
Tesla egy olyan világról álmodott, amiben az embereket intelligens gépek veszik körül. Ma ez nem is tűnik olyan idegennek
Fotó: forrás: Wikipédia
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra, és talán még többet árul el a technikához fűződő hitünkről és félelmeinkről.
2026. január 05., 16:202026. január 05., 16:20
2026. január 06., 13:192026. január 06., 13:19
Ha Nikola Tesla (1856–1943) ma körülnézne, bizonyára ismerősnek találná a világot – már amennyire ez lehetséges. A zsebben hordható kommunikációs eszköz nemcsak valóság, hanem az emberi figyelem első számú versenyterepe lett. Az okostelefon egyszerre ablak a világra és szűrő, amely algoritmusok logikája szerint rendezi el a valóságot.
A Föld hatalmas agya ma felhőszolgáltatásokban, adatközpontokban és mesterséges intelligenciákban testesül meg, amelyek képesek beszélni, képet alkotni, döntéseket javasolni, de nem viselik a döntések erkölcsi következményeit. A vezeték nélküli energia helyett vezeték nélküli függőségeket exportálunk: értesítéseket, folyamatos jelenlétkényszert, globális figyelemgazdaságot. Eközben a megújuló energia, a geotermikus rendszerek és az energiatárolás valóban terjednek, de politikai és gazdasági konfliktusok közepette, nem a technikai racionalitás tiszta logikája mentén. A világ össze van kötve, mégis fragmentált. Mindenki mindent lát, mégis egyre nehezebb közös valóságról beszélni.
1926 januárjában Nikola Tesla hatvannyolc éves volt, és már inkább legendának számított, mint aktív feltalálónak. A Collier’s magazinban megjelent interjúja nem egy diadalmenet csúcspontján álló tudóst mutat, hanem egy visszavonultan élő, aszketikus figurát, aki csendesen, szinte prófétai nyugalommal tekint előre. Száz évvel később, 2026-ban olvasva a szöveget, nem az a legmeglepőbb, hogy mennyi mindenben lett igaza, hanem az, ahogyan a technológia jövőjét egyetlen erkölcsi és filozófiai keretbe rendezte.
Tesla számára a technika nem önmagáért való fejlődés volt, hanem az emberi kapcsolatok radikális átalakításának eszköze. A vezeték nélküli kommunikációról – amelyet a korabeli nyelv még egységesen wirelessnek nevezett – úgy beszélt, mint ami megszünteti majd a távolságot, és ezzel együtt az emberiség számos baját is. Száz évvel később, az internet, az okostelefonok és a globális hálózatok korában kijelenthetjük: a távolság valóban megszűnt.
Amikor azt mondta, hogy az egész Föld egy hatalmas aggyá válik, pontos metaforát használt arra, amit ma globális információs hálózatként ismerünk. Az azonnali kommunikáció, a zsebben hordható eszköz, amelyen látjuk és halljuk egymást, a világ eseményeinek élő közvetítése: mindez 2026-ban már banális valóság. Az elnöki beiktatások, háborúk, természeti katasztrófák valós időben érkeznek meg a kijelzőinkre, gyakran nagyobb közelségben, mint a saját szomszédaink élete.
Tesla azonban azt feltételezte, hogy a technikai összekapcsoltság automatikusan megértést és harmóniát hoz. A huszonegyedik század tapasztalata inkább azt mutatja, hogy az információ bősége nem feltétlenül jelent bölcsességet. A nagy agy egyszerre lett kollektív tudat és kollektív zaj: félretájékoztatás, algoritmusok által felerősített indulatok és digitális törzsi logikák terepe. Tesla optimizmusa itt nem naivitás, hanem egy olyan korszak lenyomata, amely még hitt abban, hogy a technika erkölcsileg semleges, és jó kezekben szükségszerűen jóra vezet.
Nikola Tesla szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamosmérnök, gépészmérnök, filozófus volt
Fotó: forrás: Wikipédia
Különösen érdekesek ma Tesla elképzelései az energia vezeték nélküli továbbításáról. Ezek a jóslatok száz év elteltével sem váltak valóra a szó szerinti értelemben. Nem repülnek üzemanyag nélküli, távolról táplált repülőgépek, és nem kapunk energiát a levegőből globális hálózatokon keresztül. Ugyanakkor a mögöttes gondolat – a decentralizált, mindenhová elérő energia – a megújulók, az intelligens hálózatok és az energiatárolás formájában mégis megjelent. Tesla itt nem technikai részletekben tévedett, hanem az időtávot becsülte alul: nem néhány év kérdése, hanem egy évszázad sem volt elég az áttöréshez.
A közlekedésről alkotott víziói szintén tanulságosak. A repülés valóban meghaladta az automobil fejlődésének ütemét, de nem váltotta le azt. Nem cseréltük a kerekeket szárnyakra, inkább zsúfoltabb városokat, parkolóházakat kaptunk.
Az interjú egyik legérdekesebb része a földi és napenergia hasznosításáról szóló fejtegetés. Tesla védekezik az örökmozgó vádja ellen, hangsúlyozva, hogy folyamatos, de racionális energiaátalakításról beszél. Ma, amikor a geotermikus energia és a napenergia már nem futurisztikus elképzelés, hanem a túlélés egyik kulcsa, Tesla gondolatai meglepően időszerűek. Nem azért, mert minden részletük helytálló, hanem mert felismerte: az energia kérdése nem technikai luxus, hanem civilizációs alapkérdés.
Talán a legfontosabb tanulság azonban nem egyetlen jóslathoz kötődik, hanem Tesla egész gondolkodásmódjához. Ő a technikát következetesen etikai horizontban szemlélte. A vezeték nélküli világ számára nem pusztán kényelmi újítás volt, hanem az emberi faj egyesítésének eszköze.
A Collier’s-interjú utolsó mondata – miszerint „az öregek álmodnak, a fiatalok látomásokat látnak” – ma különös öniróniával olvasható. Tesla egyszerre volt öreg álmodó és fiatal látó. 2026-ban nem az a kérdés, hogy igaza volt-e, hanem az, hogy mi mit kezdünk azzal a világgal, amelyről azt hitte, jobb lesz pusztán attól, hogy jobban össze van kötve.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!