Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
2025. december 24., 17:252025. december 24., 17:25
2025. december 24., 17:272025. december 24., 17:27
Fotó: Olti Angyalka
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
2025. december 24., 17:252025. december 24., 17:25
2025. december 24., 17:272025. december 24., 17:27
Kirepedt a bejgli, nem érkezett meg időre a megrendelt csomag, még dolgozni kell 24-én délelőtt, még hátra van a takarítás, összetörött a kedvenc karácsonyfagömbünk, még nincs kész a káposzta, még ez, még az – rohanunk és bosszankodunk is, ha netán úgy érezzük, hogy ilyen dolgok miatt nem lesz tökéletes a karácsony. De vannak olyan élethelyzetek, amikor mindez eltörpül, és vannak olyanok, akik örülnének a kirepedt bejglinek, akik boldogan ülnének a nem tökéletes fenyőfa mellé, csak hogy együtt legyenek a családdal, hogy otthon legyenek. S noha tudják, hogy jó helyen és jó kezekben vannak, a kórházban tölteni a karácsonyt – a betegségen túl – mégis egy terheltebb helyzet lelkiekben.
Fotó: Olti Angyalka
Akinek az állapota megengedi, azt hazaengedik ilyenkor, ha úgy látják jónak az orvosok, viszont, akiknek elengedhetetlen – olyan az állapotuk, kezelés, kivizsgálás alatt állnak stb. – bent kell maradjanak. Sipos Mónika Rebeka unitárius lelkésznő, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház kórházlelkésze úgy látja, aki tudja azt, hogy beteg és az egészsége érdekében bent kell maradjon, belenyugszik, mert gyógyulni akar, és azt mondja, hogy bár karácsony, a szeretet ünnepe van, és a családdal kellene az ünnepet tölteni, de mindent meg kell tegyen annak érdekében, hogy meggyógyuljon, mert akkor hamarosan hazaengedik, és újra velük lehet.
Olyan szép az, hogy például a fiatalok elég sok helyről az egyházközségekből elmentek és elvittek egy bibliai üzenetet, egy kis ajándékot számukra, énekeltek nekik. Tehát azt a nehéz időszakot, amiben ők ott kell legyenek, egy kicsit tudják enyhíteni. Megajándékozottnak érzik magukat a betegek ilyenkor, azt érzik, hogy a külvilág igenis érzékeny arra, hogy ők bent vannak, és átérzik nagyon sokan azt, hogy milyen nehéz bent lenni, főleg ilyenkor.”
Fotó: Olti Angyalka
A kórházlelkész rámutatott, a kórházi alkalmazottak is próbálnak még inkább odafordulni ilyenkor a betegekhez, még többet adni. „Ez egy ilyen kettős dolog a betegeknek, hogy öröm is, hogy rájuk figyelnek, de ugyanakkor fájó is, hogy nem lehetnek otthon az övéikkel.
Egyértelműen nehéz kórházban lenni a betegnek is, de a hozzátartozónak is otthon, amikor arra gondol, hogy most ott kellene legyen az a családtag, ott lenne a helye az asztal mellett, ott lenne a helye a templomban, a fa mellett, és együtt kellene ünnepelni. De mégis ott van a reménység, mert tudják, hogy a kórházban jó helyen, jó kezekben vannak, hogy gyógyítják őket. Függetlenül attól, hogy ünnep, hogy karácsony, de hogy foglalkoznak velük, hogy a fájdalmukat enyhítik, hogy bemennek hozzájuk, hogy ott vannak velük, és vigyáznak másképp is rájuk. És ez egy igazi szolgálat az orvosok, nővérek részéről.”
Fotó: Olti Angyalka
A Székelyudvarhelyi Városi Kórház osztályainak folyósóin ilyenkor gondos kezek karácsonyfát állítanak, karácsonyi díszeket helyeznek el – a kórház dolgozói igyekeznek becsempészni az ünnepet a bennfekvők számára. A Városháza, a különböző civil- és ifjúsági szervezetek, kórusok is kedveskednek a betegeknek – apró csomagokat, kisebb műsorokat visznek ajándékba. Nincs ez másként a gyerekosztályon sem.
Az osztályon minden évben van karácsonyfánk, jön az angyal – a kollégák igyekeznek úgy feldíszíteni, hogy ne lássák a gyerekek, akik, amikor kijönnek a kórtermekből, akkor már ott van a karácsonyfa, és olyan édesek, ahogy gyönyörködnek benne, ahogy örvendenek neki. A gyerekek ilyenkor kapnak csomagot, vagy a város részéről vagy a Caritas részéről, mindig vannak emberek, akik gondoskodnak arról, hogy a bennfekvők ünnepét kicsit szebbé tegyék, amennyire lehet. Jönnek az előtérbe énekelni diákok, különböző kórusok” – mesélte dr. Jancsó Réka, osztályvezető gyermekgyógyász szakorvos. Mint mondta, ilyenkor igyekeznek, hogy minél kevesebben maradjanak bent, akit lehet, hazaengednek karácsonyra.
