
Miklóssi Szabó István és Kalocsai Andrea a könyvbemutatón
Fotó: Magyari Lukács
A budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonban mutatták be február 19-én Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író a Holdanya unokája és az Apja fia című könyveit. A szerzőt – aki törpeszindrómás világként látja és láttatja a jelenünket, és aki a beszélgetés során több kulisszatitkot is elárult a művek keletkezéstörténetéről – Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész kérdezte.
2025. február 20., 11:222025. február 20., 11:22
2025. november 12., 17:272025. november 12., 17:27
Muszka Sándor biztatására, 2013-ban jelent meg Miklóssi Szabó István első, Purgatórium című könyve, melyben először jelent meg az a Démenotar nevű figura, aki később – többféle változatban – több könyvének főszereplőjévé is vált. A 2023-ban olvasók kezébe kerülő Holdanya unokája című regény három történelmi síkon és időben játszódik, melyben a Démenotar gyerek- és felnőttkori életútjait leíró szövegrészeket a történettől különálló szerelmeslevelek szakítják meg. Ezek a levelek valódi, 1946-ban kezdődő üzenetváltásokat tartalmaznak: az írásokat a szerző – az akkor még tizenhat éves – édesanyjának az ukrán haláltáborból kezdte küldözgetni egy katona.
„Mennyi esélye van annak, hogy pont mi ülünk itt ma?” – tette fel a kérdést Miklóssi Szabó István. „A végtelen sok mindenen át a kozmosz visszacsodálkozik önmagára. Az én csodálatom, az univerzum csodálata” – magyarázta az író.
Fotó: Magyari Lukács
A kommunizmus és diktatúra idejét megidéző regény a könyveknek (és az olvasásnak) is nagy szerepet tulajdonít. „Azt is jelképezi, de nemcsak a műben, hanem a történelem folyamán mindannyiunk életében is, hogy a könyvekkel mindig egy kicsit el tudunk menekülni a valóságból. A könyvek a túlélést jelentik” – fogalmazott Kalocsai Andrea.
Fotó: Magyari Lukács
„Meddig leszünk törpeszindrómások?” – hangzott el az est kulcskérdése. A kisregény egy apokaliptikus világban, a Föld pusztulásával kezdődik. „Van egy hatalmas probléma a bolygónkkal, amit mi, emberek nem veszünk észre. Nagyjából 3,8 milliárd éve jött létre az a bolygó, amit most Földnek hívunk, és ezután ötszáz millió év, amíg kialakul rajta az élet. Mi, emberi fajként alig kétszázezer éve vagyunk jelen. Mit számítunk mi egyáltalán? Semmik vagyunk. Ez a bolygó önmagát újra fogja teremteni. De abból, amit mi a jelenlegi civilizációnkban csinálunk, semmi nem fog megmaradni. Az egyedüli megmentője az emberi fajnak az embersége, a humanizmusa lehetne” – hangsúlyozta az irodalmi szalon vendége.
Fotó: Magyari Lukács
A történetben egy olyan világot látunk kirajzolódni, ahol már „nincs erkölcs, nincs morál, itt minden és mindenki feláldozható. Amikor a párokat arra kényszerítik, hogy élelemért gyermekeket hozzanak világra, hogy azok is feláldozhatók legyenek. Ez a primitív, állati ösztönök netovábbja” – állapította meg a műsorvezető.
Fotó: Magyari Lukács
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
szóljon hozzá!