
A pillanat, amikor a művészet megszólal – szavak, színek és mozdulatok találkozása az ÉRTÉKelünk színpadán
Fotó: Kelemen Kinga / ÉRTÉKelünk
A Piros. Produkció újra bebizonyítja: értéket teremteni és értékelni közösségi élmény. Október 8-án a Haberstumpf-villában mutatják be az ÉRTÉKelünk 4.0 összművészeti előadást, ahol képzőművészet, irodalom, zene és színház találkozik.
2025. október 07., 11:342025. október 07., 11:34
A székelyudvarhelyi Haberstumpf-villában október 8-án és 9-én délután hat órától egy különleges, műfajokon átívelő kalandra hívják a közönséget. A Piros. Produkció újra elhozza az ÉRTÉKelünk című összművészeti előadást, amely idén már a negyedik kiadásához érkezett. A projekt nemcsak művészeti esemény, hanem találkozási pont: helyi alkotók, kortárs szerzők, színészek, zenészek és képzőművészek közös tere, ahol a különböző művészeti ágak egyszerre szólalnak meg.
Az ÉRTÉKelünk lényege, hogy hidat épít a művészetek között, miközben ráirányítja a figyelmet Székelyudvarhely és környéke kulturális sokszínűségére. „A tükröt használod, hogy lásd az arcodat – használd a műalkotásokat, hogy lásd a lelkedet” – idézte a produkció megálmodója, Albert Orsolya G.B. Shaw-t.
Képzőművészet és színház egy térben – a néző is részesévé válik az alkotásnak
Fotó: Gábor Lajos / ÉRTÉKelünk
Ez a mottó tökéletesen leírja az előadás szellemiségét. A néző egyszerre vesz részt egy kiállításon, ahol a Pulzus Art Camp művészeinek alkotásai „elevenednek” meg. Egy irodalmi esten, ahol helyi – Székelyudvarhelyhez valamilyen formában kötődő – szerzők által frissen írt szövegek hangzanak el. És egy színházi előadáson, ahol ezek az alkotások életre kelnek színészi játék, zene és mozgás által.
Az ötlet gyökerei a Pulzus Művésztelephez nyúlnak vissza, amely immár több mint egy évtizede hív képzőművészeket Udvarhelyre alkotni. Albert Orsolya innen indított:
Helyi írókat, költőket kérek fel, hogy válasszanak egy művet, és abból inspirálódva írjanak valamit – verset, monológot, novellát –, amit aztán színpadra viszünk.”
Kortárs szövegek és helyi hangok – amikor az udvarhelyi művészek egymás inspirációivá válnak
Fotó: Kelemen Kinga / ÉRTÉKelünk
A projekt így valódi művészeti láncolatként működik: a képzőművészetből születik irodalom, az irodalomból színház, a színházból pedig közösségi élmény.
Az idei kiadás több szempontból is megújul. A produkció első alkalommal költözik a Haáz Rezső Múzeumba, ahol tágasabb tér, új fények és akusztika várják a nézőket. A rendező ezúttal Kányádi Szilárd, a Csíki Játékszín művésze, aki maga is udvarhelyi születésű – így a projekt továbbra is hű marad helyi gyökereihez. Idén ráadásul a zene, az ének is fontos szerepet kap, újabb réteget adva a vizuális, verbális és mozgásos elemekhez. Az alkotók között most is több új név tűnik fel – Orsolya minden évben igyekszik más-más művészeket bevonni, hogy minél több hang és látásmód szólalhasson meg.
Az ÉRTÉKelünk nem csak előadás: közösségi élmény
Fotó: Kelemen Kinga / ÉRTÉKelünk
Az ÉRTÉKelünk nemcsak címében hordozza a kulcsszót, hanem szellemiségében is. „Annyi érték vesz körül minket, csak hajlamosak vagyunk elmenni mellettük” – mondja Orsolya.
A program ma már városi támogatással valósul meg, és valóban közösségi ügy lett belőle: minden előadás egy kicsit a város tükre is.
Fotó: Piros. Produkció
Az ÉRTÉKelünk 4.0 alkotói: Albert Orsolya, Albert-Karácsony Renáta, Berze Imre, Csorba Kristóf – György, Faluvégi Chripkó Krisztina, Fazakas Attila, Jakab Tamás, Kányádi Szilárd, Kristó Róbert, László Kata, Lövétei Lázár László, Marosi Zsuzsa, Molnár Mátyás, Pál Péter, Péter Beáta, Rizmayer Péter, Szabó K. Attila, Szilveszter Andrea, Tóásó István, Uta Heinecke, Vass Irén, Veress Viktória.
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.
Azok a jó mesék, amelyek megőriztek valamit aktualitásukból, tehát örökérvényű tanulságokkal bírnak – véli Dávid Péter rendező, akivel a bábszínház világnapja és Janikovszky Éva születésének centenáriuma apropóján beszélgettünk.
Nem így kezdődik egy kiállításmegnyitó. Egy mondattal azonban minden megváltozott: Halász Péter aznap reggel meghalt. Csíkszeredában az életmű bemutatása egy időben vált búcsúvá és végleges lezárássá. A kör bezárult.
Képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk? Ezt a kérdést állítja a középpontba a Csíki Játékszín legújabb előadása, a 12 dühös ember. A tizenkettők közül két szereplővel, Veress Alberttel és Kitay Leventtel beszélgettünk.
szóljon hozzá!