A jövő húsvét reménye

Az orvos szerint az előttünk álló három hét a kritikus időszak, ez alatt minden eldől. Minden, ami még kérdéses. Mert az bizonyosnak tűnik, hogy Zsülikéből már nem lehet többé versenyló. Legfeljebb emlékeiből élő, álmaiban másfél méteres akadályok fölött úszó exsportló, amelyről kezdőhaladó lovasok mesélnek majd történeteket hálától elérzékenyülten.

Zsülike lovasa szomorú. Okkal, még ha kicsit önző módon is. Egy évnyi közös munka van hátuk mögött, sikerekkel és bukásokkal, becézésekkel és összeveszésekkel, ahogy az bármelyik párkapcsolatban elő szokott fordulni. A  lábtörés utáni könnyözönt rövid letargia követte, majd a lehetőségek könyörtelen számba vétele, a lesújtó végeredmény – a kilátástalanság – rögzítése, aztán a tojáshéjak fővesztés terhe melletti gyűjtése, mint a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen kálciumpótlás legfontosabb módszere. A többi egy kis kegyes becsapás, zab közé kevert tojáshéjdarabkák, amit Zsülike kissé furcsállt is, de nem filózott túl sokat fölötte, ropogtatta buzgón.

Lesz-e vajon feltámadás? Erre a húsvét tájékán sűrűn felmerülő kérdésre a tanítások szerint kétségbevonhatatlan a válasz. Zsülike esete kissé profán tartományba költöztette ezt a problémát, amely azonban így sem veszítette el a lényegét. Mintha a húsvéti istentisztelet igéjét is a betegeskedő sportló esetére hangszerelték volna, az élet halál fölötti diadalmaskodása metafórájának keresve sem találni alkalmasabbat.

A hit csodákat tesz, az ima sokszor segít, a bibliai példázatok erőt, reményt adnak, a csak pragmatikus tapasztalatokra esküvőket – mondjuk ki: hitetleneket – számukra ismeretlen terepre vezeti, ahol a semmi sem biztos állapotát jólesően bizsergető érzések körítik. Zsülikéért és lovasáért kimondottan érdemes messze merészkedni, valahová a húsvéti ima csöndjébe, erőt meríteni a keresztkínokból és a harmadnapi csodából. Engedni, hogy erőt vegyen rajtunk a feltámadás reménye és valamikori bizonyossága. Beengedni lelkünkbe a fényt, hagyni, hogy hasson ránk a szó, észrevenni a mosolyt, és hinni, hogy hozzánk is szól az ige egy-egy betűje.

Majd kimenni Zsülikéhez, és a fülébe súgni, hogy van feltámadás. És nem félni attól, hogy vajon marad-e okunk jövőre is áldott, békés húsvétet kívánni mindannyiunknak.