A korrupció vajon mi?

Ahhoz képest, hogy egyéves jogi huzavona után – kényszerűségből –  ismét Országos Tanácsot hívott össze Gyergyószentmiklósra a Magyar Polgári Párt (MPP), igazán csendes a közélet. Egy-két halvány kísérlettől eltekintve, nem születtek elemzések, vélemények, de még jóslatok sem.

Pedig nincs miért szégyenkeznünk, korábban igazán profi módon használta a hazai média a politikai mérlegelésnek álcázott írásokat sugalmazásra vagy akár az ellenfél szondázására, provokálására is.

Most csend van, az egyetlen, helyzetelemzőnek szánt írást nem is idézem. Ebben a Jobbikkal szeretné összeboronálni a szerző az MPP-t, a „Van Erdélyben antiszemitizmus? Nincs, de igény lenne rá.” – elv mentén. Kétlem, hogy ez valakinek is jót tenne. De Pósalaki bácsi szerint: ugorgyunk.

Ugorjunk, mert előbb-utóbb lényegesebb dolgokra kell választ találnia az MPP-nek: rendeznie kell az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) és a Tőkés Lászlóhoz fűződő viszonyát.

És az ugyancsak megromlott viszony rendezésére biztosan nem a „Tőkés lepaktált az RMDSZ-szel, elárulta a polgári oldalt, térjen meg” mantra ismételgetésén át vezet az út.

Lassan ősbűnné kövesedik a Tőkés–Markó kézfogás, a magyar összefogás – és nem nemzeti összefogás, mint ahogyan néhányan – merő jóindulatból, mi másból :-)? szándékosan csúsztatva – nevezik. Létrejöttének okait azonban nagyon-nagyon igyekszik elfelejtetni az MPP, és saját legitimációja eszközeként felhasználni – az EMNT ellenében – azt, hogy 2009-re, ha fogcsikorgatva, de működött – az MPP nélkül is – az összefogás.

Gyors ismétlés azok kedvéért, akik 2008-ban nem figyeltek: Tőkés László megkísérelt a parlamenti választásokra közös – értsd RMDSZ és MPP – listát összeállítani, a kezdeményezés azonban elbukott: az RMDSZ-szel folytatott külön – Tőkés nélküli – tárgyalásokon a bolondját járatták a képviselői helyekre igényét bejelentő MPP-vel. Megalázó és teljesíthetetlen feltételeket szabtak az utolsó utáni pillanatban.

Jogos kérdés persze, hogy miért nem volt jelen a tárgyaláson Tőkés László? Valószínűleg azért, mert sem az RMDSZ-nek, sem az MPP-nek nem volt érdeke, ezért nem is hívták. Az előbbinek legfőbb gondja az volt, hogy megossza ellenfeleit, az MPP pedig végre demonstrálhatta saját függetlenségét és súlyát, (szóba álltak velük Markóék!), és persze jó alkalom volt arra is, hogy szabaduljon egy kicsit Tőkéstől, aki amúgy nem volt a párt tagja, de erkölcsi alapon bele kívánt szólni a párt politikájába.

Azt, hogy az MPP önmagában – Tőkést kihagyva – ment tárgyalni, (összefogni :-) az RMDSZ-szel), nagyon igyekeznek elhallgatni azok, akik ma árulást emlegetnek. Pedig ezzel indították el a folyamatot, ami a végén kényszerpályát szült: annyira független és önjáró lett a párt, hogy 2009-re sikeresen leválasztotta Tőkésről azt a szervezői hátországot, ami 2007-ben még sikeres független képviselői mandátumhoz juttatta őt.

És itt álljunk is meg. Mert ezekből a tényekből kiindulva kell válaszokat találnia az MPP-nek az EMNT-hez fűződő viszony rendezésekor.

Néhány kisegítő kérdés azért még ide kívánkozik azok kedvéért, akiknek csak árulás jut eszébe a magyar összefogás kapcsán. Például: ha létrejött volna 2008-ban a közös RMDSZ–MPP lista, az nem lett volna erkölcstelen paktum? Vagy ha Markó Béla és Szász Jenő parolázó plakátjaival hívtak volna az urnákhoz 2008 őszén, az rendben lett volna?

Amúgy meg vészesen hasonlít ez az egész paktumozás ahhoz, ahogyan a korrupciót definiálják nálunkfele: korrupció az az üzlet, amiből kihagytak. Remélhetőleg nem erről az erkölcsi alapról indul majd Gyergyó után az MPP.