
Kassay Anna és Fancsali Kinga
Fotó: Borbély Fanni
Traumákból, perifériára szorult sorsokból és női tapasztalatokból épül Fancsali Kinga Nem a haláltól című kötete. A lírai nyelv itt nem menekülés, hanem szembenézés – kegyetlen, tárgyilagos, mégis felszabadító.
2025. július 02., 14:252025. július 02., 14:25
2025. november 12., 17:172025. november 12., 17:17
Fancsali Kinga szívén viseli az emberi sorsokat. A marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő költő dolgozott már szociális munkásként, aktivistaként is tevékenykedik. Ez az érzékenység és társadalmi elköteleződés erősen jelen van az André Ferenc szerkesztette, az Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége kiadásában megjelent Nem a haláltól című debütkötetében is. A története egyszerű: egy húszoldalas anyagból indult, ennek volt egy magja – a korábbi szövegek –, ezek leginkább a gyerekkor témáját dolgozták fel. Ebből lett később az első ciklus. Traumákból, mérgező családi dinamikákból indult ki, majd jött a második ciklus, amelyben az eltávolodás, a már kialakított saját narratíva dominál.
A versek egy egészként is olvashatók, de külön-külön is megállják a helyüket. Súlyos témák jelennek meg bennük: erőszak, kegyetlenség, elhallgatás. Kinga szerint ezek „majdnem trauma-versek”, de nyelvileg tudatosan tárgyilagosak, így elkerüli a pátoszt, a giccset. A kötet íve egyfajta felnövéstörténet, mégis több én jelenik meg benne. Ez nem véletlen: „nincs egy egységes narratíva, ha az ember traumát él át” – fogalmazott a csíkszeredai ANTderGROUND BAR-ban tartott könyvbemutatón, ahol Kassay Anna író, filmrendező beszélgetett vele.
Fotó: Borbély Fanni
A szövegek nemcsak személyesek, hanem társadalmi szinten is ismerősek lehetnek – főleg nők számára. Ezek megtörténhetnek bárkivel. Kinga nem fél használni olyan szavakat sem, amelyek egy családon belül tabunak számítanak. Szabadon káromkodik, ha kell – és ez a nyelvi szabadság nem öncélú, hanem szerves része annak a világképnek, amit a kötet felvázol.
A személyes mellett a társadalmi és politikai líra is hangsúlyos. Kinga szerint ezeket a témákat csak személyes oldalról lehet igazán megközelíteni. A versek mögött ott van az a munka is, amelyet ukrajnai roma menekültekkel, hajléktalanokkal végzett. Az ő történeteik is visszhangoznak a szövegekben. De nem csak a nehéz sorsúak szerepelnek a kötetben – ennek is oka van. „Az aktivistamunkát nem csak az irgalom felől lehet megközelíteni” – mondta.
Fotó: Borbély Fanni
A beszélgetés egyik legfontosabb pontja az volt, amikor felmerült: ki beszélhet kinek a nevében? „Hogy jövök én ahhoz, hogy ezeknek az embereknek a hangján szóljak? Hogy vehetném el a hangjukat?” – tette fel a kérdést Kinga. Úgy érzi, az irodalom nem mindig alkalmas médium ezeknek a témáknak az érzékenyítésére. Szerinte az irodalom hajlamos romantizálni. A film viszont más. Ott talán több eszköz van, hogy az arányok ne csússzanak el. Ugyanakkor ott is megjelenik a kérdés: ezek nem csak projektek?
Ez az, ami igazán megérinti, erről tud írni. Mit jelent nőként felnőni, nőként belépni az irodalmi világba? Szerinte sok a visszaélés, sokan kihasználják, zaklatják a fiatal lányokat, miközben a fiúkat gond nélkül kinevelik. Ezek nem hangos állítások – inkább halkan kimondott tapasztalatok, amelyeket sokan ismernek, mégis kevesen mernek nevükön nevezni.
Fotó: Borbély Fanni
A Nem a haláltól nem egy könnyen emészthető kötet. De nem is akar az lenni. Nem szórakoztat, hanem kérdez. Néha fáj, néha dühít, néha felszabadít. És közben finoman, szinte észrevétlenül (új) nyelvet ad azoknak, akik eddig csak hallgattak.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.
szóljon hozzá!