Szabó T. Anna és Nyáry Krisztián a Margó Fesztivál színpadán – egy beszélgetés, amely inkább vallomás, mint interjú
Fotó: Nagy Lilla
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
2025. október 14., 17:392025. október 14., 17:39
A budapesti Őszi Margó Irodalmi Fesztivál színpadán valami egészen sűrű történt szombat délután. Nemcsak egy könyv születéséről volt szó, hanem arról az ősi, vad, szelídíthetetlen erőről, amely átszövi minden vágyunkat, vonzódásunkat, elfojtásunkat és kimondatlanságunkat. Szabó T. Anna Erősebb nálam című, negyedik novelláskötete a Magvető gondozásában jelent meg, és már a cím is jelzi: ez a könyv nem kérdez, hanem magával ragad. A szerzővel Nyáry Krisztián beszélgetett, a szövegeket Sodró Eliza olvasta fel.
„Azért örültem, amikor fölhívtál, hogy én beszélgessek veled, mert a novella műfaját mindig is az irodalom csúcsának tartottam” – kezdte Nyáry Krisztián, s már az első percekben kiderült: itt nem protokolláris könyvbemutató zajlik, hanem egy valódi irodalmi laboratórium, ahol a szavak izzanak, és a gondolatok sűrű levegőt hagynak maguk után.
„Engem mindig is az érdekelt, ami túl van rajtunk: a vágy, a sors, a trauma, a transzcendens. Minden, ami egyszerre vonz és megsebez” – mondta. A cím, Erősebb nálam, egy olasz lelkiségi könyvben talált kifejezésből nőtt ki, amely a szenvedély ellenállhatatlan természetét írta le. „Ez lett a kulcsszó. Az a valami, ami ellen hiába védekezel. Mert nem lehet.”
Fotó: Beliczay László
A könyv világa egyszerre mélyen személyes és irodalmilag tudatos. Szabó T. Anna nem rejti el, hogy a szövegeiben a magány, a kimondatlanság, az elfojtás alapérzések.
A beszélgetés egyik legmegragadóbb pillanata volt, amikor a szerző arról mesélt: a szövegírás mindig küzdelem a hallgatással. „A szövegellenállást kell legyőznöm. Mint egy iszapbirkózás. A költészet még szólít, a próza viszont húz vissza, mint a mocsár. De ha engedem, hogy szóljon, a nyelv mindig megmutatja az utat.”
Sodró Eliza felolvasása alatt csend lett a teremben. A Záróra című novella egy 15 éves lány vágyát és bénultságát mutatja meg – azt a pillanatot, amikor a világ kitágul, és a test, a vágy, a félelem, a szégyen összegabalyodik egyetlen forró lélegzetvételbe. A történetben semmi se történik, és mégis minden megtörténik. „Ez az a határ, amit mindig keresek” – mondta Szabó T. Anna.
Ezek a novellák nem elmesélnek, hanem megidéznek. A vágy nem beteljesül bennük, hanem felforr, majd visszahull önmagába. Szabó T. Anna szerint minden vágy beteljesületlen. Még a beteljesült is, mert mi magunk vagyunk szétszakítva.
A testiség Szabó T. Anna prózájában nem díszlet, hanem drámai közeg. Itt minden mozdulatban ott a feszültség, a szégyen, a hatalom, az odaadás és az elutasítás. „Az ártatlanság elvesztése elkerülhetetlen” – mondta.
A kötet nőalakjai különböző korúak és tapasztalatúak – de mind ugyanannak a kiszolgáltatottságnak a különböző formái. „Az egyikük kamaszlány, aki még csak nézi a vágy tárgyát, mások már testileg is megtapasztalják a kiszolgáltatottságot. De mindegyik történet ugyanarról szól: hogy az erő, ami legyőz, mindig belőlünk indul.”
A beszélgetés végére világossá vált, hogy Szabó T. Anna prózája és lírája nem két világ. Ugyanannak az energiának két megnyilvánulása. „A költészet a falig megy, ott kell elhallgatni, ahol már csak a lihegés marad. A próza viszont engedi, hogy banális legyen, hogy kimondja azt is, ami nyers, ami esendő.” Sőt, szerinte a novella a legköltőibb prózai forma: „Sűrítés, balladisztikusság, élet a legsűrűbb pillanatban. A novella egy kis robbanás, az élet sűrített anyaga.”
Sodró Eliza felolvasása alatt csend ült a teremben
Fotó: Nagy Lilla
A Erősebb nálam novellái nem egyszerűen szerelmi történetek. Inkább lenyomatai annak, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, a testünkhöz, a vágyainkhoz, a határainkhoz.
„Én nem hiszek a beteljesült szerelemben” – mondta a szerző. „Csak pillanatok vannak. De azok a pillanatok, amikor két ember egymásra néz, amikor a vágy és a félelem egyetlen szívdobbanássá olvad, azok az igazi erő pillanatai.”
A közönség hosszan tapsolt. Nemcsak a könyvnek, hanem annak az őszinte, emberi rezgésnek, amit ez az este képviselt. Mert az Erősebb nálam nem egy szelíd olvasmány. Ez a kötet beleragad a bőrödbe. Ott marad a csontodban, a szíved mögött. És ha egyszer belekezdesz, nem te olvasod, ő olvas téged, s te olvasod magad.
Két zseni, akik ugyanazon korszak gyermekei, mégis teljesen más szemlélettel írták át a 20. század tudományát. Albert Einstein és Niels Bohr állt Nagy Péter Óriások vállán című előadás-sorozata negyedik részének fókuszában.
Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
A Piros. Produkció újra bebizonyítja: értéket teremteni és értékelni közösségi élmény. Október 8-án a Haberstumpf-villában mutatják be az ÉRTÉKelünk 4.0 összművészeti előadást, ahol képzőművészet, irodalom, zene és színház találkozik.
Az aradi vértanúk nem csak tizenhárom név – mind külön egyéniség volt, saját sorssal, politikai nézetekkel. Hermann Róbert történész szerint a kutatások ma már feltárják a csoport mögött rejlő arcokat, személyes sorsokat és az új részleteket is.
Márton Árpád festőművész október 6-án tölti 85. életévét. A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgya tehát nem véletlenül egy festészeti alkotás.
Elekes Gyula Quo vadis? című kiállítása a tűzzománc technikáit ötvözve vall az emberi lét kérdéseiről. A csíkszeredai tárlat egyszerre személyes és egyetemes, földi és transzcendens: a művész zománcba égetett létkeresése mindenkit megszólít.
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Cápákkal való merülés, víz alatti építészet, tanítás és szórakoztatás – ez mind-mind belefér Szabó Kolos munkájába. A profi búvár szerint minden merülés tartogathat meglepetéseket, ezért fontos, hogy az ember szigorúan betartsa a szabályokat.
szóljon hozzá!