Lemezre karcolt világ – Siklódy Ferenc és a székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka

„A harmadik rendet azok az osztrák és magyar mesterek képviselik, akik a 19. században a Monarchia hadseregével érkeztek, és fametszeteiken, litográfiáikon megörökítették Székelyföld tájait, fürdőit és városait.” A forrásmunkák között megemlíti Murádin Jenő köteteit, a helyi múzeumok adatbázisait és a művészettörténészek személyes közléseit is.

Apró képek, monumentális hatás

A most megnyíló kiállításon mintegy 370 metszet látható, de az életmű ennél is bővebb: több mint 450 portrét számlál. „Vannak, amelyeket nem tudtam befejezni, és vannak, amelyeknél még bizonytalan vagyok, hogy bekerüljenek-e” – mondja Siklódy. Az aprólékosan megmunkált lapok mindössze 7×10 centiméteresek, mégis erős hatást keltenek, amikor egymás mellé kerülnek a falon. A kiállítás öt termében a portrék mellett minden székely városból válogattak egy-egy eredeti alkotást is, így a tér megtelik színekkel és történetekkel. „Nem akartam, hogy csak képek legyenek a képek mellett, az nagyon monoton volna. A kurátorokkal együtt úgy állítottuk össze, hogy a falakon párbeszéd alakuljon ki a metszetek és az eredeti művek között.”

Részegh Botond kurátori koncepciója

Részegh Botond kurátor célja az volt, hogy az anyag sokrétűségét világos struktúrába rendezze. Bár az egész erdélyi régióból érkeztek művek, a hangsúly Székelyföldön maradt, hiszen az arcképcsarnok ötlete is innen indult. A Csíki Székely Múzeum bástyájában kaptak helyet a legrégebbi művek, köztük a Szent László-legenda egy részlete is. Szerinte a több mint négyszázötven portré között egyfajta „aktív szócikkes” elv jött létre: nem az volt a cél, hogy minden művet részletesen bemutassanak, hanem hogy néhány alkotó életművét mélyebben megismertessék a látogatókkal.

Ferencz Zoltán úgy látja, Siklódy fizikai ereje és székely munkabírása nélkül ez az anyag nem születhetett volna meg. „Ez nemcsak technikai tudást igényel, hanem elképesztő állóképességet is: hogy az ember évekig, nap mint nap egy kis műteremben, tükörben rajzoljon arcokat fekete lemezre. Brutális munka.”

A tárlat kurátorai, Részegh Botond és Ferencz Zoltán a Csíki Székely Múzeum falai között egy olyan, időn és határokon átívelő életművet tárnak elénk, amely méltó tisztelgés Székelyföld művészei előtt.

A kiállítás október 16-án, csütörtökön 17 órakor nyílik meg a csíkszeredai Mikó-várban, és november 20-ig lesz látogatható. A kiállítást Képiró Ágnes, a szolnoki Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusa nyitja meg.