
Tesla egy olyan világról álmodott, amiben az embereket intelligens gépek veszik körül. Ma ez nem is tűnik olyan idegennek
Fotó: forrás: Wikipédia
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra, és talán még többet árul el a technikához fűződő hitünkről és félelmeinkről.
2026. január 05., 16:202026. január 05., 16:20
2026. január 06., 13:192026. január 06., 13:19
Ha Nikola Tesla (1856–1943) ma körülnézne, bizonyára ismerősnek találná a világot – már amennyire ez lehetséges. A zsebben hordható kommunikációs eszköz nemcsak valóság, hanem az emberi figyelem első számú versenyterepe lett. Az okostelefon egyszerre ablak a világra és szűrő, amely algoritmusok logikája szerint rendezi el a valóságot.
A Föld hatalmas agya ma felhőszolgáltatásokban, adatközpontokban és mesterséges intelligenciákban testesül meg, amelyek képesek beszélni, képet alkotni, döntéseket javasolni, de nem viselik a döntések erkölcsi következményeit. A vezeték nélküli energia helyett vezeték nélküli függőségeket exportálunk: értesítéseket, folyamatos jelenlétkényszert, globális figyelemgazdaságot. Eközben a megújuló energia, a geotermikus rendszerek és az energiatárolás valóban terjednek, de politikai és gazdasági konfliktusok közepette, nem a technikai racionalitás tiszta logikája mentén. A világ össze van kötve, mégis fragmentált. Mindenki mindent lát, mégis egyre nehezebb közös valóságról beszélni.
1926 januárjában Nikola Tesla hatvannyolc éves volt, és már inkább legendának számított, mint aktív feltalálónak. A Collier’s magazinban megjelent interjúja nem egy diadalmenet csúcspontján álló tudóst mutat, hanem egy visszavonultan élő, aszketikus figurát, aki csendesen, szinte prófétai nyugalommal tekint előre. Száz évvel később, 2026-ban olvasva a szöveget, nem az a legmeglepőbb, hogy mennyi mindenben lett igaza, hanem az, ahogyan a technológia jövőjét egyetlen erkölcsi és filozófiai keretbe rendezte.
Tesla számára a technika nem önmagáért való fejlődés volt, hanem az emberi kapcsolatok radikális átalakításának eszköze. A vezeték nélküli kommunikációról – amelyet a korabeli nyelv még egységesen wirelessnek nevezett – úgy beszélt, mint ami megszünteti majd a távolságot, és ezzel együtt az emberiség számos baját is. Száz évvel később, az internet, az okostelefonok és a globális hálózatok korában kijelenthetjük: a távolság valóban megszűnt.
Amikor azt mondta, hogy az egész Föld egy hatalmas aggyá válik, pontos metaforát használt arra, amit ma globális információs hálózatként ismerünk. Az azonnali kommunikáció, a zsebben hordható eszköz, amelyen látjuk és halljuk egymást, a világ eseményeinek élő közvetítése: mindez 2026-ban már banális valóság. Az elnöki beiktatások, háborúk, természeti katasztrófák valós időben érkeznek meg a kijelzőinkre, gyakran nagyobb közelségben, mint a saját szomszédaink élete.
Tesla azonban azt feltételezte, hogy a technikai összekapcsoltság automatikusan megértést és harmóniát hoz. A huszonegyedik század tapasztalata inkább azt mutatja, hogy az információ bősége nem feltétlenül jelent bölcsességet. A nagy agy egyszerre lett kollektív tudat és kollektív zaj: félretájékoztatás, algoritmusok által felerősített indulatok és digitális törzsi logikák terepe. Tesla optimizmusa itt nem naivitás, hanem egy olyan korszak lenyomata, amely még hitt abban, hogy a technika erkölcsileg semleges, és jó kezekben szükségszerűen jóra vezet.
Nikola Tesla szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamosmérnök, gépészmérnök, filozófus volt
Fotó: forrás: Wikipédia
Különösen érdekesek ma Tesla elképzelései az energia vezeték nélküli továbbításáról. Ezek a jóslatok száz év elteltével sem váltak valóra a szó szerinti értelemben. Nem repülnek üzemanyag nélküli, távolról táplált repülőgépek, és nem kapunk energiát a levegőből globális hálózatokon keresztül. Ugyanakkor a mögöttes gondolat – a decentralizált, mindenhová elérő energia – a megújulók, az intelligens hálózatok és az energiatárolás formájában mégis megjelent. Tesla itt nem technikai részletekben tévedett, hanem az időtávot becsülte alul: nem néhány év kérdése, hanem egy évszázad sem volt elég az áttöréshez.
A közlekedésről alkotott víziói szintén tanulságosak. A repülés valóban meghaladta az automobil fejlődésének ütemét, de nem váltotta le azt. Nem cseréltük a kerekeket szárnyakra, inkább zsúfoltabb városokat, parkolóházakat kaptunk.
Az interjú egyik legérdekesebb része a földi és napenergia hasznosításáról szóló fejtegetés. Tesla védekezik az örökmozgó vádja ellen, hangsúlyozva, hogy folyamatos, de racionális energiaátalakításról beszél. Ma, amikor a geotermikus energia és a napenergia már nem futurisztikus elképzelés, hanem a túlélés egyik kulcsa, Tesla gondolatai meglepően időszerűek. Nem azért, mert minden részletük helytálló, hanem mert felismerte: az energia kérdése nem technikai luxus, hanem civilizációs alapkérdés.
Talán a legfontosabb tanulság azonban nem egyetlen jóslathoz kötődik, hanem Tesla egész gondolkodásmódjához. Ő a technikát következetesen etikai horizontban szemlélte. A vezeték nélküli világ számára nem pusztán kényelmi újítás volt, hanem az emberi faj egyesítésének eszköze.
A Collier’s-interjú utolsó mondata – miszerint „az öregek álmodnak, a fiatalok látomásokat látnak” – ma különös öniróniával olvasható. Tesla egyszerre volt öreg álmodó és fiatal látó. 2026-ban nem az a kérdés, hogy igaza volt-e, hanem az, hogy mi mit kezdünk azzal a világgal, amelyről azt hitte, jobb lesz pusztán attól, hogy jobban össze van kötve.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
szóljon hozzá!