Lemezre karcolt világ – Siklódy Ferenc és a székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka
A Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka – több mint huszonöt év munkájának lenyomata a Mikó-vár termeiben
Fotó: forrás: Csíki Székely Múzeum
A csíkszeredai Mikó-vár falai között nyílik kiállítás Siklódy Ferenc grafikus 26 éven át formálódó monumentális sorozatából: a székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka. A közel négyszáz portré a régió művészeit és kulturális örökségét idézi meg.
Nagy Lilla
2025. október 15., 12:012025. október 15., 12:01
2025. október 16., 08:592025. október 16., 08:59
Siklódy Ferenc grafikus immár huszonhat éve dolgozik azon a dokumentarista igényű, monumentális vállalkozáson, amelynek célja a székelyföldi képzőművészek arcképcsarnokának létrehozása. Mint mondja, az ötlet még barátjával, Szatmári Lászlóval közösen született meg: „Az volt a tervünk, hogy összegyűjtjük és megörökítjük mindazokat az alkotókat, akik valaha Székelyföld művészeti életét formálták”.
A munka kezdetén Siklódy nem egyedi rajzokban gondolkodott, hanem sokszorosításban, apró méretű metszetekben, hogy minél több művész arca megörökíthető legyen. Az első száz portré után nyílt meg az első kiállítás a régi csíkszeredai kultúrházban, majd Gyergyóban, Udvarhelyen és Székelykeresztúron. Bár a projekt egy időre megtorpant, a portrék készítése soha nem állt le.
Az adattár nyomán
Új lendületet adott a munkának Molnár Dénes – halála előtt megjelent – Erdélyi adattár című monumentális kötete, amelyben az erdélyi művészek, esztéták és művészettörténészek teljes névsora szerepel. „Amikor ezt végigolvastam, tudtam, hogy folytatni kell. Innen indult a következő nagy rend” – emlékszik vissza Siklódy. Ekkor kezdte felkutatni a székelyföldi művészettörténészek adatbázisait: Lőrincz Ildikóét Székelyudvarhelyen, Szabó Andrásét és Daczó Katalinét Csíkszeredában, valamint Varga Misiét Sepsiszentgyörgyön. Volt, akinél talált portrét, másokról semmit. Főként a háborúban külföldre került művészek esetében. „Sok szobrászunk Amerikában, Izraelben dolgozott tovább, közülük is többet megpróbáltam beemelni az anyagba, hiszen ők is ennek a kulturális térnek a részei.”
Siklódy Ferenc
Fotó: Péter Beáta
A Szent László-legendától a Monarchiáig
A sorozatot Siklódy a gelencei Szent László-legenda metszetével indította, mivel ez a legteljesebben fennmaradt középkori freskó Erdélyben. Innen haladt tovább a kazettás mennyezetfestők, címerfaragók, majd a korai festők és metszők felé, egészen a bécsi, müncheni, budapesti iskolák székely származású tanítványaiig.
„A harmadik rendet azok az osztrák és magyar mesterek képviselik, akik a 19. században a Monarchia hadseregével érkeztek, és fametszeteiken, litográfiáikon megörökítették Székelyföld tájait, fürdőit és városait.” A forrásmunkák között megemlíti Murádin Jenő köteteit, a helyi múzeumok adatbázisait és a művészettörténészek személyes közléseit is.
Apró képek, monumentális hatás
A most megnyíló kiállításon mintegy 370 metszet látható, de az életmű ennél is bővebb: több mint 450 portrét számlál. „Vannak, amelyeket nem tudtam befejezni, és vannak, amelyeknél még bizonytalan vagyok, hogy bekerüljenek-e” – mondja Siklódy. Az aprólékosan megmunkált lapok mindössze 7×10 centiméteresek, mégis erős hatást keltenek, amikor egymás mellé kerülnek a falon. A kiállítás öt termében a portrék mellett minden székely városból válogattak egy-egy eredeti alkotást is, így a tér megtelik színekkel és történetekkel. „Nem akartam, hogy csak képek legyenek a képek mellett, az nagyon monoton volna. A kurátorokkal együtt úgy állítottuk össze, hogy a falakon párbeszéd alakuljon ki a metszetek és az eredeti művek között.”
