Leírhatnám most, milyen eufória uralkodott el rajtam március 15-én, de nem teszem. Írhatnék az egyre inkább felpörgő magyarországi választási kampányról, de ezt sem teszem. Lesz még idő rá. Egész másról írok – pontosabban idézni fogok egy cikkből. Néha elég csak ahhoz nyúlni, amit már egyszer, szakszerűen leírtak. Aztán, mivel nekem az a feladatom, hogy az olvasót hasznos információkkal segítsem és ellássam, sőt, azokat amint a tudomásomra jutnak, el ne hallgassam, közzéteszem néhány kulcsmondatát annak a cikknek, amit még 2008-ban közölt a Kisalföld. Amint látom, sokakat foglalkoztat az internetes fórumozás, nézzük hát meg együtt a téma hátterét és a Kisalföld cikkét: „Korunk nagy vívmánya, az internet, hatalmasra tárta a kommunikáció ablakát, ugyanakkor fontos ajtókat be is zárhat, ha nem vigyázunk. Egyre többen fejtik ki egy-egy téma vagy hír kapcsán véleményüket az interneten.(…) A hozzászólások gyakran kritikák, de nem építő jellegű vélemények, sokkal inkább agresszív, frusztrált megnyilvánulások.” A lapnak nyilatkozó Jávorszky Edit pszichológus szerint a rendszeres fórumozók vagy sok időt töltenek el a számítógép előtt, vagy nincsenek jó, tartalmas emberi kapcsolataik. „De leginkább persze mindkettő jellemző. Számukra a gép a partner, a kapcsolat. Akik pedig a világhálót arra használják, hogy durva megjegyzéseket fűzzenek a hírekhez, mások beszámolóihoz, általában alacsony önbecsülésűek, akik nincsenek jóban sem a világgal, sem önmagukkal” – mondta a szakember, hozzátéve: mindenkiben megvannak az agresszív ösztönök, de szocializálódásunk alatt megtanuljuk ezeket kontrollálni. Az interneten viszont megtehetünk olyasmit is, amit személyes kapcsolatainkban sohasem mernénk. Olyan ez, mint a tömegjelenség: elveszik az egyéni felelősség. Ez a magyarázata annak is, miért negatív a hozzászólások egy része, hiszen a dicsérethez, jó szóhoz nem kell bátorság, a megalapozott kritikát sem kell álnév mögé bújtatni. A pszichológus szerint fontos motivációja az agresszív megnyilvánulásoknak, hogy ezek során az olyan egyén, aki a személyes kapcsolataiban bátortalan, itt végre lebecsülhet másokat. Azt gondolhatnánk, hogy mindezek tekintetében a fórumozók önmagukból kiírt agressziója pozitív hatású, mert inkább legyen az interneten erőszakos, mint a valóságban. A szakember szerint azonban nem így van. „Átmeneti megkönnyebbülést a feszültség-kiürítés persze nyújthat, de a konfliktusok fennmaradnak, a problémákat csak kapcsolati szinten lehet megoldani. Akik felfokozottan reagálnak a dolgokra, reaktív emberek, akiket minden külső inger lázba hoz, például a reklámok, úgy érzik, mindenképpen meg kell szólalniuk. Pedig nem a külvilág kihívásainak kell megfelelni, hanem a belső egyensúlyt kellene helyreállítani” – hangsúlyozta Jávorszky Edit. A szakember szerint a XXI. század tévénéző, internetező, újságolvasó emberét hamis képek özöne veszi körül. A filmekben mindenki gazdag, a reklámszereplők vásárolnak, csinosak és fiatalok. A valóság persze más, s akaratlanul is felszínre törhet az irigység, s ez váltja ki a frusztrációt. „Függetleníteni kell magunkat a külső ingerektől. A rendszeres tévénézők például évi hetvenezer gyilkossággal is találkozhatnak a képernyőn” - mondta a pszichológus. Mindenhol agresszióba, konfliktusba botlunk, ennek ellenére a belső harmóniánkat kell megtalálni és erősíteni. A pszichológus idézte az Egyesült Államokban élő kollégáját, Csíkszentmihályi Mihályt is, aki szerint az én minél több személyiségen kívüli jelképpel azonosul, annál sebezhetőbbé válik. „Én is úgy gondolom, hogy a külvilág olyan, amilyen: a harmóniát önmagunkban kell megteremtenünk. Ez egy hosszú, nehéz munka, mindennap dolgoznunk kell a személyiségünkön. De ez egy biztosan megtérülő pozitív folyamat. Az interneten megteszünk olyasmit is, amit személyes kapcsolatainkban sohasem mernénk” – fűzte hozzá Jávorszky Edit. És mi az én véleményem? Csak az elcsépelt, de kétségbevonhatatlan mondat: a hír szent, a vélemény szabad. Mondom, a vélemény, vagy az érdemi hozzászólás és kritika. Ha már az újságíró és a publicista az olvasóért viszi vásárra a bőrét.
„Nem igaz, Csaba, ne vezesd félre az embereket” – így fogalmazva lépett váratlanul elődje telefonjának kamerája elé Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.
Szánalommal nézem a politikusainkat, ahogy az egyik jókedvre buzdít, a másik a szilveszteri bakijait mutogatja vihorászva, a harmadik a hóréteg vastagságára büszke. Egyiktől sem hallom azt mondani, hogy „emberek, bocsánatot kérek az adóemelésekért”.
Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
szóljon hozzá!