/ Penna

Kétségtelen, hogy az elmúlt hét eseménye a határon túli magyarok vonatkozásában a kettős állampolgárságról szóló Martonyi János-nyilatkozat volt.

Fázom – mondta a barátom. Értetlenül néztem rá, hiszen a kávézóban, ahol ültünk, nem volt hideg.

A tizenkét évvel ezelőtti parlamenti választások estéjén közel tucatnyi fiatal ember ült egy hosszú asztal mögött: Magyarország győztes politikai formációjának vezetői.

Kibírtuk. Nem mind, sajnos nem. Mert sokan belehaltak és vasárnap, amikor ez a nyolc esztendő véget ér, nem örülhetnek itt, velünk.

Innen Erdélyből, a Székelyföldről feszült figyelemmel fogjuk követni a hétvége magyarországi történéseit.

Ahhoz képest, hogy egyéves jogi huzavona után – kényszerűségből –  ismét Országos Tanácsot hívott össze Gyergyószentmiklósra a Magyar Polgári Párt (MPP), igazán csendes a közélet.

Zsülike beteg. Eltörött a lábujja, és ez egy lónál egyáltalán nem csekélység. A jelen helyzet szerint van esély a gyógyulásra, ami egy ló esetében egyben az életben maradást is jelenti. A csökkentett értékű feltámadást.

Sosem tagadtam, hogy Gémesiék kicsinyke Ferenckéje első számú kedvencemmé nőtte ki magát...

Az állampolgár, az aki havonta rendszeresen kifizeti azt a bizonyos megszabott biztosítási összeget, felkéretik, maradjon egészséges, vagy fizessen…

Mégis, mire kellett a tolvajoknak a Krisztus-szobor meg a két harang? Bizonyára nem a villanycsengőt akarták helyettesíteni harangokkal kies kis lakukban...

Az utóbbi időkben, olyan ütemben kezdtek letartóztatni korrupcióval gyanusított polgármestereket, hogy felcsillant sokakban a remény...

Az internetet böngészve csak ritkán csábulok el a tolakodó reklámoktól, most mégis bűnbe estem.

Szűk két hétre rántották össze az oktatási törvénytervezet közvitára szánt időszakát. A törvény ugyan harminc napot ír elő, mégsem ezt tartom a legbosszantóbbnak.

Itt van ez a Föld órája nevet viselő nemzetközi kampány, melynek célja, hogy a világ legnagyobb klimavédelmi akciójaként felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás veszélyeire, s melyre én is rábólintottam, mondván milyen ügyes.

Egy nemzeti szimbólum veszélyes, egy felvonulás pedig melegséggel kell, hogy eltöltse a vásárhelyiek szívét?

Szinte röhejes már, ahogyan a magyarországi törpepártok olykor felfedezik maguknak a határon túli magyarokat.

Özönlik a nép Gábor Áron ágyújára. Aki azt állítja, hogy mindezt borítékolni lehetett volna, azzal vitába szállnék. Manapság ugyanis nagyon kevesen járnak múzeumba. És hogy ezért ki a hibás? Részben nyilván a múzeumok.

A hír szent, a vélemény szabad. Mondom, a vélemény, vagy az érdemi hozzászólás és kritika. Ha már az újságíró és a publicista az olvasóért viszi vásárra a bőrét.