Részegh Botond kurátori koncepciója
Részegh Botond kurátor célja az volt, hogy az anyag sokrétűségét világos struktúrába rendezze. Bár az egész erdélyi régióból érkeztek művek, a hangsúly Székelyföldön maradt, hiszen az arcképcsarnok ötlete is innen indult. A Csíki Székely Múzeum bástyájában kaptak helyet a legrégebbi művek, köztük a Szent László-legenda egy részlete is. Szerinte a több mint négyszázötven portré között egyfajta „aktív szócikkes” elv jött létre: nem az volt a cél, hogy minden művet részletesen bemutassanak, hanem hogy néhány alkotó életművét mélyebben megismertessék a látogatókkal.
A kiállítás nemcsak egy életmű bemutatása, hanem kultúrtörténeti mérföldkő is
Fotó: forrás: Csíki Székely Múzeum
A különböző erdélyi múzeumoktól – Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről és Gyergyóból – kölcsönzött művek révén a kiállítás egy összekapcsolódó tájegységi térképet rajzol fel. A központi teremben pedig helyet kapott a nagy Kájoni-prés, az első erdélyi magasnyomású nyomdagép, tisztelgésként a nyomdászat és a művészet nagy elődei előtt. A bejárati kisteremben két jelentős csíki alkotó, Nagy István és Nagy Imre munkái kaptak kiemelt helyet. „A kiállítás egyik főbb célja az volt, hogy a néző ne csupán arcokat lásson, hanem a műhelymunka és az alkotás folyamatát is átélje” – fogalmaz Részegh Botond.
Ferencz Zoltán: mesterség és emberfeletti kitartás
Ferencz Zoltán, a kiállítás társkurátora, személyes kapcsolatban áll Siklódy Ferenccel, aki mestere, több mint harminc éve barátja és komája. „Számomra ez a kiállítás nemcsak egy tárlat, hanem egy kultúrtörténeti mérföldkő” – fogalmaz. Szerinte a mostani anyag nem csupán életmű-összegzés, hanem rendkívüli művészettörténeti értékkel bíró dokumentum, amely a jövőben is referenciapont lesz.
Ferencz Zoltán úgy látja, Siklódy fizikai ereje és székely munkabírása nélkül ez az anyag nem születhetett volna meg. „Ez nemcsak technikai tudást igényel, hanem elképesztő állóképességet is: hogy az ember évekig, nap mint nap egy kis műteremben, tükörben rajzoljon arcokat fekete lemezre. Brutális munka.”
A hétszer tíz centiméteres portrék egymás mellett új térképet rajzolnak Székelyföld művészettörténetéről.
Fotó: forrás: Csíki Székely Múzeum
Egy életmű, amely térképpé válik
A Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka nemcsak egy kiállítás, hanem élő kulturális térkép, amelyben évszázadok és sorsok rajzolódnak ki egymás mellett. Siklódy Ferenc apró metszetei egyszerre dokumentumok és emlékezések.
A tárlat kurátorai, Részegh Botond és Ferencz Zoltán a Csíki Székely Múzeum falai között egy olyan, időn és határokon átívelő életművet tárnak elénk, amely méltó tisztelgés Székelyföld művészei előtt.
A kiállítás október 16-án, csütörtökön 17 órakor nyílik meg a csíkszeredai Mikó-várban, és november 20-ig lesz látogatható. A kiállítást Képiró Ágnes, a szolnoki Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusa nyitja meg.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Mesebeli helyen mese születik | Mesterségem címere
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mesebeli helyen mese születik | Mesterségem címere
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Testi-lelki áthangolódás: tudatosan a változókorban
A menopauza minden nő életének természetes, de sokszor kihívásokkal teli szakasza.
Testi-lelki áthangolódás: tudatosan a változókorban
Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete: Horváth Gábor új megközelítése
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete: Horváth Gábor új megközelítése
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!