fel lehet frissíteni, és tovább lehet így szépen tárolni, akár egy hétig is.

Nem téveszthető össze más növénnyel, csak közeli rokonaira hasonlít, amelyek szintén gyógynövények és ehetőek is. A szártalan kankalin (P. vulgaris) korábban virágzik, és gyakran ültetik dísznövényként is. Virágait a talajhoz közel hozza, nem hosszú virágszáron, mint a tavaszi kankalin. Jobban hasonlít a sudár kankalinra (P. elatior), hiszen ennek a fajnak is hosszú a virágszára. Ritkább találatnak számít, hegyvidéki régiókban szoktam találkozni vele kirándulás közben. Szembetűnő különbség, hogy kicsit fakóbb sárgák a virágai, és nagyon kinyíltnak hat a tavaszi kankalinhoz képest, nagyobbak is a szirmai.

A tavaszi kankalin esetében a virágok belsejében narancsszínű foltokat láthatunk, a sudár kankalinnak egyszínűek a szirmai. Ha találkozunk vele, akkor hagyjuk élőhelyén. Kezdőként is gyűjthetjük a tavaszi kankalint, felismerése nem nehéz. Romániában nincsenek védett kankalin fajok, de Magyarországon több faj is védett.

Érdekesség, hogy a narancsszínű foltokkal a beporzók számára ad információt a növény: ezek iránytűként jelzik, hogy merre van a nektár. Ez segíti a beporzást a növény szempontjából, számukra pedig könnyebb hozzáférést biztosít a nektárhoz. Ez más növények esetében is megfigyelhető jelenség, általa mindenki gyorsabban jár jól.

A kerek repkény (Glechoma hederacea) illatos fűszernövényünk, katonapetrezselyemként ismerték régen. Nincs petrezselymes íze, de régen a háziasszonyok azt helyettesítették vele főzés során. Gyakori talajtakaró növényünk, 15–20 cm magasságig nő meg általában. Erőteljesen szaporodik, így sok helyen összefüggő telepeket is alkot. Szerencsére alacsony termete miatt nem zavar sok vizet, gyakori kertekben is, és jól tűri a kaszálást. Félárnyékos részeken, fák alatt és épületek vagy kerítés mellett nagyon jól érzi magát, de napsütötte részeken is lehet látni. Illatos, apró lila virágai sok beporzót csalogatnak, illata nagyon jellegzetes, semmihez sem tudnám hasonlítani. Kicsit mentás, citromfüves, érződik a rokonság.

A kerek repkény felhasználható levesek, raguk, főzelékek és saláták ízesítésére is. De bárhova becsempészhetjük mértékkel, ahova el tudjuk képzelni az ízét. Nálam leggyakrabban üdítőkbe kerül és teába, de lilás virágaival is nagyon szeretek díszíteni. Felső hajtáscsúcsát érdemes salátákhoz keverni, ez még finom zsenge. Kóstoljuk meg először, ha számunkra még ismeretlen ez a növény, aztán csak a fantáziánk szabhat határt neki. Kora tavasztól a nyári hőség megérkezéséig virágzik, így hosszú ideig táplálja a hozzá látogató beporzókat. Mértékkel fogyasszuk, nem csak erőteljesebb íze miatt. Illóolajokban gazdag, emiatt nagyobb mennyiségben irritálhatja a gyomrot. Várandósság és szoptatás ideje alatt kerülendő.

Nem téveszthető össze mérgező növénnyel, közeli rokonára, a borzas repkényre hasonlít, de az valamivel ritkábbnak számít. Nagyobb termete és sűrű szőrözöttsége segít a megkülönböztetésben. Ugyanúgy felhasználható. Kissé hasonlít az ehető borsfűre (Clinopodium vulgare), de ennek rózsaszínesek az ajakos virágai, nem lilásak, és illata bazsalikomos, oregánós. A székelyek vad bazsalikomnak is hívják, később virágzik, most még csak a levelei fejlődnek.

A kertben, amikor a repkények mellett sétálok, mindig érződik a finom illata a levegőben. Hasonló élmény, mint vadkakukkfű virágzás alatt. Fedezzük fel a környékünkön ezeket a hasznos növényeket, és biztos határozás után használjuk is őket. A tavasz életerejét így tudjuk leginkább magunkba szippantani: fogyasszuk a vidékünk által felkínált alapanyagokat. Szoros kapcsolatunk csak így lehet vele.