Fotó: olti Angyalka
De nemcsak a betegeknek nehezebb ilyenkor, hanem az orvosoknak, nővéreknek, mindenkinek, aki ilyenkor ügyeletben van – hiszen ők sem a családjukkal töltik az ünnepet.
De nyilvántartjuk, és nem mindig ugyanaz a személy van ügyeletben ilyenkor. Én általában szenteste itthon voltam, többnyire karácsony első vagy másodnapján voltam ügyeletes. Amíg kisebbek voltak a gyerekeim, nehezen értették, hogy miért nem vagyok otthon. Próbáltam elmagyarázni, hogy vannak beteg gyerekek és nekik szükségük van arra, hogy ott legyünk. Ilyenkor egy kicsit nehezebb volt, mert tettek fel ilyen kérdést, hogy a beteg gyerekek fontosabbak, mint ők? És el kellett magyarázni, hogy nem fontosabbak, de nekik akkor, ott szükségük van orvosi, ápolói segítségre” – emlékezett vissza.
Fotó: Olti Angyalka
A gyerekükkel bent lévő szülőknek sem könnyű ilyenkor. De egy szülőnek az a legnagyobb gond, ha beteg a gyermeke, és az a fontos számára, hogy a gyerek jól legyen – mondja Jancsó Réka. „Amennyire tudom, próbálom a szülőt is támogatni, hogy azt kell nézni, hogy a gyerek jól legyen és helyre jöjjön, mert, ha nem kezelődik ki az adott betegség, lehetnek súlyosabb következményei.
A személyzet ilyenkor megpróbál még jobban mellettük lenni. Karácsonyi énekeket tanítanak nekik, vagy táncolnak, viszünk színes ceruzát, hogy tudjanak színezni, apró figyelmességet, hogy – noha nem tudjuk a szülőt pótolni –, valamelyest enyhítsük a hiányt.”
Fotó: olti Angyalka
A hozzátartozók is igyekeznek, hogy együtt legyenek a beteggel, de ugyanígy igyekszik a lelkész, az orvos, az asszisztens és mindenki, hogy ennek a helyzetnek a fájdalmát enyhítsék – hangsúlyozta Sipos Mónika Rebeka is.
Fotó: Olti Angyalka
Arra is odafigyeltek – akárcsak az elmúlt években –, hogy a sürgősségi osztállyal szemben a kórház udvarára egy nagy adventi koszorút készítsenek. És minden alkalommal imádkoznak a kápolnában a betegekért, azokért, akik bent fekszenek, akiknek fájdalmuk van, és akik várják a gyógyulást – osztotta meg velünk a lelkésznő.
Eljön tehát az ünnep oda is, és megtörténhet a csoda ott is, ahol adott esetben fájdalom és szomorúság van, de ahol van gyógyulás és remény és öröm is.
Fotó: Olti Angyalka
Karácsony van. Estefelé a kórtermek is elcsendesednek, itt-ott még elhangzik halkan egy-egy karácsonyi dal, egy ima. Van, aki még elküldi karácsonyi jókívánságait az ismerőseinek, van, aki elszenderülve gyermekkori karácsonyokról álmodik. A szülészeten felsír egy újszülött.
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: olti Angyalka
Fotó: olti Angyalka
Fotó: olti Angyalka
Fotó: olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Fotó: Olti Angyalka
Még pár nap, és itt a karácsony. Amikor már nincs idő tökéletesre, előkerülnek a legegyszerűbb eszközök: filc, fonal, linóleum. Kézzel készített díszek, amelyek nemcsak a fát, hanem az ünnepet is felöltöztetik.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
Ünnepélyes megnyitóval várja a közönséget a csíkmadarasi Hámor Park Lovasturisztikai- és Lógyógyászati Központ. Fotókiállítás, lovasbemutatók, mozgó kovácsműhely és zenés programok teszik teljessé az eseményt, amely ingyenesen látogatható.
Lassan őszbe hajlanak a napok, mi pedig négyen visszanézünk: Dömös esőáztatta romjai, Cornwall kőkerítései, Hajdúszoboszló medencéi és Mexikó határa mind olyan pillanatokat nyújtottak, amelyek tovább élnek bennünk a nyár után is.
Murzán Mónika, akit idén Erdély Szépének választottak, nemcsak szépségével, hanem belső tartásával is kitűnt a versenyen. Interjúnkban mesélt önismeretről, félelmekről, a felkészülésről, és arról, hogy a valódi szépség a lelki harmóniában rejlik.
szóljon hozzá!