
Tesla egy olyan világról álmodott, amiben az embereket intelligens gépek veszik körül. Ma ez nem is tűnik olyan idegennek
Fotó: forrás: Wikipédia
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra, és talán még többet árul el a technikához fűződő hitünkről és félelmeinkről.
2026. január 05., 16:202026. január 05., 16:20
2026. január 06., 13:192026. január 06., 13:19
Ha Nikola Tesla (1856–1943) ma körülnézne, bizonyára ismerősnek találná a világot – már amennyire ez lehetséges. A zsebben hordható kommunikációs eszköz nemcsak valóság, hanem az emberi figyelem első számú versenyterepe lett. Az okostelefon egyszerre ablak a világra és szűrő, amely algoritmusok logikája szerint rendezi el a valóságot.
A Föld hatalmas agya ma felhőszolgáltatásokban, adatközpontokban és mesterséges intelligenciákban testesül meg, amelyek képesek beszélni, képet alkotni, döntéseket javasolni, de nem viselik a döntések erkölcsi következményeit. A vezeték nélküli energia helyett vezeték nélküli függőségeket exportálunk: értesítéseket, folyamatos jelenlétkényszert, globális figyelemgazdaságot. Eközben a megújuló energia, a geotermikus rendszerek és az energiatárolás valóban terjednek, de politikai és gazdasági konfliktusok közepette, nem a technikai racionalitás tiszta logikája mentén. A világ össze van kötve, mégis fragmentált. Mindenki mindent lát, mégis egyre nehezebb közös valóságról beszélni.
1926 januárjában Nikola Tesla hatvannyolc éves volt, és már inkább legendának számított, mint aktív feltalálónak. A Collier’s magazinban megjelent interjúja nem egy diadalmenet csúcspontján álló tudóst mutat, hanem egy visszavonultan élő, aszketikus figurát, aki csendesen, szinte prófétai nyugalommal tekint előre. Száz évvel később, 2026-ban olvasva a szöveget, nem az a legmeglepőbb, hogy mennyi mindenben lett igaza, hanem az, ahogyan a technológia jövőjét egyetlen erkölcsi és filozófiai keretbe rendezte.
Tesla számára a technika nem önmagáért való fejlődés volt, hanem az emberi kapcsolatok radikális átalakításának eszköze. A vezeték nélküli kommunikációról – amelyet a korabeli nyelv még egységesen wirelessnek nevezett – úgy beszélt, mint ami megszünteti majd a távolságot, és ezzel együtt az emberiség számos baját is. Száz évvel később, az internet, az okostelefonok és a globális hálózatok korában kijelenthetjük: a távolság valóban megszűnt.
Amikor azt mondta, hogy az egész Föld egy hatalmas aggyá válik, pontos metaforát használt arra, amit ma globális információs hálózatként ismerünk. Az azonnali kommunikáció, a zsebben hordható eszköz, amelyen látjuk és halljuk egymást, a világ eseményeinek élő közvetítése: mindez 2026-ban már banális valóság. Az elnöki beiktatások, háborúk, természeti katasztrófák valós időben érkeznek meg a kijelzőinkre, gyakran nagyobb közelségben, mint a saját szomszédaink élete.
Tesla azonban azt feltételezte, hogy a technikai összekapcsoltság automatikusan megértést és harmóniát hoz. A huszonegyedik század tapasztalata inkább azt mutatja, hogy az információ bősége nem feltétlenül jelent bölcsességet. A nagy agy egyszerre lett kollektív tudat és kollektív zaj: félretájékoztatás, algoritmusok által felerősített indulatok és digitális törzsi logikák terepe. Tesla optimizmusa itt nem naivitás, hanem egy olyan korszak lenyomata, amely még hitt abban, hogy a technika erkölcsileg semleges, és jó kezekben szükségszerűen jóra vezet.
Nikola Tesla szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamosmérnök, gépészmérnök, filozófus volt
Fotó: forrás: Wikipédia
Különösen érdekesek ma Tesla elképzelései az energia vezeték nélküli továbbításáról. Ezek a jóslatok száz év elteltével sem váltak valóra a szó szerinti értelemben. Nem repülnek üzemanyag nélküli, távolról táplált repülőgépek, és nem kapunk energiát a levegőből globális hálózatokon keresztül. Ugyanakkor a mögöttes gondolat – a decentralizált, mindenhová elérő energia – a megújulók, az intelligens hálózatok és az energiatárolás formájában mégis megjelent. Tesla itt nem technikai részletekben tévedett, hanem az időtávot becsülte alul: nem néhány év kérdése, hanem egy évszázad sem volt elég az áttöréshez.
A közlekedésről alkotott víziói szintén tanulságosak. A repülés valóban meghaladta az automobil fejlődésének ütemét, de nem váltotta le azt. Nem cseréltük a kerekeket szárnyakra, inkább zsúfoltabb városokat, parkolóházakat kaptunk.
Az interjú egyik legérdekesebb része a földi és napenergia hasznosításáról szóló fejtegetés. Tesla védekezik az örökmozgó vádja ellen, hangsúlyozva, hogy folyamatos, de racionális energiaátalakításról beszél. Ma, amikor a geotermikus energia és a napenergia már nem futurisztikus elképzelés, hanem a túlélés egyik kulcsa, Tesla gondolatai meglepően időszerűek. Nem azért, mert minden részletük helytálló, hanem mert felismerte: az energia kérdése nem technikai luxus, hanem civilizációs alapkérdés.
Talán a legfontosabb tanulság azonban nem egyetlen jóslathoz kötődik, hanem Tesla egész gondolkodásmódjához. Ő a technikát következetesen etikai horizontban szemlélte. A vezeték nélküli világ számára nem pusztán kényelmi újítás volt, hanem az emberi faj egyesítésének eszköze.
A Collier’s-interjú utolsó mondata – miszerint „az öregek álmodnak, a fiatalok látomásokat látnak” – ma különös öniróniával olvasható. Tesla egyszerre volt öreg álmodó és fiatal látó. 2026-ban nem az a kérdés, hogy igaza volt-e, hanem az, hogy mi mit kezdünk azzal a világgal, amelyről azt hitte, jobb lesz pusztán attól, hogy jobban össze van kötve.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Különleges koncerttel zárja az évet a 4S Street zenekar: december 27-én a fiúk hazatérnek Gyergyószentmiklósra, hogy a Basilides Tibor Sportcsarnokban tartsák meg az OTTHON című koncertjüket. A zenekar gitárosával, Fülöp Loránddal beszélgettünk.
Még pár nap, és itt a karácsony. Amikor már nincs idő tökéletesre, előkerülnek a legegyszerűbb eszközök: filc, fonal, linóleum. Kézzel készített díszek, amelyek nemcsak a fát, hanem az ünnepet is felöltöztetik.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
szóljon hozzá!