
Szabó T. Anna és Nyáry Krisztián a Margó Fesztivál színpadán – egy beszélgetés, amely inkább vallomás, mint interjú
Fotó: Nagy Lilla
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
2025. október 14., 17:392025. október 14., 17:39
A budapesti Őszi Margó Irodalmi Fesztivál színpadán valami egészen sűrű történt szombat délután. Nemcsak egy könyv születéséről volt szó, hanem arról az ősi, vad, szelídíthetetlen erőről, amely átszövi minden vágyunkat, vonzódásunkat, elfojtásunkat és kimondatlanságunkat. Szabó T. Anna Erősebb nálam című, negyedik novelláskötete a Magvető gondozásában jelent meg, és már a cím is jelzi: ez a könyv nem kérdez, hanem magával ragad. A szerzővel Nyáry Krisztián beszélgetett, a szövegeket Sodró Eliza olvasta fel.
„Azért örültem, amikor fölhívtál, hogy én beszélgessek veled, mert a novella műfaját mindig is az irodalom csúcsának tartottam” – kezdte Nyáry Krisztián, s már az első percekben kiderült: itt nem protokolláris könyvbemutató zajlik, hanem egy valódi irodalmi laboratórium, ahol a szavak izzanak, és a gondolatok sűrű levegőt hagynak maguk után.
„Engem mindig is az érdekelt, ami túl van rajtunk: a vágy, a sors, a trauma, a transzcendens. Minden, ami egyszerre vonz és megsebez” – mondta. A cím, Erősebb nálam, egy olasz lelkiségi könyvben talált kifejezésből nőtt ki, amely a szenvedély ellenállhatatlan természetét írta le. „Ez lett a kulcsszó. Az a valami, ami ellen hiába védekezel. Mert nem lehet.”
Fotó: Beliczay László
A könyv világa egyszerre mélyen személyes és irodalmilag tudatos. Szabó T. Anna nem rejti el, hogy a szövegeiben a magány, a kimondatlanság, az elfojtás alapérzések.
A beszélgetés egyik legmegragadóbb pillanata volt, amikor a szerző arról mesélt: a szövegírás mindig küzdelem a hallgatással. „A szövegellenállást kell legyőznöm. Mint egy iszapbirkózás. A költészet még szólít, a próza viszont húz vissza, mint a mocsár. De ha engedem, hogy szóljon, a nyelv mindig megmutatja az utat.”
Sodró Eliza felolvasása alatt csend lett a teremben. A Záróra című novella egy 15 éves lány vágyát és bénultságát mutatja meg – azt a pillanatot, amikor a világ kitágul, és a test, a vágy, a félelem, a szégyen összegabalyodik egyetlen forró lélegzetvételbe. A történetben semmi se történik, és mégis minden megtörténik. „Ez az a határ, amit mindig keresek” – mondta Szabó T. Anna.
Ezek a novellák nem elmesélnek, hanem megidéznek. A vágy nem beteljesül bennük, hanem felforr, majd visszahull önmagába. Szabó T. Anna szerint minden vágy beteljesületlen. Még a beteljesült is, mert mi magunk vagyunk szétszakítva.
A testiség Szabó T. Anna prózájában nem díszlet, hanem drámai közeg. Itt minden mozdulatban ott a feszültség, a szégyen, a hatalom, az odaadás és az elutasítás. „Az ártatlanság elvesztése elkerülhetetlen” – mondta.
A kötet nőalakjai különböző korúak és tapasztalatúak – de mind ugyanannak a kiszolgáltatottságnak a különböző formái. „Az egyikük kamaszlány, aki még csak nézi a vágy tárgyát, mások már testileg is megtapasztalják a kiszolgáltatottságot. De mindegyik történet ugyanarról szól: hogy az erő, ami legyőz, mindig belőlünk indul.”
A beszélgetés végére világossá vált, hogy Szabó T. Anna prózája és lírája nem két világ. Ugyanannak az energiának két megnyilvánulása. „A költészet a falig megy, ott kell elhallgatni, ahol már csak a lihegés marad. A próza viszont engedi, hogy banális legyen, hogy kimondja azt is, ami nyers, ami esendő.” Sőt, szerinte a novella a legköltőibb prózai forma: „Sűrítés, balladisztikusság, élet a legsűrűbb pillanatban. A novella egy kis robbanás, az élet sűrített anyaga.”
Sodró Eliza felolvasása alatt csend ült a teremben
Fotó: Nagy Lilla
A Erősebb nálam novellái nem egyszerűen szerelmi történetek. Inkább lenyomatai annak, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, a testünkhöz, a vágyainkhoz, a határainkhoz.
„Én nem hiszek a beteljesült szerelemben” – mondta a szerző. „Csak pillanatok vannak. De azok a pillanatok, amikor két ember egymásra néz, amikor a vágy és a félelem egyetlen szívdobbanássá olvad, azok az igazi erő pillanatai.”
A közönség hosszan tapsolt. Nemcsak a könyvnek, hanem annak az őszinte, emberi rezgésnek, amit ez az este képviselt. Mert az Erősebb nálam nem egy szelíd olvasmány. Ez a kötet beleragad a bőrödbe. Ott marad a csontodban, a szíved mögött. És ha egyszer belekezdesz, nem te olvasod, ő olvas téged, s te olvasod magad.
Antal Béláné minden reggel megöntözte a gyönyörű virágait. Irigykedtek is a szomszédasszonyok.
kék-piros esővízben állok,
szememre ég a napkorong.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
szóljon hozzá!