Igazságkeresés a közös alkotás során

„Nagyon köszönöm a színháznak, hogy érzékelhetően azon van, hogy ez az előadás megvalósuljon, és »valósuljon meg«. Találtak egy használható teret, ahol tudtunk dolgozni. Sokkal rosszabb körülmények között dolgoztak már emberek, és tudtak jó előadásokat létrehozni.

Mint mesélte, a társulattal való találkozást nagyon jól élte meg, s noha ismert egy-két társulati tagot, és látott tőlük előadásokat, de eddig még nem dolgoztak együtt. „Annak örülök, hogy ebben a társulatban van egy nagyon-nagyon jó adag kíváncsiság, jót akarnak csinálni, jól akarják csinálni, és bele is teszik a munkát.

Az alkotói folyamatot Bélai Marcel segíti, aki alkotótársként, társrendezőként van jelen. A székelyudvarhelyi nézők emlékezhetnek, a tavalyi évadban ő rendezte Franz Kafka A per című regényének adaptációját. „Én például rettentően intuitív vagyok. Marcinak nagyon erős a szellemisége, nagyon racionálisan gondolja végig a dolgokat, és ez óriási segítség, mert valahogy ez a kettő így erős és igaz dolgokat tud összerakni. És ez már desztillálódott a korábbi közös munkáink során.

Az előadás dramaturgja és a szövegkönyv egyik szerzője Takács Réka, akivel szintén dolgoztak már korábban. Kiliti Krisztián elmondta, mindig azt érzi, hogy hozzá kell nyúlni az adott szöveghez, amit épp rendez. „Azért is, mert én szeretek írni, és valahogy eddig minden korábbi munkámnál azt éreztem, hogy akkor tud igazán az enyém lenni, hogyha hűen az eredeti szellemiségéhez, de valamilyen szinten hozzárakom és hozzárakjuk mi a saját szellemiségünket is, és úgy kerül színpadra. A legutóbbi munkák Vásárhelyen, a Santa Lolita ugyanezzel az írói triásszal jött létre: Takács Réka, Bélai Marci és én.”

Elmesélte, korábban már rendezte a Don Juant az egyetemen, és már akkor is született egy Molière-átirat. „Érdekes módon abból semmi egy az egyben nem került bele ebbe a változatba, tehát ez egy teljesen új dolog. Engem rettentően megfogott Max Frisch Don Juanjában, hogy ő újrameséli ezt a történetet és emberibbé teszi ezt a figurát. Sokat lamentáltunk, és az elején még azt gondoltuk, hogy csak Frisch Don Juanját kellene megcsináljuk kisebb-nagyobb változtatásokkal, úgy, hoy a saját szájízünk szerint alakítsuk át. Aztán ahogy elkezdtünk vele dolgozni, éreztük, hogy úgy egydimenziós lesz ez a Don Juan. Tehát kell az a fajta költőiség, amit Molière szövege tud, amit Moliére kibont ebből a figurából. És tulajdonképpen nem tettünk mást, mint, hogy egy adott ponton megnyitottuk Max Fisch drámájának a szövegét és oda, abba a részbe, amit ő nem írt meg, beleillesztettük a Molière-t. És így éreztük azt, hogy egy teljes képet kapunk erről a Don Juanról.”

Kiliti Krisztián hangsúlyozta, hogy egy olyan korban élünk, amikor szeretjük deheroizálni a szuperhősöket. Hogy manapság már egy olyan Batman érdekel minket, aki vívódik. „Ilyen szempontból mi is azzal kísérletezünk most, ami benne van a közhangulatban, hogy van itt egy ilyen furcsa antihősünk, egy szuperhősünk, egy Don Juanunk, aki minden nőt meg tud szerezni, ez neki a szuperereje, és ebben a »mesében« elmondjuk, hogy mi volt azelőtt, és hogy mi van azután, amikor ő már nem akar Don Juan lenni.

Rámutatott, noha mondjuk róla, hogy nőcsábász, de Don Juan nem Casanova. Don Juant nem tudjuk definiálni, és ezért is döntöttek úgy, hogy az előadás címe kisbetűvel, egybeírva legyen: donjuan. „Ő úgy érzi, ha definiálná magát, attól kevesebb lenne. Azt mondja, hogy ha elkezdi definiálni magát, akkor valamit az életéből, ami egy és oszthatatlan, elveszít. Azt mondja, hogy ha tényleg felelősséget vállal a teljes emberi élete potenciáljáért, akkor nem teheti meg, hogy valamiről lemondjon azért, mert valakinek nem tetszik ez vagy az.