Amikor a kisantant egyetértett Budapesttel

Sosem tagadtam, hogy Gémesiék kicsinyke Ferenckéje első számú kedvencemmé nőtte ki magát. Mit tegyek no, nem én tehetek arról, hogy ma még ő Budapesten a hivatalos nemzetpolitikai tótumfaktum. Ferenc tehát, aki a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkára, a minap mérleget vont elmúlt négyéves tevékenységéről, majd kijelentette: „Fizikai és szellemi értelemben is építkező magyarság él a Kárpát-medencében.” (Ekkor jött vissza először a reggelim. Egyrészt, látom az anyaország mindennapi nyomorát, másrészt nem értem ezt a fáziskésést. Eddig is éltek itt építkező magyarok.) Aztán azt is mondta, hogy „a külhoni magyarság ügye nem lett a napi politikai viták része, ennek köszönhetően sok feladatot el lehetett végezni”. Szerinte az európai uniós lehetőségeket is ki tudták használni, „eurómilliókat sikerült közös pályázatokon arra fordítani, hogy magyarlakta térségek fejlődjenek”, s ehhez pedig „meg lehetett szerezni a környező országok egyetértését”. És ezek után a kis Gémesi még mindig szabadon futkározhat a Kárpát-medencei utcákon. Pedig csak az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet zárták be elvtársai – Nagy-Magyarország területén még maradtak működő klinikák és szívélyes dilidokik is. És ezen még akár legyinthetnék, de valahogy nem tűröm, hogy Gémesiék kicsiny Ference hülyének nézzen egy egész nemzetet, amelynek – állítólag – érdekében minden nap bement a munkahelyére. Még hogy a külhoniak ügye nem lett a napi politikai viták része. Kis Ferenc, kis Ferenc... Ilyenkor – de most tényleg – nem gondolsz arra, hogy mégis ott vannak azok a rühös újságírók, akik alig várják, hogy megszólalj? Ki van itt hülyének nézve? Mert lehet, hogy Jenő bá’ Kárpátalján, aki a napját a körfűrész mellett tölti el, nem épp rád kíváncsi, de ha mégis odaül a nemzet televíziója elé és ilyeneket hall tőled, akkor muszáj őt szembehazudnod? És mi van ha ő sem hiszi el? Ennyire gátlástalanok vagytok? Honnan ez a mérhetetlen és gőgös magabiztosság? Emlékszel-e még kis Ferenc 2006 őszére? Volt – akkor is –  egy ronda húzásod. Levelet írtál a magyar nagyköveteknek, amelyben a Fidesz és Orbán Viktor lejáratására utasítottad őket. Összefoglaltad a kormány álláspontját az október 23-i zavargásokkal kapcsolatban, és azt kérted, hogy a diplomaták ennek tartalmáról tájékoztassák a fogadóország politikusait, közéleti szereplőit. A dokumentum egyik pontja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök parlamenti beszédét idézi, amely szerint az ellenzék vezére ideológiát adott az utcai rendbontáshoz, illetve szövetséget kötött a radikálisokkal. Hát ezek vagytok ti kis Ferenc. Illetve, voltatok. Ilyenek alakították a nemzetpolitikát, mint ti. Csak az a kár, hogy közben érdemi munkát is lehetett volna végezni a határon túliakért. Ha nem ti vagytok ott. Ha nem azok vannak ott, ahol olyanokat lehet mondani, hogy „meg lehetett szerezni a környező országok egyetértését”. Szlovákiáét, Romániáét, Ukrajnáét és Szerbiáét ugye? Sólyom Lászlót is mind a négy országban kitárt karokkal fogadták az elmúlt években?
Nem fogsz hiányozni kis Ferenc. És az elvtársaid sem. Ha a takarítónőd megpuccsolt volna egy szürke reggelen, és beül a helyedre az irodádban, akkor is előbbre tartana a nemzetpolitika, mint vezetésed alatt volt.