Az ibolyák és hangyák titkos kapcsolata

Az ibolyák levele is fogyasztható, ezekből a zsengéket érdemes választani, de nem különösebben ízletesek. Számomra a textúrájuk sem vonzó, emiatt én az ibolya leveleit nem fogyasztom. Fontos tudni, hogy nem szabad túlzásba vinni az ibolya fogyasztását, tartsunk mértéket. Szaponintartalma miatt nagyobb mennyiségben gyomorpanaszokat okozhat, és enyhén hashajtó is lehet. Gyógynövényként ezt célzottan is tudjuk használni, főleg megfázás és felső légúti betegség esetén segítség lehet, jó nyálkaoldó és enyhe gyulladáscsökkentő hatása miatt. Tea vagy szirup, szörp formájában is tartsunk mértéket, ezek a formák koncentráltak és gyógynövényként kezeljük. Ha az íze miatt szeretjük az ibolyás készítményeket, akkor tudatosan érdemes csak fogyasztani.

Romániában nincs védett ibolyafajunk, de Magyarországon van 3 védett faj is, ezért érdemes csak az illatos ibolyát keresnünk, a védett fajok halványlilák, és az egyik sárga ezek közül. Romániában hegyvidéki régiókban fordulnak elő ritka ibolyafajok, ezeket érdemes kímélni. Ibolyát nem nehéz találni, gyakorta előfordul gyümölcsösökben, félárnyékos ligetekben, de a napsütötte domboldalakon is. Tiszta helyről gyűjtsük mindenképp, ez alapvető szabály. Csak bőséges állományból érdemes gyűjteni, és a „jut is, marad is” elven, kicsit innen és kicsit onnan. Ne látszódjon, hogy leszedtünk belőle, így marad a beporzók számára is bőségesen.

Érdekesség, hogy az ibolyák és a hangyák között szoros kapcsolat van. A hangyák kimondottan vadásszák az ibolyamagokat, de meglepően nem a magokat fogyasztják el, csak a rajtuk lévő zsíros bevonatot, amit hangyakalácsnak hívnak. Ez a zsíros függelék értékes tápanyagokban, és kiváló hangyacsemege. A magok rosszul is csíráznak, ha nem eszik le a hangyák ezt a bevonatot róluk. Emiatt az ibolyáknak fontos, hogy a hangyák rátaláljanak ezekre az apró kis magokra. Nagyon sokszor beviszik a bolyba, majd a hangyakalács elfogyasztása után a magokat kihordják a közeli hangyaszemétdombra. Ez tápanyagokban gazdag, és ideális környezet a magok kicsírázásához, hiszen sokféle növényi törmeléket és hulladékot hordanak rá rendszeresen a szorgos hangyák.

A vadhagymák között nemsokára megérkezik a medvehagyma ideje is, de addig még megismerkedünk egy ízletes vadhagymafajjal. A kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), népi nevén vadpóré, gyakori fűszernövényünk, sokkal könnyebben beszerezhetjük, mint a medvehagymát. Medvehagymáért jól ismert lelőhelyekre kell ellátogatnunk, de amíg a levelek elérik a megfelelő méretet a gyűjtéshez, addig érdemes megtanulnunk a kígyóhagyma felismerését és felhasználását. A régi népi hiedelemmel ellentétben ehető, de például én is mérgezőnek tanultam dédimamától.

A többi faj inkább snidlingszerű levelekkel rendelkezik, a kígyóhagyma pedig inkább a fűfélékre hasonlít megjelenésben. A levelek talajközeli részén csíkos pálhaleveleket keressünk a biztonságos felismeréshez, ez egy vékony lehúzható hártya. A mérgező fajoknak nincs ilyen pálhalevelük, így biztosra meg tudjuk különböztetni azoktól. Ha találni szeretnénk, akkor patakparton vagy gyümölcsfák alatt keressük. Idősödve húsos lesz, főleg a talajközeli résznél. Egy növény 3–5 levelet is fejleszt, ezek szárölelők. Fiatalon 2–3 leveles állapotú, de a kifejlett példányokon akár 5 levél is lehet. Virága egy gömb alakú fürt, a gömb sarjhagymákból áll (bulbilli), ezek között hozza lila virágait. Fűszernövényként frissen, szárítva, de fagyasztva is fogyasztható. Vágjuk apróra vagy harapjuk zöldhagyma-szerűen, ízletes csemege egészen a nyári hőség megérkezéséig. Nálam most éppen fermentált savanyúság készül belőle, reszelt káposztához fogom aprítani, és 3–4 hétig fogom erjeszteni sós lében. Érdemes kísérletezni vele, amihez a hagymás ízeket el tudjuk képzelni, oda jól társítható lesz.

Összetéveszthető a súlyosan mérgező őszi kikerics (Colchicum autumnale) húsos leveleivel. Már elkezdtek bújni, és azonos élőhelyen, egymás mellett is gyakran előfordulnak. A kikerics mérgezése halálos kimenetelű is lehet, ezért fontos megtanulni a felismerését. A kikerics levelei nagyon fényesek, és sokkal szélesebbek, mint a kígyóhagymáé. Kirándulás közben leveleire rálépve hangosan roppanó hangot hallatnak, húsos állaguk miatt. Nincs hagymás illatuk, de a levelek szélességéből és fényességéből már távolról is látszódik, hogy kikericcsel van dolgunk. Legyünk figyelmesek az enyhén mérgező tyúktaréj (Gagea spp.) fajok levelére is. Nemsokára már mindenfelé fognak virágozni apró sárga virágaikkal, de virágzás előtt hasonlít a levelük. A kígyóhagyma 2–3 szárölelő levelével szemben a tyúktaréj fajok egyesével hozzák a leveleiket. Ezek kicsit fényesebbek, és nincs semmilyen illatuk.

Kosarunkba csak a magabiztosan meghatározott növények kerüljenek bele. A vidékünkre érkező lehűlés kicsit lassít a tavasz berobbanásán, ez előnyös lehet a hűvösebb időszakot kedvelő tavaszi növények szempontjából. Tovább velünk maradnak, és nem késsük le a begyűjtésüket sem. Ha találunk bőséges állományokat, akkor próbáljuk ki a káposztás kígyóhagyma savanyítását, és dobjunk fel egy hétköznapi reggelit az illatos ibolya virágaival. Nem fogjuk megbánni!