
Király László és Lövétei Lázár László
Fotó: Borbély Fanni
„Ez utolsó kötetnek is jó – de remélem, nem ez lesz az utolsó.” A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron Lövétei Lázár László beszélgetett Király Lászlóval új könyvükről, A legkönnyebb igazat mondani című, sóváradi emlékezésekből építkező kötetről.
2025. május 09., 12:122025. május 09., 12:12
2025. november 12., 17:012025. november 12., 17:01
„Édesanyámhoz jöttek tanácsokért, ezeket pedig én is hallottam” – válaszolta Király László Kossuth-díjas költő arra a kérdésre, hogy milyen útravalót kapott otthonról. A kötetbe édesapja története nem került bele, a beszélgetésen viszont felidézte, hogyan lett a nagy családból származó fiúból, akit szabóinasnak szántak, tanító, miután a plébános felismerte benne a tehetséget, s beíratta a nagyenyedi kollégiumba.
A koronavírus-járvány miatti bezártság idején, 2021 tavaszán Király László diktafonra mondta teljes költői életművét. A versek rögzítése közben Király Zoltánnak az az ötlete támadt, hogy jó lenne egy hosszú beszélgetés is a költővel, kontextusba helyezve a verseket. Király László visszaemlékezéseit, elmés mondásait Lövétei Lázár László vetette papírra, és 2023-ban, Laci bácsi 80. születésnapjára jelent meg.
Az emlékek mellett a versek is terítékre kerültek. Az Ókor, a világosság teremtése című költeményt maga Király László olvasta fel. Lövétei Lázár László szerint ez a vers játékosan és mégis komolyan, emberi mélységgel beszél a férfimunka és női gyengédség egyensúlyáról, párhuzamba állítva a „dohányszagú” férfisorsot a női gyengédséggel. A vers végén sorakozó kérdések – Hol vagyunk? Hol vagytok? Hová lettünk? – nemcsak a múltat, de a jelent is vallatóra fogják.
Fotó: Borbély Fanni
A beszélgetés során az is kiderült, hogyan alakult ki a hetvenes években egy erős irodalmi társaság, amelynek tagjai – versíró fiatalok – egyenesen az írószövetség székházába mentek, hogy megmutassák, mire képesek. A felolvasások gyorsan népszerűvé váltak: „Hat emberből lett nyolcvan, nem fértek el a helyiségben” – emlékezett vissza Király. Ez a fajta érdeklődés, főleg abban az időben, hamar felkeltette az állami szervek figyelmét is – egy egyetemi irodalomórán is nehéz volt ötnél több embert összeboronálni.
Amikor a munkamódszerről kérdezte Lövétei Lázár László, Király László mosolyogva így válaszolt: „Fogalmam sincs, mit csinálok.”
A gondolatokat ilyenkor ki kell zárni, csak a munka marad – „Mint Márai”.
Fotó: Borbély Fanni
Bár a kötet vallomásos hangvételű, Király László elutasítja az érzelmes búcsúzást: „Fölösleges arról beszélni, hányadik kötetnek szántam. Ez utolsó kötetnek is jó, de remélem, nem ez lesz az utolsó.” A közönség, az olvasó pedig nyilvánvalóan ugyanígy reméli.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!