Fűszernövények a kosárban, desszerteken, savanyúságban

A virágokat mindenképp javaslom kipróbálni, könnyedén kihúzhatóak kettesével, picit rá kell csípni a virágokra és már kerülhet is a dobozkába. Nem érdemes levágni az egész növényt, csak kicsipkedni a virágait. Az élénkebb színűeket érdemes gyűjteni, a fakóbbak idősebbek és rövidebb ideig fogják bírni a tárolást. Sokféle élőhelyen előfordul, de kedveli a bolygatott területeket. Emiatt figyeljünk oda, ha csak tiszta helyről gyűjtsük be. Leginkább félárnyékos élőhelyeken, fák árnyékában alkot nagyobb telepeket, a tűző napot nem kedveli.

Összetéveszthető rokon fajaival, de ezek is ehetőek és gyógynövénynek számítanak. Hasonlít rá a bársonyos árvacsalán (L. amplexicaule), de ennek a fajnak a hajtáscsúcsa nem bíboros színű, csak zöldes. A levelei vese alakúak és örvösen helyezkednek el. Igazából csak az ajakos virágai hasonlítanak a piros árvacsalánra, de ha a növényt jól megfigyeljük, akkor látszanak a különbségek. A foltos árvacsalán (L. maculatum) is hasonló virágokkal rendelkezik, leveleinek formája is közel azonos, de nem bíboros a hajtáscsúcs és fehér mintázat tarkítja a zöld leveleit.

A podagrafű (Aegopodium podagraria) egy vadon termő fűszernövényünk, a zellerfélék családjába tartozik. Illata és íze is zelleres, finom fűszeres. Félárnyékos és árnyékos részek gyakori növénye, telepeket alkot és agresszíven terjedhet. A kertben sokak számára bosszúságot okoz a jelenléte, de jó hír, hogy fogyasztható és begyűjtéssel tudjuk a leginkább ritkítani az állományt.

Ha rendszeresen levágjuk vagy kaszáljuk a kertben a podagrafüves állományokat, akkor mindig zsenge leveleket hoz és nem csak tavasszal élvezhetjük a fogyasztását. Az idősebb leveleket nem érdemes gyűjteni, a frissek ízletesebbek és jobb az állaguk is. Főzelék és leves is készülhet belőle, de például nálam gyakran készül szárított fűszerőrlemény belőle és reszelt káposztával is szoktam fermentálni savanyúságként. Teája is fűszeres ízű, enyhe gyulladáscsökkentő és antimikrobiális hatású. Régen köszvény esetén gyakorta használták, vizelethajtó tulajdonsága miatt.

A félárnyékos részeket kedveli, erdők és ligetek szélein gyakorta alkot telepeket. A tavaszi időszakban a zsenge hajtásait olykor az őzek is legelik, gyakorta látok rágásnyomokat a növényeken. Sűrű állományai talajtakarók, ezáltal csökkenti a talajfelszíni párolgást és támogatja a vízmegtartást. Jól érzi magát a diófa alatt is, nálam például a diófák alatt sok helyen előfordul a kertben, ez mindenképp egy előnyös tulajdonsága. Létezik dísznövényként tarkalevelű változat is (Aegopodon podagraria ‘Variegatum’), a levelei fehéres mintázattal tarkítottak. Ugyanúgy fogyasztható, csak dekoratívabb a megjelenése. Árnyékos kertek gyakori kihívása, hogy milyen növényeket lehetne telepíteni, úgy, hogy jól is érezzék magukat. Csak olyan árnyékos helyre ültessük, ahol más növény nem igazán él meg, nálam a sötétebb kerti részeken kevésbé agresszív, de talajtakaróként hasznos. Épületek közé, ahol korlátolt a terjedése, de mégis jótékony lehetne a jelenléte. Másképp nem javasolt a kertbe bevinni, legyünk óvatosak vele.

Fermentált podagrafüves káposztasavanyúság

Összetevők:

• 1 kg reszelt káposzta

• 1 nagy csokor podagrafű, ízlés szerint

• 20–30 g só

Elkészítés:

A káposztát megtisztítás után gyaluljuk (reszeljük) le, a megmosott podagrafüvet aprítsuk át, majd keverjük alaposan össze. Adjuk hozzá a pontosan kimért sót, én 30 g sóval szeretem készíteni, hogy elég sós legyen a végeredmény. 20 g alá semmiképp se menjünk kilónként, mert a sikeres tejsavas erjedést ez biztosítja. Keverjük át az alapanyagokat, átgyúrni is lehet a sóval, takarjuk le az edényt legalább egy órára. Ez idő alatt a keverék kiengedi a levét és meglágyulnak kellően a zöldségek. Tiszta befőttesüvegeket használjunk, nem kell sterilek legyenek. Ebbe nyomkodjuk bele a zöldségeket kissé kicsavarva, az üveg maximum háromnegyedéig. A saját sós levével öntsük fel, picike rést hagyjunk szabadon, majd zárjuk le szorosan új vagy jól záródó tetővel.

Próbáljátok ki a savanyúságot, ha találtok podagrafüvet, de szárítani is érdemes a téli hónapokra belőle. A piros árvacsalán virágaival húsvéti fogásokat is feldobhatunk, a megszokott alapanyagok mellé csempészhetünk egy kis újdonságot is.

korábban írtuk

Az ibolyák és hangyák titkos kapcsolata

A medvehagymaszezon érkezéséig érdemes megismerkednünk a kígyóhagymával. Ez az aromás fűszernövény sokféle étel különleges kiegészítője lehet. Az ibolyák sem csupán illatukkal hódítanak, virágaikból meglepően számtalan finomság készíthető.

korábban írtuk

Fontos megkülönböztetni: mérgező vagy ehető?

A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.

korábban írtuk

Kora tavaszi vadon termő fűszernövények

A hó olvadásával lehetőségünk adódik, hogy vadon termő korai fűszernövényeket gyűjtsünk. Megismerkedünk az érdes vadhagymával, valamint az erdei gyömbérgyökérrel, melynek különleges aromáival sokféle ételt és italt fűszerezhetünk.